2021. február 9., kedd

2020-ban történt

2020. a vírusról és a mankómról szólt. Mind a kettő korlátozott a szabadságomban. Sokat voltam itthon a négy fal között. Januárban volt egy lábműtétem. 6 hét fekvőgipsz, 6 hét járógipsz várt rám. Nehéz volt ennyit szinte teljes mozgás nélkül élni. Mentővel jártam vissza a kórházba kontrollra. Akkor már maszkkal. 

Aztán jött a járvány, ami szintén a bentlétre szorított. Csak boltba jártam, és az egyéb intéznivalókhoz az utat taxival tettem meg. Autóm nincs, buszra nem tudok szállni, mert a mankó gátol, de a gerincem miatt szükségem van rá.

Dolgozni nem jártam tavaly, mert nyugdíjba mentem. Szerettem a munkám, 40 éves munkaviszony után azonban a nyugdíjat választottam. Belefáradtam. Mindig este, sokszor este 10-ig dolgoztam, és már sok volt. Jó döntés volt, hogy nem vártam ki a "rendes" nyugdíj korhatár végét. Így 2020-ban már nem vállaltam a munkába járást.

A párom (M.) Ausztriában él, szeptember elsején jött a határzár, azóta nem láttam személyesen, napi szinten a Skype-on tartjuk a kapcsolatot. Műtétkor még itt volt nálam, és segített a fekvő-és járógipszes időszakomban.

A karácsonyt egyedül töltöttem. Régebben anyuval, de ő 2018-ban elhunyt. Nincs gyerekem, rokonom. M. a határ lezárása miatt nem tudott jönni, és én sem hozzá menni. Tulajdonképpen nem okozott gondot az egyedül töltött ünnep, már megszoktam, csak néha törik el a mécses. Ilyenkor kisírom magam, és az élet megy tovább.

Nem főztem karácsonykor, de fát díszítettem magamnak, rendeltem halászlevet, kocsonyát, töltöttkáposztát egy étteremből. Az ünnepet a pihenésre szántam teljesen. A Szilveszter is így telt. Egyébként is mindig itthon töltöttem ezt az ünnepet is, az újév is így itthon ért.

Évekig nem kellett fogorvoshoz mennem, karácsony előtt azonban 2 fogam is elkezdett fájni. Gyorsan kértem időpontot, és sikerült megállítani a fájdalmat, igaz, hogy ötször kellett menni az orvoshoz.

Szeptembertől decemberig fogytam 6 kg-ot, amit aztán idén folytattam, már 10 kg-nál vagyok.

Három év kihagyás után újra elkezdtem írni a blogomat. Féltem, hogy már csak ismétlem önmagam, azért hagytam abba, de aztán meggondoltam magam. Mindig van valami, ami írásra késztet. Jó megosztani a gondolataimat a blogos társakkal.

Tulajdonképpen a 2020. a betegségről és járványról és a négy fal között levésről szólt.

A szabadidőmet olvasással, TV nézéssel, blogírással töltöm. Többet kellene kint lennem a levegőn, de a gerincem miatt nem tudok hosszan sétálni. A többi időmet házimunkával, pihenéssel töltöm, mert megérdemlem.:-)

Összefoglalva a 2020-as év nem telt valami jól, az új évtől többet várok. 

Főleg a járvány legyőzését.



7 megjegyzés:

Borka írta...

Itt is nagyon jó olvasni! Hasonlóan telnek a napjaink, csak én 2020-ban nem fogyókúrán, hanem hízókúrán voltam. :)

Éva írta...

Borka, köszönöm.:)

Éva írta...

Nagyon lefogytál, olvastam a bejegyzésedben. Mi történt?
Én 70 kg alá akarok menni, ott megállok. Most 72 vagyok. Már nem sok van hátra. Egyszerúen kevesebbet eszem, mint korábban.

Borka írta...

Évekig nagyon beteg volt a férjem, egyedül ápoltam, végül 2018-ban elment örökre. A sok stressz, a fizikai megpróbáltatások, aztán a nagy fájdalom... Végül még cukorbeteg is lettem az érszűkület és a magas vérnyomás mellé. Mindez együtt gondoskodott a fogyásomról. Fizikailag már sokkal jobban vagyok.

Éva írta...

Örülök, hogy jobban vagy, és így leírva már jobban megértem a fogyásod okát.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Éva, valóban nem csupán a virus miatt voltál lakásfogságra ítélve az elmúlt évben!...
Mindent meg lehet szokni, hozzátörődik az ember a körülményekhez...

Éva írta...

Elfogadtam a lakásfogságot, mi mást tehettem volna.