Elég szegényesen éltünk, talán ismeritek a kifordított kabátot, a felnőtt ruhákból készített gyerekruhákat. A karácsonyok se az ajándékokról szóltak. Nagyon szerettem volna egy alvós, hajas babát, de hát nem tellett rá. Azért mire ötödikes lettem, megkaptam. Szüleim készítették éjszakánként titokban. Vettek babafejet, a testét anyukám szabta ki és töltötte meg. Apa segített neki összeszerelni. Apukám készített fából egy babakocsit is. (Nagyon jó kézügyességük volt.) Nagyon örültem neki, habár az osztálytársak előtt már egy kicsit „ciki” volt ilyen nagylányként babát kapni. A narancs akkor ritkaságszámba ment, de karácsonyeste vacsora után anyám kibontott egyet, s közösen ettük meg.
3 megjegyzés:
Igy volt ez, Zsuzsa, pedagóguséknál. Egyszerre csak egy kocka csokoládét kaptunk a táblából, be kellett osztani.
Milyen helyesek vagytok a testvéreiddel! :)
Az ötvenes évek karácsonyára emlékeztetsz. Amikor anyánk készítette a szaloncukrot, s csomagolta be, hogy olyan legyen, int az igazi, csak évekkel később tellett fondan szaloncukorra, amibe néha csaknem beletörött a fogunk, mert nem tudta megvenni a nyolcszögletű krémszaloncukorkát.
Szüleink millió apró ötlettel tették gazdaggá az ünnepet.
Köszönöm írásodat.
Ez az alvós baba nekem is nagy vágyam volt, aztán én is megkaptam. :)
Megjegyzés küldése