VÁROK
Valami felismerésnek kellene most jönni.
De még csönd üli meg agyamat
S szívemet teleharangozták a hamis ünnepek
Várok.
Csönd lesz tán szívemben is.
Szétnézek:
eltűnő kezed int
csukódó ajtók résein
Fülelek:
halkuló dalt hurcol a szél:
"nem úgy van most, mint volt rég..."
Álmodok:
de már vaskemény tényeket:
magasló falakat, szétpergő éveket.
Gondolkodni még nem tudok.
Agyamban csönd ütött tanyát
S szívemből még nem költözött el a lárma
Várok
valami
lehetetlen
harmóniára
(1975. július 11.)
4 megjegyzés:
Ha tudnék írni, kiváltképpen verset, ugyanezt írnám magamról, most.
Köszönettel! (K.)
Rég irtam, de azt hiszem még mindig itt tartok...
A sok (általam is) elolvasott versedből ez tetszik nekem talán a legjobban. Azt hiszem nagyon sokan várunk valami "lehetetlen harmóniára".
nagy szakadékban irtam (ami a verseknek dhasználhat, de nekem nem :)
Megjegyzés küldése