A megújulás kényszere

Úgy adódott, hogy a tavalyi év, részben saját döntésből, részben ezt dobta a gép-alapon változások sorozata volt. Folyton valami újhoz kellett hozzászoknom. És, bár benne vagyunk már a következő évben, azt látom, hogy ez még mindig nem sikerült teljesen.
Ami jó és biztonságot adó volt, hogy a sokféle változás nem érintette az emberi kapcsolataimat, barátságaimat, abból senkit nem kellett lecserélni :)

A változások személyes részét nem a világhálón kívánom elemezni, úgyhogy most csak a tárgyi dolgokat nézzük!

A lakás teljes felújítása és átalakítása 2001-ben történt, sok berendezés is akkor került a házhoz, amelyek - akármennyire is zokon veszem - szépen felnőttkorba léptek. Ez pedig azzal jár, hogy tervezett és garantált élettartamuk sokszorosát megszolgálva, bizony, cserére szorulnak, másképp úgy is mondhatnám, időzített bombák közt ülök.
Kezdődött a konvektorral, ami ráadásul 34 éves volt, és már a tavalyi télen is csak a régi, kipróbált gázszerelő gyakori látogatása tartotta életben. Én már korábban is szerettem volna kiváltani egy újjal, de ő erősen ragaszkodott hozzá, hogy ez öntöttvas, és ilyen többet nem lesz nekem az életben!  Tavasszal azonban már ő is azt mondta, hogy ezzel egy újabb télnek nem mehetünk neki, rendben, vegyek egy új konvektort, ő majd elhozza és beköti. Ó, pár telefon és meglesz! - gondoltam. Nem lett meg. Nem is lehetett, mert ilyen típusút és méretűt már nem gyártanak. Csak sokkal nagyobbat, de az sincs. Választási lehetőség: vagy Floridába költözöm, vagy - ha mégis sikerül találni - átrendezzük a lakást, hogy elférjen. Az utóbbi történt. A vadászatot már a szerelő bonyolította le, és sikerült is rátalálnia egy bemutatóterem raktárában porosodó, elfeledett mintadarabra. Azóta is itt brummog a hátam mögött és adja a finom meleget. De: meg kellett szüntetni ehhez a kuckómat, az olvasósarkot - a nagyfotelt is lomtalanítva, hiszen máshova nem lehetett volna tenni - és maradt két széttrancsírozott falam, amit ki kellett festetni, hogy rendezett, emberi formája maradjon a lakásnak. (A lomtalanítás fájdalmát így írtam le a saját blogomban.)
Dehát hogy lehet festőt találni csak két kicsi falra? Egyáltalán nem hittem, de lehet. Ismerősök ajánlása révén egy nyugdíjas szobafestőre akadtam, aki már csak ilyen csip-csup munkákat vállal. Annyira jól sikerült a bemutatkozása, hogy nyomban megegyeztem vele, majd a nyáron a kisszobában is hozzon rendbe és fessen át egy sarkat, mert már úgyis régóta szerettem volna ott dizájnt váltani. Ez lett az év legjobb húzása. Azóta annyira szeretem a kisszobámat! :)

A kuckómat viszont csak októberre tudtam újra és új módon kialakítani, azóta  kezdem megint magamat valamelyest otthon érezni a saját lakásomban. No fotel (nem is egészséges az :p), ágy sarka, puha takaróval, megújított, olvashatós világítással.

A többi részlettel, az eszközök szolgálatmegtagadásával nem untatok senkit, csak a befejezést írom még le. Azért befejezés, mert vége lett az évnek :)
Az életveszélyessé vált villanytűzhely (ez a márka se létezik már) nagy nehezen megtalált utódját december 21-én kötötték be.

És, ha még azt is hozzáteszem, hogy mindezeket a manővereket egyedül kell végigküzdeni..., akkor kiderül, hogy egész jól bírtam a tavalyi évet :)
Ami egyébként nem is volt olyan rossz.