ülök Szegeden, a Boldogasszony sugárúton, a valamikori Április 4 útján, a 4. szám előtti padon, szemben egykori egyetemi lakóhelyemmel, az egykori Irinyi kollégiummal, ami már rég nem kollégium, de ott ebédeltem a pincehelyiségében, az egykori menzánkon, s most pihenek, napozok, a friss , koratavaszi fényben, élvezem a végre jó időt. Közben arra gondolok, nézve a kaput, balra előttem, hogy mi lenne, ha valami scfis időjáték folytán kilépne azon a kapun egykori magam - mondjuk 20 évesen, - majd félszázad távolából,... és meglátna itt a padon
engem; egy öregasszonyt. Vajon mit gondolna róla? egyáltalán észrevenné-e? vagy elrohanna mellette(m)? És mi lenne, ha én megszólítanám, és elmondanám neki, hogy én ő vagyok. Csak 50-60 évvel később. Ilyen lesz ő. - mondanám. Biztosan hitetlenkedne, vagy kétségbeesne vagy tiltakozna, esetleg megsajnálna. (engem, őt - mindkettőnket)... de el se tudom képzelni, hiszen 20 évesen olyan pesszimista voltam és dekadens is talán, meg lázadó - és féltem - nem is az öregségtől -, inkább a haláltól, meg persze az élettől is! Ugyanakkor tele voltam életféltéssel és életvággyal. (tele vágyakkal zokogott az én lelkem is...) el se tudom képzelni, mit szólna most hozzám, öregasszonnyá lett magamagához.(talán kiméletből nem is árulnám el neki, nem ijesztenék rá, vagy elütném azzal - ha már mégis megtörtént volna - hogy hiszen csak vicceltem... Nem is tudom elképzelni ezt a fordított találkozást -Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel c. irásának pandantjaként ezt aTalálkozást egy öregasszonnyal... fogalmam sincs , hogy zajlhatna le, sajnálat? megrettenés? öröm? együttérzés? lenne a fiatal lány reakciója? Vagy csak döbbenet, szólni se tudna, látni se...
A szemem közben már rég csukva tartom, s már nem a régi kapun, el is bóbiskolok a napon, én, az öregasszony, már nem is látom magam előtt én se 20 éves változatom. Csak kiüresedve ülök a padon, a koratavaszi, langymeleg napsütésben, valami időtlenségben lebegve, és akkor hirtelen egy hideg érintést érzek a jobb kézfejemen, kinyitom a szemem, egy fiatal nő hajol le hozzám e szavakkal:
"Tessék mondani, jól tetszik lenni?"
6 megjegyzés:
Aliz, milyen jó, hogy átfordítottad a Karinthy - írást! Otthonosabb és elmélyültebb lett.
(Fontolgattam én is, hogy megírom, mit kaptam Karinthytól életem első tizenkét évétől kezdve, de nem tudtam megfogni. Köszönöm, amit te adtál!)
Kölcsey egy sora jutott eszembe a Husztból: "Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?", feledve a vers egyéb mondanivalóját. Ugyanakkor felrémlett bennem az én saját 20 éves korombeli borús jövőt kémlelésem a Balaton egyik szép, árnyas fasora alatti padon ülve. Akkori barátnőmmel a vizet nézve hosszan "filóztunk" a be nem látható jövőnkön. És bár rendkívül közel lakunk egymáshoz, évtizedek óta nem tartjuk a kapcsolatot (nem is értem, miért...), egymásba sem szaladtunk az utcán jó húsz éve. Pedig érdekes beszélgetés lehetne most is közöttünk, immár innen visszanézni, megbeszélni az ötven éve még nem sejthető jövőt.
Nem tudom pontosan szavakba önteni, de nagyon megrezgette az érzelmi húrjaimat a "találkozásod Önmagaddal".
Kb 10 éve irtam.de bevallim én is szeretem...(azóta még rosszabb a helyzet de fő hogy még élek és emlékezhetek is..én szeretem az emlékeim is a mindenkori jelen perspektívájából)
Lányom variácidója legújabb kötetéből :
Turi Tímea: Találkozás egy fiatal lánnyal
Ha találkoznánk, nem kérhetne számon semmit.
Nekem mégis volna pár tanácsom: csinálja máshogy.
Tanuljon meg időben vezetni és úszni,
korán kelni és kiadást vezetni.
Tanulja meg használni a testét,
egyáltalán: tanulja meg, hogy a teste ő.
Tanuljon meg hibázni. És ne írjon naplót.
Ne húzza el a kezét. Üljön fel a buszra.
Ne hordjon kéket barnával, vagy legalább
figyeljen az árnyalatokra.
Legyen óvatos a neon színekkel.
Veszítse el a szüzességét korán,
legyen szerelmes később.
És ne csináljon mindent feladatszerűen!
Ha elrontja, az árát én fogom fizetni
"A Pécsi Tudományegyetem BTK habilitált egyetemi docense elmeséli, hogy Z generációs hallgatói nemrég azt a feladatot kapták, hogy írjanak fiktív levelet „fiatalkori” önmagukhoz. A kiindulópontot egyrészt Turi Tímea kortárs költő Találkozás egy fiatal lánnyal című verse, másrészt Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című novellája szolgáltatta. A hallgatók egyedi aspektusból írt leveleiből nagyon őszinte és megrázó dolgok tárultak fel. A fiatalok arról számoltak be, hogy nehéz volt nem haraggal, szemrehányóan és számonkérően, hanem együttérzően viszonyulni önmagukhoz. Vagyis hogy ne csupán az elszalasztott lehetőségek miatt ostorozzák magukat és a környezetüket, hanem legyenek tekintettel a korábbi döntéseiket befolyásoló korlátaikra is, hiszen mai tudásunkkal a régi énünket hibáztatni sehová sem vezet…"
...ha tudnánk, hogy a fejünkre esik egy tégla, akkor időben átmegyünk a túloldalra. (1995-2010 között születtek a Z-generáció tagjai, még jócskán sokat kell tapasztalniuk.)
Timi verse remek. Mindig rácsodálkozok, hogy az angyalian gyönyörű, még mindig oly kislányos arc mögött egy kőkemény, már-már túlságosan is szigorú felnőtt nő lakozik, de legalábbis nagyon a realitások talaján mozgó ember benyomását sugározza rám.
Megjegyzés küldése