Ez a 2024 mindenfélét hozott: jót is, rosszat is. Az év első felében szinte naponta kaptunk fotókat vagy videókat Jakabról, mindig Jutka szánta meg az érdeklődésünket gyönyörű kis dédunokánk legújabb tudományáról, már ami a mozgásért tett kísérleteit, a mosolygás gyakorlatát, a vidám rikkantások bemutatását illeti. A jó fotóit levélmellékletben küldtem el nektek, már, akiről feltételeztem, hogy érdeklődéssel veszi a dédilapot. Az első félévet ilyen boldog idők bemutatásával töltöttem. Más tennivalóm nem nagyon volt. 2024 második fele nyomasztó élményekkel gazdagodott. Februártól az év végéig négyszer vittek be a sürgősségire, mindannyiszor, mert elestem, hol az utcán, hol otthon mondjuk a kertben, és egyáltalán nem tudtam felállni. Szegény férjem hiába próbált segíteni, fölráncigálni fekvő helyzetemből. Most külön-külön nem mesélem el, melyik elesésnek mi lehetett az oka, egyszerűen nem ment. Olyan érzés fogott el ilyenkor, mintha valami mély gödörbe estem volna, és mozdulni se tudtam. Persze, a mentősök egyből fölrántottak ketten hátulról a hónom alatt fogva, az agyonrázó mentőautó a kórházig vitt, rosszabbul voltam, mint azelőtt. Pedig nem is szédültem. Egyszer sem tudtam, hová kell tenni a lábamat, hogy lépni tudjak, beszorult a bokám a csípőcsontom alá, azon fetrengtem sírva-ríva, hogy segítsetek segítsetek. Mivel legrosszabb a mentőautó volt, azóta félek megmoccanni is. Bottal, kerekes rollátorral mászkálok a lakásban. Sokat olvasok, este elmosogatok, ez a legegyszerűbb házi munkám, a többit a férjem csinálja. Szegény emberem vett nyolc mázsa tűzifát, vett egy gépet, amivel fölhasogatja, elmegy bevásárolni, a pékségbe, a patikába, futárral hozatunk ebédet, az esti kaja megvan, kenyér, szalonna, kolbász, egyebek. Ő terít, megkérdezi, milyen innivalóra vágyom, elosztjuk a sört kettőnk közt, ez az esti itóka, lehet, hogy nem ihatnék, de ez már igazán nem érdekel. Elhagytam az altatót is, azóta, hogy nem szedem, jobban tudok aludni. A dédunokánkkal együtt karácsonyoztunk. Szenzációs volt! Én vegán zöldséglevest főztem, a Többit Jutkáék hozták nagy lábasokban, fazekakban, még tortát is kaptunk.Jakab a répát anyukája tányérjából szedte ki, ezen a napon kapott először főtt répát, tömte a szájába, amikor elég lett, papírszalvétával törölgette a nyomokat. Még sokat lehetne az első, együtt töltött karácsonyról írni, de itt az év vége. Ha a Jóisten is akarja, jövőre, 2025 végén innen folytatom. Szép boldog évet, jó egészséget, csodás tavaszt és nyarat, pihentető olvasmányokat, igazi kirándulásokat kívánok kedve mindannyiótoknak: Klári
Drága Klári. Azt hiszem, az elesés mindegyikünk óriási félelme. Párszor magam is produkáltam, (jeges zebrán elzuhanás bicikliről leesés, pofára esés, nekem ezek voltak az elmúlt években, (volt dupla kartörés, nagylábujj, kéz, tenyér zúzódás, orr, száj, áll sebek) ijesztő és annyira kiszolgáltatottá tesz, főleg mert nem, vagy nagyon nehéz felállni, megmarad a félelem szinte örökre. Nagyon vigyázz Magadra, jó hogy férjed ott van Veled és a kis Jakab sok sok örömöt ad Nektek. Féltő, kedves családban öregedtünk meg, hála a jó sorsunknak. Egészséget, jó olvasást, a lehetőségekhez mérten boldog újesztendőt kíváok szeretettel: rhumel
Ágim, bejegyzésnek szántam, de a Wörd nem működött, ezért kitaláltam, hogy hozzászólás lesz belőle. Majd ha megcsinálják a gépemet, átteszem, ha tudom.
Kedves rhumel, köszönöm az együttérzést, a hasonló bajokból való kilábalást. Legyél jól mindig!Kiváncsian várom, mit írsz majd az új helyedről a költözésről és más újdonságokról!
Megírtam, hosszú lett, de alig fedi be a múlt esztendő történéseinek tizedét. Nem beszélve a fotókról. Ma jutottam oda, hogy leszedegessem ezeket végre mappákba, márciustól(az unokás, családi fényképek kivételével, azokat mindjárt rendeztem és megosztom)
12 megjegyzés:
Épp előkészülök rá! ;)
Én majd jövőre!...
Mozgalmas év volt
Ez a 2024 mindenfélét hozott: jót is, rosszat is. Az év első felében szinte naponta kaptunk fotókat vagy videókat Jakabról, mindig Jutka szánta meg az érdeklődésünket gyönyörű kis dédunokánk legújabb tudományáról, már ami a mozgásért tett kísérleteit, a mosolygás gyakorlatát, a vidám rikkantások bemutatását illeti.
A jó fotóit levélmellékletben küldtem el nektek, már, akiről feltételeztem, hogy érdeklődéssel veszi a dédilapot. Az első félévet ilyen boldog idők bemutatásával töltöttem. Más tennivalóm nem nagyon volt.
2024 második fele nyomasztó élményekkel gazdagodott. Februártól az év végéig négyszer vittek be a sürgősségire, mindannyiszor, mert elestem, hol az utcán, hol otthon mondjuk a kertben, és egyáltalán nem tudtam felállni. Szegény férjem hiába próbált segíteni, fölráncigálni fekvő helyzetemből. Most külön-külön nem mesélem el, melyik elesésnek mi lehetett az oka, egyszerűen nem ment. Olyan érzés fogott el ilyenkor, mintha valami mély gödörbe estem volna, és mozdulni se tudtam. Persze, a mentősök egyből fölrántottak ketten hátulról a hónom alatt fogva, az agyonrázó mentőautó a kórházig vitt, rosszabbul voltam, mint azelőtt. Pedig nem is szédültem. Egyszer sem tudtam, hová kell tenni a lábamat, hogy lépni tudjak, beszorult a bokám
a csípőcsontom alá, azon fetrengtem sírva-ríva, hogy segítsetek segítsetek. Mivel legrosszabb a mentőautó volt, azóta félek megmoccanni is. Bottal, kerekes rollátorral mászkálok a lakásban. Sokat olvasok, este elmosogatok, ez a legegyszerűbb házi munkám, a többit a férjem csinálja.
Szegény emberem vett nyolc
mázsa tűzifát, vett egy gépet, amivel fölhasogatja, elmegy bevásárolni, a pékségbe, a patikába, futárral hozatunk ebédet, az esti kaja megvan, kenyér, szalonna, kolbász, egyebek. Ő terít, megkérdezi, milyen innivalóra vágyom, elosztjuk a sört kettőnk közt, ez az esti itóka, lehet, hogy nem ihatnék, de ez már igazán nem érdekel.
Elhagytam az altatót is, azóta, hogy nem szedem, jobban tudok aludni.
A dédunokánkkal együtt karácsonyoztunk. Szenzációs volt! Én vegán zöldséglevest főztem, a Többit Jutkáék hozták nagy lábasokban, fazekakban, még tortát is kaptunk.Jakab a répát anyukája tányérjából szedte ki, ezen a napon kapott először főtt répát, tömte a szájába, amikor elég lett, papírszalvétával törölgette a nyomokat.
Még sokat lehetne az első, együtt töltött karácsonyról írni, de itt az év vége. Ha a Jóisten is akarja, jövőre, 2025 végén innen folytatom.
Szép boldog évet, jó egészséget, csodás tavaszt és nyarat, pihentető olvasmányokat, igazi kirándulásokat kívánok kedve mindannyiótoknak:
Klári
Drága Klári. Azt hiszem, az elesés mindegyikünk óriási félelme. Párszor magam is produkáltam, (jeges zebrán elzuhanás bicikliről leesés, pofára esés, nekem ezek voltak az elmúlt években, (volt dupla kartörés, nagylábujj, kéz, tenyér zúzódás, orr, száj, áll sebek) ijesztő és annyira kiszolgáltatottá tesz, főleg mert nem, vagy nagyon nehéz felállni, megmarad a félelem szinte örökre. Nagyon vigyázz Magadra, jó hogy férjed ott van Veled és a kis Jakab sok sok örömöt ad Nektek. Féltő, kedves családban öregedtünk meg, hála a jó sorsunknak.
Egészséget, jó olvasást, a lehetőségekhez mérten boldog újesztendőt kíváok szeretettel:
rhumel
Klári, ezt igazán betehetnéd rendes bejegyzésnek, ha gondolod.
Ágim, bejegyzésnek szántam, de a Wörd nem működött, ezért kitaláltam, hogy hozzászólás lesz belőle. Majd ha megcsinálják a gépemet, átteszem, ha tudom.
Kedves rhumel, köszönöm az együttérzést, a hasonló bajokból való kilábalást. Legyél jól mindig!Kiváncsian várom, mit írsz majd az új helyedről a költözésről és más újdonságokról!
Megírtam, hosszú lett, de alig fedi be a múlt esztendő történéseinek tizedét. Nem beszélve a fotókról. Ma jutottam oda, hogy leszedegessem ezeket végre mappákba, márciustól(az unokás, családi fényképek kivételével, azokat mindjárt rendeztem és megosztom)
Beteszem, ha akarod, csak várjunk 1-2 napot rhumel után.
Ági, köszönöm, hogy segítesz.
Én is elkészültem (maratoni lett) majd szóljatok, mikor rakhatom fel :)
Aliz, köszönjük, hogy kérdezed, pénteken tedd be, légy szíves.
Megjegyzés küldése