2010. november 4., csütörtök

1979 - Békeév volt (nekem legalábbis)...

Szerintem ebben az évben nem történt semmi rendkívüli - velem talán.

Amolyan BÉKEÉV volt, nekem legalábbis. A politikával, gazdasággal, megélhetéssel nem kellett foglalkoznom. Kádár korszak volt nálunk, erősen. És még kik voltak ott? Talán Lázár János, Fock Jenő, Losonczi Pál? Nem is tudom, mert olyanmindegy volt. A SZU -ban az öreg medve volt a vezér, az a Brezsnyev nevű, meg a Gromiko - talán. A világ meg?  Foci VB nem volt abban az évben, olimpia sem. Ezért aztán, hogy ne legyen olyan unalmas az év, a végére a Szovjetunió elkezdett egy idióta háborút Afganisztánnal.....


No de ezekkel semennyire sem foglalkoztam. Más dolgom volt akkoriban. Éltem a középiskolások középső éveinek nyugalmas és fenemód laza éveit. A suliba már beilleszkedtem, az érettségi a beláthatatlan jövő ködében volt. Másodikos - harmadikos voltam. Az óráink fele szaktárgy volt, és HM tanár úrral nagyon jó kapcsolatunk lett, ő volt az osztályfőnök helyettes, és a szaktárgyak 90%-át ő tanította. Majdnem többet voltam vele, mint a családommal - kis túlzással. (Amikor '77-ben elkezdtük 33 - an az első évfolyamat, Mikibá akkor kezdett tanárkodni - mérnöktanár volt. És baromi keményen indított velünk, féltünk is tőle, mint tűztől. Igaz a "férgese" elhullott jó hamar. Elsőben 8 -an, majd másodikban még négyen - közben jöttek is hozzánk, úgyhogy végülis negyedikre 18 -an maradtunk (más év más történése)).
Akkor, ezekben a békeévekben nagyon összecsiszolódtunk. Osztálytársak, és tanárok és diákok, nemcsak osztályszinten, hanem az egész sulira jellemzően. Nem voltunk versenyistálló, de volt egy szint, egy JÓ szint. Komarovistának lenni jó volt. Szóval elvoltunk ott az uránvárosi jó kis középsulinkban, mint befőtt. Igazándiból akkor, még nem voltunk vadak (az majd 1980 -ban lett belőlünk) de azért olyan jók sem.
1979 nyarán a kötelező négyhetes nyárigyakorlat után, amit a PGTV -nél kellett letölteni, levonultunk a Balatonra. Arra a nyárra elkészült ott a házunk. A faházunk. Szép, fröcskölt, idiótazöld dombóvári faház volt. De mekkora szám volt az, te jóég! Aztán majd két hónapig ott voltam - voltunk. Széthorgásztam az agyam, meg ilyenek.... Rejtőt olvastam oda - vissza és napokig sakkoztunk Nalayával, szóval semmi rendkívüli. Lehet, hogy ezen a nyáron voltunk a debreceni Virágkarneválon is - először? Ebben nem vagyok biztos, de valamikor itt a '70-es évek nagyon végén volt . Balaton volt az a nyár, nagyon is. A víz olyan kicsi volt, hogy Fenyvesen a szabadstrandon homokpadok voltak a parttól jó száz méterre, és a Keszthelyi - öböl pedig kék lett az algáktól. A Balatonról szólt az a nyár - annyira, hogy talán még az évnyitóra is innen mentem....
1979 szeptember valamelyik nagyon első napján aztán - szokás szerint - évnyitóról mindjárt (déli indulással) - gőzmozdonyos vonattal - elhúztunk Mátéházára almát szedni. Addigra szereztem egy kisbőröndöt. A szomszédbácsink katonai kimenőbőröndje volt anno, amire a padlásukon keresgélve valamit - fedeztem fel és jól elkértem tőle. Olyan sarkain vasalt, pléhfogantyús, barna kis cucc. Akkora volt, hogy a spirálfüzet nem fért bele, ezért amikor iskolatáska lett a bőröndkéből '80 tavaszán, mindig levágtam pár centit a spirálfüzetekből. Egy hétre való holmi pont belefért - szűkösen. (Tudod alsógatya pár db, meg fogkefe, szappan, sampon etc.) Aztán a Kálipistatanárúr az első fogadón jól be is szólt ezért a kedves szüleimnek, hogy milllyenmá ez a gyerek?
Akkor '79 őszén kezdtünk kissé megbolondulni azt hiszem. Mert harmadikosak lettünk, és nagyok, no és elkezdtünk P.MOBILt hallgatni, meg Hobot (rissz - rossz koncertfelvételeket MK - 25 kazettás magnókra felvett, agyonmásolt kópiákat), Hendrixet és Stones -t, meg Tűzkereket és a MINI-t. No és addigra már bőszen csőnadrágban, meg ALFÖLDI papucsban jártunk. Hohó, de nem ám Trapper farmert hordtunk, hanem a harkányi jugópiacon vettük a Wranglert, meg az '501 -est!
1979 november hetedikén a Petőfi moziban sokadszorra és ismét megnézették velünk a Броненосец "Потёмкин" - t. Talán itt szerettem meg ezt a filmet.....
És akkoriban elkezdtünk annyira ráérni mindenre, hogy hihetetlen. Suli után jó nagyokat csavarogtunk úgy és leginkább mindenfelé. Menzás voltam - akkoriban a vasszöget is megettük - és délre, a tízóraira BÜFÉ -ben pár forintért megvett egy - két szendvics (zsemlébe vágott olasz v. soproni), egy kóla, vagy egy pohár iskolatej/kakaó - már emlék sem volt. Ezért aztán imádtam a menzát. Főképp a nyolcórás, délutánnégyig tartó gyakorlati napokon. Szóval a MENZA egy baromi jó kelléke volt a középsulinak. Jó kis sorbaállós, beszólós dolgok színtere volt a suli menzája. Repeta hegyekkel, mint olyan....
Hazasietnem nem kellett suli után, ezért szinte kötelező jelleggel elbuszoztunk a KONZUM-ig, majd felslattyogtunk a TÉR -re, időt eltölteni, más iskolák, más ráérőivel. És beszélgetni a SOKMINDEN -ről, és persze cigizni, mert az nagyon fontos volt. De még mennyire!!!! Persze pécsiként SOPIANAEt szívtunk, mi mást? Szabadok voltunk, fiatalok, önfeledtek, kicsit szerelmesek is állandóan - mindig valakibe. Nagy gyerekek voltunk, nem a legnagyobbak, de azért nagyok. Volt szavunk, és voltak "rajongóink" is. És akkor '79 késő őszén elkezdtünk valamit, amit nagyon szerettünk utána évekig, ami meghatározó lett nekünk - ízlésben, gondolkodásban. 1979 -ben jók voltunk - nagyon jók.

És akkor, abban az évben az LGT nem adott ki nagylemezt - karácsonyra! Hanem helyette lett az a dupla kislemez, ezekkel:  Miénk ez a cirkusz - Veled, csak veled - Annyi mindent nem szerettem - Pokolba már a szép szavakkal.

19 megjegyzés:

klaribodo írta...

Jó kis zenék voltak akkoriban, de már népszerűek voltak a Cseh - Bereményi páros hol fanyar, hol nosztalgikus, valamiképpen felkavaró dalai. Ebben az évben jelent meg a Fehér babák takarodója. Itt van a gépemen minden nótájuk, soha nem unom meg hallgatni.

Ági írta...

Nem, Cseh Tamásnak már '77-ben is önálló estjei voltak, ez biztos. És az addig megjelent dalait is ismertük, nagyon is. :)

s@só írta...

@akimoto: CsehTamás (és MásikJános) egy évvel később jöttek... A DoZsoban adták elő a Levél nővéremnek -et. Na az igazán meghatározó volt, húúúú a mai napig emlékszem rá! És így 30 év múlvából visszanézve, azt mondom a Fehér babák volt a legjobb lemeze, a legjobb dalokkal....

s@só írta...

@Bikfic: persze, hogy volt már előbb, csak nekem - nekünk jött akkor - egy évvel később '80 őszén...
Addigra lettem fejben vevő Bereményi szövegére :)))

Ági írta...

Jaja, hát persze, végülis itt személyes történelem esete forog fenn. :))) - hogy mitől cserélődött fel a kommentek sorrendje, ez rejtély, merthogy én Sasó kommentjére írtam, amit írtam, most meg előbb van az enyém, mint az övé, na mindegy :)

s@só írta...

@Bikfic: tudod ez olyan Csehtamásos dolog..... mint amikor Desiré nagyapja lenyelte a mikrofont:)))

Ági írta...

:)) hehe

klaribodo írta...

Bocsánat, de a Fehér babák takarodója c. nagylemezük 1979-ben jelent meg.

s@só írta...

Hát....kicsit kavarodásos lett itt a dolog, mert közben töröltem és Bikfic beírt - és én újraírtam bővítve.
Aztán mick -nél olvastam egy jót. Na és akkor a Cseh Tamás lemezei megjelenési időrendben:
1977: Levél nővéremnek
1978: Antoine és Désiré
1979: Fehér babák takarodója
.
..
... itd.
Tehát '77 -ben biztos volt már önálló estje, amit én csak '80 őszén hallottam - először. Aztán meg a Fehér babák (ami szerintem a legjobb lemeze lett) 1979 -ben jelent meg, az is tény.

klaribodo írta...

Most, hogy minden tisztázódott, a Trapperhez egy szállóigét idézek. Ha nem 79-es, kegyelem árva fejemnek.
"Trapper farmer drága kincs,
Jó, ha van, de jobb, ha nincs."
Ez év őszén Moszkvába utaztam, a vámos kérdezte, hány farmer van a bőröndömben. Nem tudtam, milyen erős valuta, különben viszek. De nem vittem.

mick írta...

Ezt skandáltuk trapper helyett „Dongó motor”-ral és később Berva moped-del is.
Más vari is élt: Nem ver Isten bottal, csak dongó segédmotorral.
PS.: Megjegyzem halkan, hogy nekem a trapperrel semmi gondom nem volt. Szerettem hordani, noha volt Wranglerem is.

s@só írta...

@mick: nem is a Trapperrel volt a baj, hanem a mi fejünkkel. Ráadásul, mint tudjuk 1977 -ben a Május 1. ruhagyár elkezdte gyártani Marcaliban a Levi'S-t. És mit ad isten volt a gyárnak mintaboltja Marcaliban, és mit ad isten Pécsről Balatonmária felé vezetett erre is egy út :))))))

mick írta...

Néha elmélázok azon: „Miért hagytuk, hogy így legyen”.
Mondják: gyáva népnek nincs hazája.
És ipara? És mezőgazdasága?
És biztos, hogy a bátor népnek van?
:))))

s@só írta...

A "gyáva nép" alól eladták a földet, a rendszertváltók. A "gyáva népnek" eladták - eladják a hazáját most is. Én meg ezen mélázok mostanság. Ha csak eszembe jut, hogy Pécsnek, a városnak volt legalább 10 - 12 megyei I. osztályú focicsapata. Ahány üzem - gyár, bánya - akna, annyi csapat. Szóval volt itt egy ország...... :(

mick írta...

Akkor nem marad más hátra, mint az „innen szép győzni”, merthogy „ez a világ nem tökéletes”, s benne a mi kis világunk, országunk se.
MÉGIS:
HAJRÁ!

s@só írta...

csakis mick, csakis Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

KapitányG írta...

Nem haragszol egy csöpp kiigazításért? Lázár nem János volt, hanem György. Tulajdonképpen büszkélkedhetnék is azzal, hogy együtt jártam általános iskolába egy valódi miniszterelnök unokahúgával :)

s@só írta...

@Gabi: köszönöm a kiigazítást. Látod mennyire teljesen mindegy, hogy akkor kit és hogy hívtak :))))))) Manapság is ugyanez a helyzet, mert a "világ dicsősége" is - egyszercsak elmúlik. (mint az ifjúság, mely szép, de mulandó)

KapitányG írta...

:)