Ez a fénykép itt, azt gondolom akkoriban (vagy '67 -ben, de mindegy, mert ilyen voltam még '69 -ben is) készült rólam, de az biztos, hogy a házunk mellett, mert annak ilyen randa téglás lábazatja volt.
Itt laktunk a "Telepen", amit azóta is csak nemes egyszerűséggel telepnek nevezünk. Itt laktunk egy hatlakásos (szoba - konyhás lakások) bányász sorházban, egy bányatelepi kolónián. ( A DGT (Duna Gőzhajózási Társaság) idejében, tömeges lakásépítésekre Vasason a Wiesner - "lakótelepen" , az 1910 -es évek végén, az 1920 -as évek elején került sor. A telep nevét az itt lévő aknával együtt az 1900-ban elhunyt Wiesner Raymár bányaigazgatóról kapta. Az utcákat ABC sorrendben nevezték el, és az utcanevek egy része máig fennmaradt (én azóta is itt Vasason élek, csak most az "A" utcában :)/
Építettek még ide Élelmitárat, Bányászotthont (kultúrház), Legényotthont (egy 114 fős munkásszálló) és templomot is akkor a bányászoknak. 1931 -ben a teljes vasasi telepen összesen 380 lakás volt.)/
Nohát itt laktunk mi. Apu a bányában dolgozott, akkor már talán vájár volt, anyu a vasasi suli konyháján talán? Én óvodába talán két hétig jártam, mert az a tündéri óvónéni mindig a férjével ijesztgetett minket, és én annyira féltem a karcsibácsitól, hogy éjjelenként felriadtam és erősen dadogtam is... Hát. A mamáék is itt laktak Vasason az Újtelepen, ami egy pár száz méterre volt tőlünk, a "telep" déli szélén épült két párhuzamos utca, a Legényotthon fölött / mellett. Ezek ikerlakásos komfortos kétszobás - konyhás - WC-s , fürdőszobás, két verandás, nagykertes lakások voltak. A ház alatt pince volt, a tető alatt pedig egy csudijó és puskaporszáraz, a két lakást drótkerítés szerűen - elválasztott padlás, ahol remek dolgokat lehetett találni (pl. házilag főzött mosószappant, meg a nagybátyám kalitkáját, régi újságokat, meg sok minden más - az ötéveseknek roppant érdekes dolgot. Az udvarban ciszterna volt az esővíz gyűjtésre, a túlfolyó elvezetésére kibetonozott árok, a szennyvíz egy központi nagy gödörbe volt elvezetve, normál szennyvízvezetéken, aknákon át, közmű jelleggel. Ezeket a házakat az ötvenes évek elején építették, és mivel a nagyapám többszörös sztahánovista vájár volt, ezért kaptak itt lakást (előtte egy másik vasasi kolónián a "Lichtsacht" -on szintén szoba - konyhásban éltek, mint mi). Szóval én a "C" utcában anyuékkal, meg az Újtelep 1. -ben a mamáékkal laktam, itt és így nevelkedtem. Mert az én óvodám akkor a mamámnál lett. És sokszor oda is költöztem hozzájuk hetekre..... Igen, ott azért jobb volt.
A "C". utcában a WC a két sorház közötti pottyantós - kátrányosdeszkás budi volt. A vizet utcai csapról vittük be lavórba, kiskádba. A szennyvíz pedig az utca két oldalán épített nyitott szennyvízárokban folydogált, miután kiöntötték az asszonyok a fürdővizet, meg a gyereket is néha. (megjegyzem, hogy ez a közelmúltig így volt, most két éve készült el itt nálunk végre a szennyvízközmű) A konyhában volt egy sparhelt, amin aztán állt egy bazi nagy mosófazék víz, hogy mindig legyen benn, legalább langyos víz. Rádiónk is volt, egy lemezjátszóval egybeépített nagy szekrényszerű - varázsszemes jószág, meg TV is, egy Carmen típusú kisképernyős. A '68 -as olimpiát már ezeken szurkoltuk végig a szomszédsággal, örültünk többek között a Novák Dezsőék olimpia bajnokságának, mert a magyar focicsapat azon a nyáron Mexikóban biza, megvédve a címét ismét aranyérmes lett!
A szomszédságunk az nagyon jó volt, a férfiak mind a bányában dolgoztak, jó munkatársak voltak. Mi bányászgyerkőcök meg állandóan együtt voltunk, ha kellett, ha nem. A telep remek játszóhely is volt, a Fischerkert a gesztenyefákkal, a kultúrotthon és az orvosi rendelő környéke, a D utcai barakk, meg a füstölő félelmetes látványa, mind - mind igen izgalmas terepek. Na ja, kicsit azért az utcán nőttünk fel, együtt - vigyázva egymásra. A nagyoknak nem kellett mondani sohasem, hogy figyeljenek a kicsikre, vigyázzanak ránk, testvérként óvtak - védtek minket a rosszfiúktól, mert azért jó sok gengszterpalánta is felnőtt ezen a telepen.... Igencsak jó volt azért itt lakni, élni, felnőni.
Aztán valamikor '68 nyarán a felnőttek, szüleim - nagyszüleim beszélgetéséből kiszedtem, hogy apu kapott a bányától egy másik lakást. És én ezt elmentem megnézni, terepszemlét tartottam ott, ahol korábban, azelőtt sosem jártam - Gúbérban. Persze nem igazán tudtam én azt akkor, hogy melyik ház is az, mégis ösztönösen megtaláltam az ikerházak között. Ezek is bányászlakások voltak, az '50-es évek végén épültek téglából, hegesztett vasszálas tetőgerendás szerkezettel. Két szoba, konyhás, előszobás, félkomfortos - mosókonyhás, kandalló fűtéses, spájzos, nagy kerttel - udvarral rendelkező házak voltak. Később a Jenő bácsi mesélte el ezeket (aki itt pár házzal feljebbi szomszédunk lett), hogy: - Egyszercsak megjelent itt egy vékonyka kisfiú és erősen nézte a StorkGézáék házát. Mikor kérdezte tőlem, hogy ki vagyok és mit keresek itt, határozottan válaszoltam neki, és hogy bizony, mi ide fogunk költözni. Persze Jenő bácsi tudott a dologról, mert bányamester volt az üzemben, és ő is javasolt minket a lakásra. Később pár hét múlva "hivatalosan" is megnéztem apuékkal a házat, udvart, kertet is. Sosem felejtem el azt az első megnézést.... a ház mögött nekem derékig ért az előző évben lehullott diólevél, a kert gondozatlan volt, és lehangoló. A házban benn sötét volt, az összehúzott függönyök miatt, és nagyon hideg is a lakatlanság miatt. Abban a házban korábban egy szörnyű tragédia történt, és egy jó ideje nem lakta senki, az örökösök fiatalkorúak voltak, és gyámjuk volt. Hát ezt a lakást "kaptuk" meg a bányától. Ide költöztünk mi 1968 -ban. Ezt a házat alakítgatta édesapám majdnem összkomfortossá a sok év alatt. Lett fürdőszobánk, garázsunk, autónk, központi fűtésünk, átalakítással 2 szobánk + nappalink. És itt laktam én 1986. szeptemberig (kisebb megszakítással).
4 megjegyzés:
Az ötéves kori fizimiskád jobban hasonlít a mostani magadhoz, mint a 21 éves...:)
(már ahogy a blogodban lévő egy két mostan képből meg tudom állapítani.)
...ajjajjj, visszafelé indultam pár éve :))))
Légy üdvözölve! :) Örülök, hogy Te is beszálltál a Nagy Közös Blog írásába. A képen egy kis huncut fiúcskát látok, felnőttként sem árt meg egy kis huncutság. :)
@Borka örülök Neked és köszönöm az üdvözlést. A NagyKözösBlog - ot pedig roppant izgalmas dolognak tartom. üdv:sasó (az öregedő huncfut:)
Megjegyzés küldése