2019. január 22., kedd

2018 összegzése

   Ideje nekifognom a 2018-as év összegzésének, annál is inkább, mert szükségem van rá. Igaz, egyrészt mesterséges emberi találmánynak érzem az idő különféle egységekre szabdalását, ugyanakkor jól tudom, valahogyan ki kell igazodni ebben a megállás nélküli folyamban (már maga a "folyam" is afféle emberi megérzés, hiszen hogyan "folyhat" egy láthatatlan, anyagtalan, megfoghatatlan valami...)
   2019-et írunk, hiába minden pánik, az idő csak megy tovább megállíthatatlanul... De nem filozofálni, hanem összefoglalni akarok.
   Január közepéig a másfél hónapig tartó (szombat, vasár- és ünnepnapok kivételével) sugárkezelés volt a fő programom, mert a fáradtság felhalmozodásával alig volt erőm mást csinálni, örültem, ha haza tudtam érni az autóval, mielőtt teljesen letaglózott volna...
    Január 8-án érkezett egyik kedves barátnőm öngyilkosságának híre. Szerencsére megtalálták, már kómában, de sikerült feléleszteni. A hónap végén trombózissal kezdték kezelni a bal lábam, az injekciókat én magam adtam be, hogy egyszerűbb legyen a helyzet. Utána hetekig még gyógyszert kellett szednem. Mindennapi teendőim olvastán úgy tűnik, mintha nem is történtek volna meg az elmúlt nehéz hónapok: bevásárolni járok hetente, pedig a nagy szatyrokat nem szabadna emelgetni, de ki tegye?... Gyűlések, meghívások: nehéz lemondani, de néha mégis megteszem. Februárban elhozzuk az unokákat 1 hétre. Március elején viszont a tengerparton ünnepeljük Lucie születésnapját, ragyogó napsütésben. 
   A spirálfüzet lapjain átfutok a hónapokon, a tavasz érkezésén, a hirtelen melegen, majd a nyári vakáció tervein. Az unokák 10 napot töltenek nálam, mielőtt elindulnánk együtt repülőn Magyarországra július végén. 
   Az ott töltött idő kicsit szorongató élményként maradt bennem, mint aki visszatartja a lélegzetét. Nagyon megszenvedtem a kánikulát. Míg a gyerekek 3 napot a Balatonon töltöttek, én bezárkóztam otthon a ház relatív hűvösébe. Kétszer is jártam unokaöcsém szolgálatkészségének köszönhetően egy csontkovácsnál, hogy térdemen segítsen. Be kell vallanom, a hatás kissé placebo...
    Nyárutó, vénasszonyok nyara majdnem október végéig... Egyre jobban szeretem ezt a "kegyelmi állapotot"... Nem csoda: egyre inkább az én évszakom! De hogyan lehet ebbe beletörődni, amikor belül nem öregszik az ember, legalábbis nem lépésben a test változásaival... Felújítottam 2011-ben Richarda által rendezett és eljátszott szövegemet az 5 női sorsról ("Vénasszonyok nyara krizantémmal"), ezúttal kibővítve és 4 főre csökkentve. Nagy sikerrel el is játszotta 4 barátnőm, tehetséges komédiások. Nagyon jót tesz sántító egomnak egy-egy ilyen élmény, napokig belőle táplálkozom. Valami cél kell a talpon maradáshoz...
   Október végén a gyerekeknél ünnepeltük születésnapunkat Alice-szal. Kihasználtuk az alkalmat, hogy együtt megnézzük a Schiele - Basquiat kiállítást a Vuitton Alpítványnál. Óriási élmény volt nekem, de örültem, hogy tetszett mindenkinek, néhányuknak felfedezés volt, s nem sajnálták, hogy elcipeltem őket!...
   December... Elején megünnepeltük fiam 41. évét, majd elkezdtem ajándék-ötletek után nézni. Náluk volt a Karácsony, 4 napot töltöttünk ott menyem szüleivel együtt. A Szilvesztert pedig már itt, nálam, 2 magányos barátnőmmel.
   365 nap... 8960 óra... Ebből túl keveset aludtam és sokat elvesztegettem. Szívesebben fordulok vissza azon élmények felé, amelyek táplálják a bennem pislákoló lángot.


6 megjegyzés:

Kelemen Éva írta...

Jó volt olvasni az évértékelődet. Nem először és nem utoljára olvastam el ma (is).
Nagy ajándék, hogy szerető család és olyan barátok vesznek körül - ha nem is közvetlen közelségben -, akik mindig inspirálni tudnak egy újabb cél elérésére, legyen ez akár kisebb vagy nagyobb dolog.
Kívánom, hogy a 2019-es éved a teljes gyógyulás jegyében teljen!

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kedves Éva, örülök, hogy benéztél! Várom a te beszámolódat is, remélem, megírod!

Kelemen Éva írta...

Meg fogom írni, sajnos jelenleg mindkét laptopom "haldoklik". Most a könyvtárban ültem be egy órára egy számítógép mellé. Igyekszem úrrá lenni a netnélküliségen.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Igazán részvétem, Éva! Nekem is nagyon rossz lenne nélküle!... Szinte elképzelhetetlen. Micsoda függés!...

Kelemen Éva írta...

Rózsa! Két percre van a könyvtár a lakásomtól, és az egy szünnap kivételével bármikor gép mellé ülhetek. Ma a város nagykönyvtárába kerékpároztam el, testmozgásnak sem rossz. (Amúgy "tesztelem" magam, és egészen jól viselem a helyzetet.)

Rozsa T. (alias flora) írta...

Ezek szerint "elvonókúrán" vagy, Éva! :))