Az idő embermértékkel nézve végtelen egyenes vektor, amely a ködös múltba vész,
és a homályos jövőbe tart. Benne egy év – különösen is idősödve – sitty-sutty elszalad.
Ha maradok az irányt felmutató vektor hasonlatnál, egy éve olyan, mint egy
pontok közé zárt szakasz. Mindig egyenlő hosszúságú, de a szubjektív idő nem az.
Mint megjegyeztem, gyorsulónak élem meg. Kicsit hasonlít is a többször
megfigyelt űrállomásnak az égen való áthaladásához. Fényes, gyorsan haladó
valami, mire felfedezem, a zeniten jár és seperc alatt eltűnik.
Az idei év furcsa dolgokat hozott. Kórházak jelölték ki a kereteit. Januárban
ért stroke, decemberben kalapált a szívem. Közben apróbb szakaszok váltották
egymást. Húsvét, nyaralás, jubileumi ünnepség 70. szül napon. Látogatások
rokonoknál, rokonlátogatások nálunk. Mintha tegnap lett volna a atavalyi közös
nyaralásunk, mintha tagnap lett volna stroke-om, mintha tegnap kaptam volna
cardioverziós kezelést.
Vannak egyéb ritmusaink is. Ugyanazokat tudom róluk mondani. Már megint
gyógyszert kell íratni, már megint eltelt egy hónap, és találkozunk XY-ékkal,
már megint eltelt két hét, hogy összeüljünk NN-ékkel. A havi közös költséget nem
tegnap fizettük? Úgy elszaladt a hónap.
Holnap csütörtök. Helyi piacnap. Hányszor jutott eszembe, mintha mindennap idejárnánk.
Nézem a facebookot. Csaknem felkiáltok, amikor jelentkeznek sorra ismerőseim:
születésnapjuk lesz holnap. Azt írom: Isten éltessen!, de az motoszkál bennem:
Mondd, Neked mindennap születésnapod van?
Hogy van ez?
Nem cifrázom tovább.
A fogyasztói világ kacatokkal kísért folyamatosan, miközben egyre
nyilvánvalóbbá lesz előttem, hogy a kapcsolatoknak van értékük, a kapcsolatok ugyanis
a szolgálatok helye. A mások felé fordulás, az empátia, az együttérzés, a
szellemi-testi gondoskodás ér valamit, a többi szemfényvesztés és eltékozolt
idő.
Mindenkinek köszönöm, hogy volt, mert ettől lehettem magam is. Annyira voltam,
amennyire voltatok körülöttem-körülöttünk.
Bajomban hányan kívánták figyelmeztetőleg: Aztán vigyázz magadra, nagyon vigyázz
magadra! Megígérem, vigyázok magamra, nagyon vigyázok magamra, bár tudnám, hogy
adott esetben hogyan kell. Vigyázok magamra, noha jól tudom, hogy a vigyázás
igen sokszor kevés. Mégis...
Nincs értelme az éves statisztikának se, mert mit mond az, hogy készült 350 poszt,
12 cikk, 2000 fotó, a fotókhoz rövid szöveges értelmezés? Önmagában semmit. Ha
itt-ott hatott azokra, akik látták, olvasták, (ritkán egy-egy megosztott
videót) hallották, akkor célt ért. Rám is hatottak mások anyagai. Az építőket
megpróbáltam megjegyezni, a rombolókat pedig felejteni.
Sajnálom a számítógép előtt töltött időt. Majd ha jobbat tudok, váltani fogok.
Ölellek Benneteket.
3 megjegyzés:
Biztos hatott mindenki mindenkire. Bár az itteni lineáris időben csak elmúló pillanatok lehettek, vagy megtelepedő felismerések, amelyek az élővel együtt egyszercsak eltűnnek. Nem baj, ez így van kitalálva. :)
Remélem, hogy a számítógép előtt eltöltött idő nem teljesen haszontalan senkinek sem!
Annak sem, aki írja, s talán annak sem, aki olvasgatja...
Engem pl. néha megment.
Mick : szép és igaz gondolatok. köszönöm.
Megjegyzés küldése