Zengő Gyöngye Filmszínház

A mozi, az első, az a réges régi hosszúhetényi mozi! Mennyi emlék, mennyi élmény fűz hozzá!
Ács Ilonka néni volt a "mozis" ott lakott két háznyira (bár kertszomszédok is voltunk a közbülső telek kisebb volta miatt), és a családjaink réges régi időkbe nyúló jó kapcsolata miatt is napra készek voltunk a moziműsorban, mikor mi "megy", mit érdemes megnézni.
A mi mozink bizony egyáltalán nem hasonlított a mostani plázásokhoz. De a csodát ugyanúgy elhozta, sőt...Apropó, csoda.
Azt hiszem, az első film, amit ott láthattam, az Óz a csodák csodája volt. Az a bizonyos Judy Garlandos. Óriási élményként él bennem a mai napig.

Pár cikket is találtam abból az időből, jó volt olvasni. 
"...Nem ma volt, amikor Hosszúhetényben kinyitott a Zengő Gyöngye Filmszínház: 1961 októberében vetítették itt az első filmeket. 
" ...a legelső filmet... a vadonatúj, hófehér királyvászonra vetítették kétgépes szupermodern gépházból. A címe: Babette háborúba megy.
"...Mesélték, hogy megesett, egy-egy jobb film előtt még a lakásán is felkeresték a pénztárost, hogy tegyen félre jegyet, akkora volt a kereslet! "

(a linkeket ideteszem, főleg magamnak, hogy tudjam, hol keressem 😉)
https://pecsaktual.hu/hirek/nosztalgiaztak-egyet-a-hosszuhetenyiek-ujra-kinyitott-a-zengo-gyongye/

https://www.hosszuheteny.hu/userfiles/filemanager/m%C3%BAltment%C5%91/M%C3%BAltment%C5%91-2021_%C3%B6ssz.pdf   (10.oldalon)

Találtam fotót, bár nem elég régi, így nem az igazi, de azért nagyon jól "látom" magam előtt, ahogy ott megyünk felfelé a lépcsőn a szüleimmel. A 60-as évek elején még kezüket fogva, aztán a 70-es években (Algériából visszatértük után) már mint "nagylány" sétálok föl velük a helyünkre.

A moziban voltak iskolai ünnepségek is, mi gyerekek lent zsizsegtünk. Apám szerint fentről csak az én arcom látszott, mert állandóan forogtam körbe-körbe (kicsiként farmotoros sajtkukac volt a meghatározásom a családban), ráadásul az osztályban legmagasabbként mindig kilógtam a sorból. Voltak mindenféle előadások is a moziban, afféle hakni keretében jöttek táncdalénekesek, meg mindenféle előadók. Egy eset megmaradt  a családban szállóige-szerűként. Szécsi Pál is ott énekelt többedmagával, és egy enyhén borgőzös néző még az előtérben nagy örömmel kiáltott rá, hogy szia Pali. A Pali persze nem tudta hova tenni ezt az "ismerőst", aki gyorsan magyarázta, hogy: tudod, Mezőtúrról. Ha később nem jutott eszünkbe honnan is ismerünk valakit, rávágtuk, hogy hát Mezőtúrról. 
A mozi bent volt ennek a háznak az udvarában: (ez is újabb fotó, már nincs fenn a Zengőgyöngye felirat)

Orvosi rendelő, és szolgálati lakás volt elöl. Apám kollégái laktak ott, K. Misi bácsiék, majd K. Tibor bácsiék. Két körzete volt a falunak ugyanis. Anyukám abban a faluban született, ha az emlékezetem nem csal, a háború előtt itt, az akkori jegyzőlakásban éltek. A községháza pár lépéssel lejjebb volt és van ma is. Nagyapám, ha tényleg jól sejtem, innen járt át dolgozni.

Egy nagy ugrás következik. 66-ban elrepültünk Afrikába. Az első időben biztosan nem jártunk moziba. Ugyanis fél évig Apa szinte ingyen dolgozott, sokszor késő estig, én mentem érte át a laborjába....csak valamicske előleget adott a kórház, abból és a kooperáns magyarok kölcsöneiből, adományaiból kellett mindent összehozni. Se sok bútor, se edényzet nem volt a csak jóindulattal lakásnak nevezett helyen. Két szoba, egy konyha, és a folyosón a mellékhelyiség. Fürdőszoba egy nagy műanyag lavór volt a konyha közepén. Apa laborműszeres ládákból csinált íróasztalt, polcokat. Kabyl színekkel, fekete és piros csomagolópapírral vonta be, Anyukám meg a casbah-ban filléres dolgokat vett, amivel feldobta, otthonossá tette ezt az "ideiglenes" lakást. (Jó egy év után lett másik, kicsike, de fürdővel.)
Nem hazudtolom meg magam, ugye?! Megint jól eltértem a tárgytól. De hát az emlékek már csak ilyenek. Nem könnyű mederbe terelni őket, ha elárasztják az embert a múlt hangulatai, képei, érzései. Érzelemlavinát zúdítanak rám, tényleg. 
Szóval, Constantine-ban, mikor 68 nyarán újra kimehettem a szüleimhez, sok nyárestén mentünk moziba. Hol csak mi hárman, de legtöbbször a többiekkel, a többi magyarral együtt. Ott láttam az első James Bondot, Sean Coneryvel. Talán a Fantomast is. Két mozira emlékszem, az egyik a Bréche-en a Colisée (aminek a teraszán először ittam kólát). 

A Bréche-en keresztül jártam iskolába, (igaz csak pár hónapig), nagyon szerettem a városnak ezt a részét is, a Cirta szálló szép épületét, a Főposta előtt napozó burnuszos bácsikat, a nyüzsgő, boltokkal teli utcát, amit mi magyarok csak Monoprix utcájának hívtunk. A mozi is itt volt, de talán a Casino hátsó részén.

Talán* találok a térről akkori fotót. 

(*ez valószínűleg az 50-es években készült, de a mi időnkben is ilyen volt nagyjából)

A másik mozi az ABC volt, ezt nagyon szerettem, mert a film előtt mindig elmentünk a közelében lévő csodás cukrászdába fagyit enni. Hatalmas szahara rózsák  díszítették (nekem a derekamig értek) és valamiféle szobai szökőkút is csobogott. 

Az afrikai mozizás után újra a régi hetényibe jártunk. Én közben pécsi diák lettem, nagymamámtól két percre a Kossuth mozi, az iskolához közel pedig a Petőfi, amibe -néha- elmehettem, szigorú nagyim neheztelő pillantásaitól kísérve....
Aztán elköltöztünk. Gimis koromban, mint ahogy Kriszta is írta, csapatostól jártunk filmekre.  Sok filmet láttam, Jókat is, mint a Száll a kakukk, a Hair, Eper és vér, nem is sorolom, hisz a mi korosztályunk ezeken nőtt fel. 😉 A Csillagok háborúját meg már Apámmal és a leendő férjemmel együtt néztük. Majd jött a rajzfilmes, mesefilmes korszak. A gyerekeinkkel. A kis hableány, az Óz (az újabb, színes verzió) 

A két akkori, fő mozi már sehol, csak a plázás van, meg egy klubmozi féle. Ott láttam a Neruda postását, az is vagy 20 éve lehetett.

A filmszínházak, azok az igazi régiek már múltba vesztek, letűnőben az én mozizásom is.