2010. november 7., vasárnap

Előttem az élet! 2

Az, hogy engem az ifjúság lendülete vitt előre, nem jelenti azt, hogy nem láttuk mi folyik a világban.

Ebben az évben hatoltak be a szovjet erők Afganisztánba. Egyszerűen megszállták Kabult, a légierő leszállt a repülőteren és a gépesített lövészhadosztályok meg átlépték a határt.
Történt mindez egy fél évvel azután, hogy a bécsi tárgyalások eredményeként Jimmy Carter és Brezsnyev aláírták a SALT-2 megállapodást.
Hogy mi volt az a SALT-2? Strategic Arms Limitation Talks – tárgyalások a hadászati fegyverek korlátozásáról. Volt egy első egyez,mény is még talán 1972-ben. De ezt a második egyezményt ugyan ünnepélyesen keretek között, nagy csinnadrattával írták alá, de nem ratifikálták, így lényegében nem lépett életbe.Arról szólt, hogy a felek vállalják, hogy nem fejlesztenek, telepítenek interkontinentális fegyverzetet, csak bizonyos helyeken és számban tartják fenn.
(pontosan itt és itt)

Már voltak híreink bizonyos titokzatos betegségről, ami nem azonosítható mert mindenkinél máshogy nyilvánul meg, és viszonylag gyors halálhoz is vezethet. Az orvostanhallgatók és fiatal klinikai orvosok döbbenetes dolgokról meséltek az esti találkozókon, azt sem tudtuk mire vigyázzunk, mostuk a kezünket rendületlenül, de nem tudtuk, hogy mitől is félünk igazán.
Csak 1981-ben állt össze a kép, és diagnosztizálták az AIDS nevű tünetegyüttest.

Szegedet érintő évforduló volt ebben az évben, a Nagy Árvíz 100. évfordulója. Erre építették meg az Árvizi emlékművet az alsó rakpart végén.
100. évfordulója volt Sándorfalva meglapításának. Talán nem sokan tudják, hogy a nagy árvíz után a Szeged környékének legnagyobb birtokosa alapított egy új falut, a kiöntött Algyő lakosságának lakhatási gondjainak megoldására.
"Őrgróf Pallavicini Sándor, akinek negyvenezer holdja terpeszkedett Csongrád megyében, úri kegyet gyakorolt a nagy árvíz által kiöntött Algyő lakosságával: felajánlott birtoktestéből 300 holdat a homokos magaslaton az áttelepülésre. Algyő népe mégsem adta fel történelmét, és csak részben települt át a kilencutcás, vonalzóval szerkesztett új községbe – tény, hogy a falu megszületett a katasztrófa jegyében, és elkezdte önálló életét." - írta Sz. Simon István" a „Sándorfalva története és népélete" című kötet recenziójában.

A nagy víz emlékére a Dugonics téren zenélő szökőkutat adtak át augusztus 20-án.

1979-ben Szegeden új hidat avattak. 1977-ben kezdték építeni és 1979. november 7-én adták át.
emlékszem álltunk a parton és néztük, hogy összeér-e a két vége?

Szeged új hídja építésének utolsó mozzanata. Fotó: Enyedi Zoltán

Statisztikai adatok kedvelőinek íme: A mederhíd acélszerkezete 2627 tonna, amelyhez 10960 darab csavart, 67750 szegecset használtak, a burkolathoz pedig 12910 négyzetméter hengerelt, és 10420 négyzetméter öntött aszfaltot. Egyébként „a híd hossza – Odesszai körúti feljáróhíd: 236,40 m, mederhíd: 372,00 m, Római körúti feljáróhíd: 150,55 m. A híd felülete 17750 négyzetméter. A híd átbocsátóképessége: 4200 jármű/óra.

És összeért.

Fényárban úszik a két part között feszülő híd. Fotó: Enyedi Zoltán
Mindkét fotó Enyedi Zoltán képe és a Délmagyarországban jelent meg.


Folyik a Szegedi Nemzeti Színház tetejének felújítását, ami annak idején is 14 millióba került.

Nagyon kelendő cikk volt az új hajnövesztő szer, a Bánffy-féle hajszesz, az emberek sorban álltak érte, és csak a Herbária üzeletei forgalmazták. (egy ideig)

Az egyetemisták őszi munkát végeztek Pusztamérgesen és Mórahalmon.

Image


"Az egyetemisták naponta, fejenként 120 kiló szőlőt szedtek. Tavaly a szakmunkástanulók két mázsát, a bányászok és más alkalmi szüretelők – ugyanannyi idő alatt – öt mázsát..." -irja a Délmagyarország.
Hmm. emlékszem, amikor szüretelni kellett - mi inkább ettük a szőlőt, és élveztük az őszi napsütést meg a jó levegőt a homokon, és nem szakadtunk meg a munkában. Mint a fentebbi hírből is látszik...

2 megjegyzés:

bluemoon írta...

Írtam még egy bejegyzést 1979-hez, így utólag, mert korábban nem volt rá időm...

s@só írta...

Jól tetted, hogy írtál még egyet. A Bánffy - féle hajszeszről hallottam akkoriban ezt. Sokan megitták és csodálkoztak, hogy nem nő a hajuk?! Én persze azt gondolom, hogy befelé biztos nőtt az a haj:))))
Az egyetemisták szüreteiről... minket is elvittek '81 őszén Nyíregyházára almázni. A Sóstónál laktunk egy kellemes táborban, és azt nem tudom mennyi almát szedhettünk, de azt pontosan tudom mennyi pálinka és vodka fogyott reggelenként munkakedv csináló gyanánt :)))))
És látod leírtak ilyet egy nagy megyei lapban, és mégis elvitték az egyetemistát is szüretelni. Hja kérem népgazdasági érdekből "Csillagkőudvar, bármi áron!" :)))))