Történelmi pillanataink - saját kis történeteink

Vajon az elkószáltnak van-e esélye újra írni? Évek óta "csupán" olvasója lettem ennek a kedves, szívmelengető, okos és reménykeltő társaság írásainak.
Kár, nem tudom, miért is lustultam el, hisz remek mementója az életünknek, a saját életemnek is, mikor, mit és hogy emlékeztem vissza egyes évekre, hogy reagáltam korábban egyes témákra és most mit gondolok esetleg másképpen...
A mostani téma nem az első, hogy az írásban való visszatérés kisördöge belém bújt. Volt, hogy azt mondtam magamban, no ezt most nem hagyhatom már ki, muszáj lesz írnom. Aztán elsodort az idő...Mint ahogy most is elsodorna, de talán elég határozott leszek és nem hagyom.
Persze ha visszafogadtok...Ahogy sejtem/remélem ennek nem lesz akadálya. :)
Mellesleg jó lenne tudni, - hisz az elején olyan sokan voltunk itt együtt! -, mi lehet a régiekkel: Sasó és Pacemaker, Kapitány Gabi, Kanga, Borka, Zé, merre sodorta őket a sors, az életük?

No de nézzük csak ezt a mostani témát.
Ha jól emlékszem, az 56-os családi eseményeket, melyeknek főszereplője voltam bár, de emlékem pár napos koromból, - mily meglepő:) - , nincsen, szóval itt ezt már megírtam az adott évnél, a 89-et, 68-at is már sorravettük régebben.
Alíztól "lopott" ötlettel idelinkelem ezeket az éveket, eseményeket, a többiről viszont csupán vázlatosan jegyzetelnék. Két okból is. Mert ugye hiába ígérgettem, Áginak, mégis elúszott az idő, utolsó pillanatban esek neki a klaviatúrának. Másrészt meg.... sok olyan évszám van, amihez nem szívesen írom meg a saját benyomásaimat, épp mostanság nem lenne ildomos, itt mindig igyekeztünk a "politikamentességet" megőrizni. Akkor is, ha sejthető, Weöres Sándorral szólva: "ki minek gondol, az vagyok annak..." ...:)
Na de túl sok a szöveg, jöjjön hát a gyorsított ütemben megírandó sok-sok múltbéli emlék:

1956. októberéhez, ha valaki el és/vagy újraolvasná...:)
http://evekesemlekek.blogspot.hu/2013/11/hanyas-vagy-56-os.html

1961. Gagarinra, az első űrrepülésre valahogy egész élesen emlékszem. Láthattam újságban, a családtagok beszéltek erről, biztos ez az ok.

1963. Kennedy halála, a dallasi merénylet. Pontosan tudom, még ágyban voltam reggel, mikor a hírekben bemondták, épp ébresztett Apa, hogy keljek, készülni kell az iskolába.

196?. Apa elmegy, mindenki ideges és aggódik. Aztán Apa hazajön. A család fellélegzik, de nem mondják el "a gyereknek"a részleteket./nicht vor dem Kind, ugye/...Mozgósítás volt, behívták orvosként, már nincs aki megmondja, mi volt akkor, de nekem az rémlik, Berlinbe kellett volna bevonulni a csapatoknak....Amennyit mozaikokból összerakott a kisiskolás agyam, igen kevés, de Anya nagyon félt, azt tudom biztosan.

1968. Algériában voltunk, ezt is megírtam már, csak az eleje a szövegemnek a csehszlovákiai bevonulásról "szóló" rész:
https://evekesemlekek.blogspot.hu/2010/10/hatvannyolc.html

1969. Holdraszállás- ez annyira hihetetlen és olyan szuper jó dolog volt, nagyon élveztem, nagyikámnál láttuk a tévében. Későbbi sci-fi iránti érdeklődésem kezdete lehetett...

1980.  Hasonló nagy havazás volt, mint 87-ben, írtam is róla:

"December 1. Óriási hó esett, reggel nem volt áram, Apa hazatelefonált, be se menjek 8 előtt, mert nem tudjuk bekapcsolni a gépeinket. Délelőttre aztán nagyjából rendeződtek a körülmények, csak a hó esett veszettül odakint. ...Aznap nyílt a város első bababoltja. Mindenképp cseh pelenkát is szerezni akartam, és megvenni az új áruházban mindent, amire a kis picurkánknak majd szüksége lesz. El is mentem délután, gyalog, a buszokkal is volt valami gubanc. Úgy lépkedtem a nagy hóban, mintha hímes tojásokon járnék! 

1985. Nyár, Balaton, gyesen vagyok a gyerekekkel, unokatestvéreik is velünk vannak a szüleikkel. Kora hajnalban indul a családfő dolgozni, félálomban kísérem ki, a kapuban megszédülök, annyira, hogy a villanypóznákat nagy szögben megdőlve látom. Ja, nem is szédülök, ez földrengés. Rohanunk be, kikapkodjuk a kicsiket és visszük ki az udvarra, kempingágyon alszanak tovább...Szerencsére az ijedtségen túl csak egy polcról leesett és összetört váza a kár nálunk.

1986. Csernobil - a konkrét dátumhoz nem tudok saját emléket kötni, de a későbbi hírek, információk, félelmek és titkolózások annál élesebbek....

1987.  Januárban én voltam otthon  a gyerekekkel, előtte a nagymamák vigyáztak rájuk. Egymás után lettek bárányhimlősek, vagy öt héten át nem mehettek oviba. Mikor leesett az a rettentő sok hó, csak ámultunk, mert a 4.emeleti folyosón is szinte térdig ért, befújta az ajtók elé a szél. Gyalog ment dolgozni a családfő is, csodáltam is érte, nagyon messzire kellett mennie. A kórházban minden lehetséges helyen pótágyakat helyeztek el a fagyásos sérülteknek.

1989. Az a december vége tényleg feledhetetlen. Csak az a fájó, mennyire azt érzem most is, mint amit 2012-ben írtam 89-ről: "... valaminek a kezdete volt, s mivé lett mára mindez?!...."
http://evekesemlekek.blogspot.hu/2012/04/felfele-lepcson.html

1999. Napfogyatkozás -ezt is a Balcsin éltük át, mint a földrengést...Volt napbanézős szemüvegünk, készültünk rá, és figyeltünk, lestük az órát. Hát, nekem valahogy nem volt egy nagy durranás ez a jelenség. Ha meglátom a végtelen tenger kékségét, na engem akkor fog el a mámoros csodálat a természet iránt!

2001. szeptember 11. Sajttortát készítek, születésnapit, hosszúkás formájút, a tetejére piros húsú paprikából kanyarítom ki a 45-ös számot. Szól a konyhában a rádió. Félfüllel és alig figyelve hallom, valami bevásárlóközpontból Kozsó, vagy ki dumál bombáról. Jaj, ezek a celebes dolgok, már akkor is az agyamra mentek. Pfú, nem érdekel, talán ki is kapcsolom. Terítek, díszítek, várjuk az ünnepeltet. Ő persze azonnal bekapcsolja a tévét, és nem is érti, hogyhogy mi nem tudjuk mi történt. Ülünk a torta felett és rémülten nézzük az azóta már annyiszor látott képeket a két toronyról...Szó bennszakad, hang fennakad....

2004. Májustól uniós tagállam lettünk. Örülök, mert minket ez közelről érint.

2006. október 23. 50 évesek lettünk. Hétvégén Egerben ünnepeljük kettesben, szeretünk ott lenni. Hazafelé ki kell kerüljük a fővárost. Otthon próbáljuk lebeszélni a gyerekeket a visszautazásról. Mi nem, de a képernyőn látottak meggyőzik őket. Másnap kora reggel utaznak csak. (Utólag mesélték, még akkor is rémes volt a helyzet...)

Nagyjából végig is értem azokon az évszámokon, amikhez saját érzések és élmények kapcsolnak. Kicsit ráncba szedetlenre sikeredett ez a visszatérés ugyan, de remélem elnézitek nekem.