Amikor egy témát kitűzök itt a közös blogban, az általában olyasmi, amiről magamnak is vannak gondolataim, sőt szívesen írnék is róla. Igaz, hogy időnként úgy alakul, hogy végül mégsem írok, de a szándék kezdetben megvan. Most viszont, amikor eszembe jutott, hogy a véletlen mint olyan biztosan megmozgatja a többiek fantáziáját, azonnal tudtam, hogy én ebből ki fogok maradni. Miért? Mert a realista fejemben nem tudom szétválasztani a véletlen és a szerencse fogalmát. Fel tudnék idézni sok mindent, ami lehetett véletlen, de ugyanúgy lehet szerencse, netán szerencsés véletlen. És máris kész a zűrzavar.
Mire is gondolok? Egy véletlen találkozás, ami meghatározza a további életünket – vagy egy szerencsés találkozás... Egy véletlen esemény, amire nem számítottunk, és sok mindenre befolyással van a továbbiakban – vagy egy szerencsés esemény... A körülmények véletlenül úgy alakulnak, ahogy nem vártuk – vagy a körülmények szerencsésen úgy alakulnak... De előfordul, hogy történik véletlenül valami rossz, ami lehetett volna még sokkal rosszabb, erre azt mondjuk: "még az a szerencse, hogy..."
Hát most mondjátok, csoda, hogy nem írtam a véletlenekről bejegyzést? Erről a zűrzavarról???
5 megjegyzés:
A. de Mello: A madár dala
A kínai történet szerint egy idős földművesnek volt egy öreg lova, amellyel a földön dolgozgatott. Egy nap a ló elszabadult, s eltűnt a dombok közt. amikor a szomszédok kifejezték sajnálatukat a szerencsétlenség miatt, az idős ember csak ennyit mondott: - Szerencse, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani? Egy hét múlva a ló visszatért a dombok közül egy ménes vadlóval, és amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt örvendeztek, ő ismét ezt mondta: - Szerencse, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani? Amikor az idős ember fia megpróbálta betörni az egyik musztángot, leesett a lóról, és eltörte a lábát. A szomszédok megint sajnálkoztak. Nem úgy az idős ember, aki csak ennyit szólt: - Szerencse, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani? Néhány nap múlva bevonult a hadsereg a faluba, és besoroztak minden hadra fogható fiatalembert. Amikor az idős földműves fiát a törött lábával meglátták, lehagyták a listáról. Szerencse volt ez, vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?
remélem, a mesében megemlítik, hogy elvitték a lovakat a katonák, és a továbbiakban nem okozott gondot, mit minősítsenek a mindig okos szomszédok szerencsének ill. balsorsnak... (mi tudjuk nemzetileg, mert bennünket régen tép:)
Ági, én meg annyiszor ecseteltem már különböző témák ürügyén a véletlenek sorsszerű fordulatait életemben, melyek eldöntötték további sorsomat, sőt a következő nemzedékekét is, s melyekről csak jóval később derült ki, hogy az egyszerűnek látszó választás valójában SORSSZERŰ lépés volt...
Csak magamat ismételném untig az esetleges olvasók előtt!
De tény, hogy az évek múltával egyre jobban hiszek benne.
Ági, lehet, hogy hason okok miatt halogatom én is a témát,,,?
A sorsunk két vetülete: Innen nézve véletlenségek, amonnan nézve gondviselés.
Megjegyzés küldése