Bíróságon

A tárgyalóterembe hívnak. A terem ódon falain fáklyák világítanak, mindennek sötét, sárgás fénye van. A bíró lila köpenyt visel, ő az intézmény igazgatója, ahova járok. A tanúk padján a munka(csoport)társaim ülnek, szigorúan néznek a bírónőre, kezükben jegyzettömböt szorongatnak. Mellettem is ülnek páran, de ügyvédem nincs.

- A fegyelmi bizottság tagjai ennek a munkavállalónak - továbbiakban Vádlottnak -  a mulasztása miatt gyűltek össze. Bizonyíték van rá, hogy Vádlott 2017. április 2-án az alábbi feladatok elvégzésére kapott felszólítást: egy szórólap, egy logó, egy névjegykártya és egy webarculat tervezése, amelynek elkészítésére egy hét határidőt kapott. Vádlott a kért munkákat pedig nem készítette el időre.

- De hát ezer más munkával is megbíztak! - suttogom a mellettem ülőnek, de az rám sem hederít.

- Igaz-e, Vádlott, hogy nem készültek el a munkák időre? - kérdezi az ügyész felvont szemöldökkel.

- Igaz, de ez nagyon nem igazságos! Az előttem levő vádlottat többrendbeli gyilkossággal és garázdasággal hívtak be.

- Csendet! Vádlott csak arra válaszolhat, amit kérdeznek tőle. - üti a kalapácsot a bíró. - Kérem, folytassa, ügyész úr.

- Vádlott tudott a munkákról, amiket elmulasztott elvégezni?

- Igen, és meg is csináltam volna, ha nem kellett volna párhuzamosan másik öt munkát azon a héten befejezni.

- Ismételten felszólítom Vádlottat, hogy a kérdésre válaszoljon.

- Igen, tudtam. - mondom összeszorított fogakkal.

- Kijelenthetjük, tehát, hogy Vádlott előre megfontolt mulasztást követett el? - kérdezi teátrálisan az ügyész.

- Nekem ebből elég volt, felmondok! - állok fel mérgesen, és kiviharzok a teremből. Átmegyek az iroda épületébe. Szeretnék feljutni az emeletre, de a lépcsők használhatatlanul leomlottak, a lift meg nem működik. Úgy döntök, felmászok a falon, de akkor is feljutok. Kinézek egy falrészt, de az elejéhez kéne egy létra. Elkezdek összebarkácsolni egyet. A munkatársaim megjelennek mellettem.

- Felmentettek. Az ítélet szerint nem vagy bűnös.

- Még jó, hogy nem! - mondom felháborodva, de azért nagy kő esik le a szívemről. Beszállok a liftbe a munkatársaimmal, és felmegyek az emeletre.

Aztán felébredek.