2017. május 9., kedd

A hatvanadik születésnap




Nem az enyémre, hanem  Rákosi elvtárs hatvanadik születésnapjára szeretnék emlékezni, amely ezúttal is március 8-ára esett. Úttörők voltunk akkor, tizenkét évesek. Erős zimankó rázta a szegedi Széchenyi tér platánsorát, ide vezényelték ki összevont ünnepi csapatszemlére a város összes általános iskolájának összes úttörőpajtását.
Természetesen egyenruhában kellett megjelenni. Jó anyáink siránkoztak, miként lehetséges a kora tavaszi öt-hat fokban, fagyos szélben egy szál fehér úttörőingben, sötétkék szövetszoknyában álldogálni a hosszú ájtatos beszédek alatt, majd teli torokból énekelni, hogy "Éljen, éljen Rákosi pajtás sokáig". Öltözzetek alá, vetette oda a városi úttörőparancsnok, és ettől kezdve anyáink a legmelegebb atlétatrikók és a legbolyhosabb bundabugyik beszerzésével voltak elfoglalva.
Az egyenruhához nagymamám csináltatott fehér bélelt inget, csakhogy meg kellett venni az úttörősípot is piros zsinórjával, a sötétkék pilóta fazonú úttörősapkát, amelyet ki tudja miért, nem a fejünkön, hanem az ing jobb oldali vállpántja alá gombolva viseltünk szigorúan egyformán. Meg kellett venni a barna bőr úttörőövet festett alumínium jelvénnyel a zárószerkezetén, kötelező volt a fehér pamut térdzokni a barna félcipőhöz, az öltözék tehát kívülről egyforma volt tetőtől talpig. Rosszul járt, akinek a térdzoknija - mint az enyém is - állandóan lecsúszott a gyenge gumírozása miatt. Osztották a fegyelmiket minden oda nem illő mozdulatért az ünnepély után. Ráadásul nem kevés pénzt emészett fel a családi költségvetésből ez a hencegő egyenruhásdi.
Nemcsak mi, úttörőruhás gyerekek köszöntöttük népünk bölcs vezérét. A Hét évszázad magyar versei kötetben külön fejezet közli Zelk Zoltán, Illyés Gyula, Devecseri Gábor és más igazán jó költők kényszerű egyengondolatait, hasonlóképpen mozdult meg az ország dolgozó népe is Rákosi Mátyás köszöntésére. Voltak felajánlások a ternelés fokozására, meg mindenféle más kitalálás az ünnepelt örömére.
A bejegyzésem illusztrálására a hugyagi MDP szervezetének hímzett ajándékát választottam ki, emlékeztetőül a régi hideg, szeles tavasz eleji napra.
A keresztszemes hímzés betűsorai a teljes kézimunkán körben olvashatóak: "Emlékül a mi vezérünknek, Rákosi elvtársunknak a hugyagi MDP szervezete."


11 megjegyzés:

mick írta...

Hogy így volt!!!

klaribodo írta...

Na, ugye. Nem minden emlék kitaláció!

Kriszta írta...

Ez egy időtálló őrültség! :(
Mi, a hetvenes évek elején, egy november 7-i koszorúzáson álltunk sorfalat a parkban egy szál fehér úttörőingben úgy, hogy előtte nem is szóltak, hogy majd le kell tenni a kabátot. Vagy április 4. lett volna? Lehet. Csak azt tudom, hogy nagyon hideg volt.

mick írta...

:) A november 7-i ünnepségen megakadt a tű a lamezen a szovjet himnusz lejátszása közben (írtam már, azt hiszem): szövetségbe forrt szabad közt-szövetségbe forrt szabad közt-szövetgségbe forrt azabad közt... vegyétek már le a korongról! - kérte az igazgató.

klaribodo írta...

Kriszta! "Lövölde téér, ott mindig hideg van..."

klaribodo írta...

Komoly fegyelmi járt ilyesmiért Mick, de tényleg.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Mi minden van egy politikai légkör hátterében! Mi van az önkényuralom, a Potemkin-falu kulisszái mögött? Kibélelt úttörő-egyenruha, hogy ne fázzunk meg halálosan...

Mint mindig, most is megcsodáltam a minden rászletre kiterjedő memóriádat!

mick írta...

80-as évek. Abban az időben már nem járt érte fegyelmi. :)

klaribodo írta...

Rózsa, micsoda időket éltünk!

klaribodo írta...

Mick, ekkor már máshol dolgoztam. Nem tudtam, hogy "lazult" a fegyelem.:))

aliz írta...

még óvodás volt a lányom, élénken érdeklődött a kisdobosság (meg az általa elképzelt nagydobosság felől...s én már előre cidriztem, hogy mi lesz majd május elsején, ha hidegben kell felvonulniuk abbana a bzonyos fehér ingben...de közbejött a rendszerváltás...még mielőtt iskolába került volna(és semmibe se kellett felvonulni, egyáltalán nem kellett felvonulni...mint tudjuk)