2010. október 19., kedd

1984

Nem túl szerencsésen kezdődött nekünk az az év.
Én GYES-en voltam a fiammal.
Előző évben vezették be hozzánk a gázt. Elvitte az összes megtakarításunkat a beugró, és nyögtük a részleteket is.
Napról napra éltünk.
És akkor február közepén kilyukadt a bojlerünk.
Zolika akkor már "nagyfiúsan", a nagy kádban fürdött.
Nem értette, miért vettük elő megint a babafürdető kádat, de nem volt más választásunk.
Gázon melegítettük a fürdővizet.
A barátaink is tudtak erről a problémánkról.
Ők fagyasztó szekrényért járták le a lábukat, mert ugye abban az időben minden hiánycikk volt-a bojler is.
Harmadnap ragyogó arccal, és egy 120 literes bojlerrel állítottak be. Mélyhűtő ugyan nem volt, de bojler az igen.
Akkor még nem volt telefonunk, és nekik azonnal dönteni kellett. Így aztán a 80 literes helyett lett 120-as. 2 nappal későbbre nekik is megígérték a 60 literes mélyhűtőt.
Tulajdonképpen boldogok voltunk, de azt nem tudtuk, miből fogjuk kifizetni. Anyósoméktól, meg anyámtól semmiképp nem akartunk kölcsönkérni, mert akkor hallgatnunk kellett volna, hogy ugye, mi megmondtuk, hogy korán jött ez a gyerek...
Így aztán Péter elindult kölcsönkérni. Ki 500; ki 200, stb... forintot tudott nélkülözni, de végül majdnem összejött a pénz. A maradékot Péter az anyjával pótoltatta ki, azzal az ürüggyel, hogy a szomszéd kért tőlünk kölcsön, mert adódott egy lehetőség, hogy vegyenek egy jégszekrényt, és ennyi hiányzik nekik, nekünk pedig nincs felesleges.

Jaj, és volt még egy aranyos sztori is azon a télen:
Rengeteg hó esett akkoriban.
Délelőtt felöltöztettem a fiamat a vízhatlan kezes-lábasába, és kimentünk az udvarra játszani. Akkor már 2 hónap híján 2 éves volt. Hóembert kezdtünk építeni. Aztán kis időre magára hagytam, mert ugye a főzés...
2 perc múlva átüvölt a szomszéd: hogy menjek ki, mert Zolika derékig süllyedt a járdáról letolt hókupacba. Mire kiértem, már vállig ért neki a hó, és a fiam rötyögött, én viszont enyhén sokkot kaptam. Ahogy kihúztam , az egyik csizmácskája bent is ragadt. De ő csak nevetett tovább.

Nehéz, de azért boldog idők voltak azok...

Nincsenek megjegyzések: