2010. október 27., szerda

Hé 68’…

A nemzetközi politika átsuhant a fejem fölött…

igaz, csak majdnem… picit azért érzékeltem belőle…

ugyanis jóapám (aki meggyőződéses komcsi volt) egyszer csak odajött hozzám, hogy mutassam meg hol fogható a rádión a Szabad Európa és az Amerika Hangja rádióadó… elhűlve néztem rá… és az akkori szokásomhoz híven… támadó állásba helyezkedtem…

- én nem tudom… a nagyi szokta hallgatni (füllentettem)…

- ha mindjárt kapsz két nagy pofont tudni fogod?... kérdezett vissza… és hetekig nem fértem a rádióhoz…

na ennek azért volt némi előzménye…

12-13 évesen meg voltam őrülve az akkori beat zenékért… hallgattam (naná!!!!), Beatlest, Rollingot, Elvist, és aki csak hallható volt a fent említett két adón… teenager party-t és társait… persze leginkább csak akkor, amikor faterék nem voltak otthon (tuti, hogy nagymutti szólta el magát, aki velünk lakva pesztrált engem és az öcsémet)…

hallgattam a zenéket, a ritmusukkal együtt dobogott a szívem, és persze, hogy akartam egy gitárt magamnak… és meg akartam tanulni gitározni...

bár úgy egy évvel előtte már barkácsoltam magamnak egy „majdnem” gitárt… azért majdnem, mert azon nem voltak boundok, és nejlon húrokat pengettem rajta… ez a „gitárkezdemény” egy rossz osztályzatnak esett áldozatul… fater büntetésből eltörte…

ezek után az, hogy a szülőket rávegyem, vegyenek nekem egy gitárt, annyi esélye se volt, mint ma egy srácnak a Marsutazásra… ráadásul faterék (bár akkor még csak 38 évesek voltak) leragadtak Hollós Ilonánál és Német Lehelnél… és nem is tolerálták zenei ambicióimat (egyszer, jóval később igen, de azt majd annál az évnél írom meg)…

mivel soha nem volt zsebpénzem, valamiből meg kellett oldani a kérdést…

a körúti hangszerboltban már ismertek az eladók (egy érdekes adalék: ők nem tudták, hogy a központban, ahova a bolt tartozott, a faterom volt a munkaügyis „atyaisten”)… tanítás után mindig ott „csorgattam a nyálam”… bámulva azt, ami a legjobban tetszett, egy Jolana Solo (Cseh gyártmányú) elektromos gitárt… még az árára is emlékszem: 3660,-Ft… (jut eszembe… pont 68’-ban itt találkoztam Szörényi Leventével, amikor éppen egy gitárt vásárolt)…

szóval ott lógtam a boltban egy jegyzetfüzettel… és… mivel megengedték… lemértem a gitáron minden fontos méretet… mivel a Jolana Solo elég nagy testű gitár volt, egy Jolana Mini adatait is lejegyeztem…

de még mindig nem volt pénzem rá… hiszen pont annyiba került, mint fater egy havi fizetése…

ezért két dolgot is bevállaltam… az egyik, hogy a tavaszi és a nyári szünetben munkát vállaltam egy játékboltban a Mártírok útján (Margit krt.)… akkor még lehetett ilyen fiatalon is… de az ott keresett 800 kemény forint még mindig távol volt az álomtól…

a másik, hogy a szemben lévő ház pincéjében volt egy asztalos műhely… addig győzködtem a főnököt, amig belement, hogy napi 20 Forintért összesöpröm, és kiviszem a forgácsot…

és itt jött össze a képlet…

elmondtam neki, hogy gitárt szeretnék, de nem jön össze… mivel szeretek barkácsolni, csinálnék egyet… minden adat meg van hozzá … sőt, már húrokat is vettem, meg pengetőt, meg húrfeszítő gépezetet… csak a gitár teste hiányzik…

- fiam, látom, milyen elszánt vagy - mondta...

- itt van egy diófa polc, egy 50 éves szekrényből maradt itt, neked adom, sőt géppel kivágom, ha lerajzolod mit is akarsz…

és két hónapig dolgoztam rajta… csiszoltam, illesztettem, rézlapocskákból boundot készítettem, festettem lakkoztam…

elkészült… szép volt!... (több, mint 8 évig használtam intenzíven… aztán egy szomszéd srác megkapta ajándékba, évekig díszítette a szobája falát)

igen ám, de az elején volt egy baj vele… a pénzemből már nem futotta (akkor) hangszedőre… és egy elektromos gitár anélkül nem ér semmit, csak cincog… az egyik fizika óra adta az ötletet… és szégyen ide, szégyen oda, loptam egy telenfonfülkében lévő készülékből egy hallgató-betétet… ez volt az első hangszedő rajta, a gitár hátlapjára erősen, a membrán felőli oldalával rárögzítve…

erősítőnek a kéthangszórós Orion rádiónkat használtam, a pickup bemeneten… szólt, mint az atom…

később persze vettem rá igazi hangszedőt… ami a mai napig megvan (azt levettem róla, amikor szobadísznek elajándékoztam)… még később egy komoly (Marshall) erősítőt is…

még egy feladat várt rám…

az oké, hogy van gitárom… de meg is kéne szólaltatni… vagyis meg kéne tanulni valamilyen szinten játszani rajta…

vettem mindenféle gitáriskola és gitárakkord füzeteket… ha valahol játszott egy zenekar, én mindig a gitárost néztem… mármint a kezét…

és volt a családnak egy régi barátja, Szélesi Jóska, aki a Halló bárban gitározott… megfűztem, hogy tanítson… és gyakoroltam, gyakoroltam…

egy évvel később már „zenekarosdiztunk” (69’ tavaszán) a suliban… a pincében volt a próbaterem (messzebb nem is jutottunk J )…

nem sokkal később még egy gitárt készítetem (még 68’-ban)… egy basszgitárt… volt is ámélkodás amikor feljöttek hozzánk az osztálytársak…

- neked két gitárod is van?... és elektromos?...

mert néhány srácnak ugyan volt az osztályban klasszikus gitárja… de „madzagos” csak nekem… még ha saját „gyártmány”, akkor is… és szólt mind a kettő rendesen… ráadásul az egyik basszgitár… ilyen a környéken nem volt senkinek… a csajok oda voltak érte(m)… én meg élveztem a helyzetet J

aztán vettem jó néhány kottás füzetet… még van belőle egy most is egy szatyorral… és próbálkoztam saját zenét is fabrikálni… de ez már későbbi történet…

és végre elcsendesedett a politikai vihar… fater nem zavart el a rádiótól… és hallgathattam újra az akkori felnőttek szerinti hülye je-je zenét…

6 megjegyzés:

Borka írta...

Ilyen kitartással lehetett volna belőled egy nagy gitáros. :)
Radics Béla is egy pincében kezdte...
Az unokám 9 éves, már 2 éve elhatározta, hogy világhírű gitáros lesz, most még csak a furulyánál tart, de ő is nagyon kitartó, lehet, hogy mérnök lesz belőle? :)

pacemaker írta...

Későbbi évek történeteiből majd kiderül miért nem lettem az (amikor sorra kerül)...
annyit előzetesben, hogy sok év zenélgetés után rájöttem, nem vagyok igazán tehetséges (nem volt ám könnyű)... de azért zene(kar)közelben maradtam nagyon sokáig technikusként (persze másodállásban)...

Borka írta...

Várom a folytatást! :)

s@só írta...

...nagyon bírom a Kern Andrásnak ezt a dalát :)

pacemaker írta...

a szám címe eredetileg Hé 67' ( http://www.youtube.com/watch?v=cNxeQtElZ54 )... de a szövegben a nyolcas a fő rím...

s@só írta...

@pacemaker: én azt nagyon jól tudom :)))))))))