Nem az enyémre, hanem
Rákosi elvtárs hatvanadik születésnapjára szeretnék emlékezni, amely
ezúttal is március 8-ára esett. Úttörők voltunk akkor, tizenkét évesek. Erős
zimankó rázta a szegedi Széchenyi tér platánsorát, ide vezényelték ki összevont
ünnepi csapatszemlére a város összes általános iskolájának összes
úttörőpajtását.
Természetesen egyenruhában kellett megjelenni. Jó anyáink
siránkoztak, miként lehetséges a kora tavaszi öt-hat fokban, fagyos szélben egy
szál fehér úttörőingben, sötétkék szövetszoknyában álldogálni a hosszú ájtatos
beszédek alatt, majd teli torokból énekelni, hogy "Éljen, éljen Rákosi
pajtás sokáig". Öltözzetek alá, vetette oda a városi úttörőparancsnok, és
ettől kezdve anyáink a legmelegebb atlétatrikók és a legbolyhosabb bundabugyik
beszerzésével voltak elfoglalva.
Az egyenruhához nagymamám csináltatott fehér bélelt inget,
csakhogy meg kellett venni az úttörősípot is piros zsinórjával, a sötétkék
pilóta fazonú úttörősapkát, amelyet ki tudja miért, nem a fejünkön, hanem az
ing jobb oldali vállpántja alá gombolva viseltünk szigorúan egyformán. Meg
kellett venni a barna bőr úttörőövet festett alumínium jelvénnyel a
zárószerkezetén, kötelező volt a fehér pamut térdzokni a barna félcipőhöz, az
öltözék tehát kívülről egyforma volt tetőtől talpig. Rosszul járt, akinek a
térdzoknija - mint az enyém is - állandóan lecsúszott a gyenge gumírozása
miatt. Osztották a fegyelmiket minden oda nem illő mozdulatért az ünnepély
után. Ráadásul nem kevés pénzt emészett fel a családi költségvetésből ez a
hencegő egyenruhásdi.
Nemcsak mi, úttörőruhás gyerekek köszöntöttük népünk bölcs
vezérét. A Hét évszázad magyar versei kötetben külön fejezet közli Zelk Zoltán,
Illyés Gyula, Devecseri Gábor és más igazán jó költők kényszerű
egyengondolatait, hasonlóképpen mozdult meg az ország dolgozó népe is Rákosi
Mátyás köszöntésére. Voltak felajánlások a ternelés fokozására, meg mindenféle
más kitalálás az ünnepelt örömére.
A bejegyzésem illusztrálására a hugyagi MDP szervezetének
hímzett ajándékát választottam ki, emlékeztetőül a régi hideg, szeles tavasz
eleji napra.
A keresztszemes hímzés betűsorai a teljes kézimunkán körben olvashatóak:
"Emlékül a mi vezérünknek, Rákosi elvtársunknak a hugyagi MDP
szervezete."
11 megjegyzés:
Hogy így volt!!!
Na, ugye. Nem minden emlék kitaláció!
Ez egy időtálló őrültség! :(
Mi, a hetvenes évek elején, egy november 7-i koszorúzáson álltunk sorfalat a parkban egy szál fehér úttörőingben úgy, hogy előtte nem is szóltak, hogy majd le kell tenni a kabátot. Vagy április 4. lett volna? Lehet. Csak azt tudom, hogy nagyon hideg volt.
:) A november 7-i ünnepségen megakadt a tű a lamezen a szovjet himnusz lejátszása közben (írtam már, azt hiszem): szövetségbe forrt szabad közt-szövetségbe forrt szabad közt-szövetgségbe forrt azabad közt... vegyétek már le a korongról! - kérte az igazgató.
Kriszta! "Lövölde téér, ott mindig hideg van..."
Komoly fegyelmi járt ilyesmiért Mick, de tényleg.
Mi minden van egy politikai légkör hátterében! Mi van az önkényuralom, a Potemkin-falu kulisszái mögött? Kibélelt úttörő-egyenruha, hogy ne fázzunk meg halálosan...
Mint mindig, most is megcsodáltam a minden rászletre kiterjedő memóriádat!
80-as évek. Abban az időben már nem járt érte fegyelmi. :)
Rózsa, micsoda időket éltünk!
Mick, ekkor már máshol dolgoztam. Nem tudtam, hogy "lazult" a fegyelem.:))
még óvodás volt a lányom, élénken érdeklődött a kisdobosság (meg az általa elképzelt nagydobosság felől...s én már előre cidriztem, hogy mi lesz majd május elsején, ha hidegben kell felvonulniuk abbana a bzonyos fehér ingben...de közbejött a rendszerváltás...még mielőtt iskolába került volna(és semmibe se kellett felvonulni, egyáltalán nem kellett felvonulni...mint tudjuk)
Megjegyzés küldése