Ezen a régi csoportképen az apai részről meghívott rokonok, barátok mosolyognak. A felvétel nagyszüleim ötvenedik házassági évfordulóján készült, pedagógusok és egyházi személyek sorakoznak ülve, állva, térdelve: a kicsik, ők élnek még, kivéve Stalit. Könyvvitel-statisztika szakon boldogította szorgalmas tanítványait.
A legfölső sorban balról a keresztapám:francia-német szakos, aztán jövök én a magyar-orosz szakommal, majd nagynéném, anyu testvére, aki közgazdász lett, nehogy pedagógusnak kelljen mennie. Mellette húgom, matek szakos, aztán anyukánk francia-német-orosz szakos, mellette édesapánk francia-olasz-orosz-magyar szakos, a sor szélén Gabi bácsi szobrász, sok szegedi templom oltárán szerepelnek a munkái.Anyuék síremlékére a Krisztus-fejet ő adta.
A főszereplők középen ülnek: Nagyapám kántortanító- zeneszerző, több elmélyült imádságos könyv írója, Nagyika tanítónő, babérkoszorúval kitüntetett zeneszerző, velük egy sorban az ottani Népfőiskola újraszervezője, a dányi plébános, aztán jönnek nagyikánk lánytestvérei, mindannyian tanítónők, velük keresztanyám, gimnáziumi tanár, magyar-történelem szakos, meg a "kicsik". Három unokatestvér, jó barátok a mai napig.
Nagyobbik unokámnak ígértem ezt a megemlékezést, ő keresi önmagát a rokoni felmenők körében, és talált is valamit,amit örömmel őriz és további kutatások tárgya lesz,ha minden úgy alakul, ahogy szeretné. Most francia nyelvet tanul, aztán meglátjuk. Egyelőre a nyelv iránti elkötelezettségben, a zenei nyitottságban, a spirituális elhivatottságban és a pedagógus pálya vonzásában talált rá az ősökre. Amikor ideje engedi, búvárkodni fog a felmenők anyakönyvi kivonatai, iskolai és egyéb bizonyítványai között. Egyelőre mindenkiről saját emlékekkel tudtam megemlékezni, sajnos, eléggé vázlatosan. Vizsga után folytatjuk, azt ígértük egymásnak.
6 megjegyzés:
Igen, a pedagógia és közelebbről a zene- és nyelvtanítás családi és nemzedéről nemzedékre szálló hagyomány volt nálatok!
Milyen csodaszép ez a fotó! Sok sok tanár, mint nálunk az anyai ágon, nagyikám azt mondta, Anya a harmincnegyedik.
Stali mennyire hasonlít a nagymamátokra! Téged a fehér blúzosnak tippeltelek, a nagymama felett. De a leírásod szerint balról a második vagy? Lehet, rosszul értettem ?
rhumel
rhumel, a fehér blúzos a matek szakos húgom. Nekem akkoriban keskenyebb arcom volt (balról a második ezen a képen). Nem is tudtam, hogy anyukád szintén pedagógusként vészelte át a világunk változásait. Senkinek se volt könnyű. De az aranyos egyforma lelki beállítódása veled, mindig nagyon szimpatikus volt.
Rózsa, erről persze írtam már, csak most Ági unokám miatt elővettem.
Klári, majd írok a pedagógusságról külön emailben, vagy fb-üzenetben, ide túl hosszú.
És de jó ezt olvasni, hogy anyával egyforma lelki beállítódásúnak látsz. 🥰Nem is tudom... a nők, korosztályonként annyira másak a családban. Anya és nagyanyám, nagyon, de nagyon más természetűek, temperamentumúak voltak. Mi anyával és én a lányommal sokban hasonlítunk, de mindhárman inkább az apáinkra hajazunk. Kívül, s belül. De lehet, ezt csak mi érezzük, mások nem így látnak minket. Mint egy képen, anya, a lányunk és én. Szerintünk abszolút nem hasonlítunk, de ugyanerre a fotónkra mondták, hogy dinasztia :)
Na látod. Ugye, hogy ráéreztem? Legyél jól új helyeden is!
Megjegyzés küldése