Való igaz, elég nehéz észrevenni a saját gyakran használt szavainkat, nekem is úgy kellett törnöm a fejemet, hogy legalább néhányat fel tudjak sorolni.
Gyakran használom például a gyakorlatilag szót, meg újabban azt, hogy konkrétan, de legalább ennyire sűrűn mondom, hogy eldöntöm és azt is, hogy megoldom. Nem kell pszichológusnak lennem, hogy rájöjjek, az utóbbi kettőre a saját élethelyzetem egyenes következményeként szoktam rá: már sok év óta mindenben magamnak kell döntenem és minden felmerülő problémát magamnak kell megoldanom.
Esetenként használok szlenget, sőt netes szlenget is, például szűk körben mondok olyat is, hogy valszeg vagy nemtom. Persze közben vigyorgok, mert ez olyankor amolyan stíluselem-féle nálam. Igaz, néha egész komolyan félek attól, hogy egyszer véletlenül majd nem szűk körben is kiejtem ezeket, amivel nagy meghökkenést keltenék az efféle szókészletben teljesen járatlan úri közönség körében. :)
Hogy milyen szavakat nem szeretek és nem is élek velük, azt már sokkal könnyebben meg tudom mondani. Soha nem használom például azt, hogy bájos, sem azt, hogy elbűvölő, azt meg, hogy pompás tán még életemben nem ejtettem ki, legfeljebb elrettentő példaként. Nem nevezem soha, még viccből vagy stíluselemként sem vacsinak a vacsorát, uzsinak az uzsonnát, gyümisalinak a gyümölcssalátát és a hideg futkos a hátamon, amikor az immár széles körben elharapózott zuhanyzó / zuhanyzás torzszüleményeket hallom. De ugyanígy rosszul vagyok attól, amikor a megér helyett a megél igét használják, ez pedig az utóbbi 20-25 évben mint valami járvány, úgy terjedt el: már senki nem mondja, hogy "magas kort ért meg", vagy hogy "azt még meg is kell érni", hanem valami teljesen érthetetlen okból kizárólag csak azt halljuk-olvassuk, hogy "magas kort élt meg" illetve "azt még meg is kell élni". Hogy mitől cserélődött fel ott az az R betű L-re, azt elképzelni sem tudom.
A szavaink árulkodnak rólunk, de ez ellen semmit sem tehetünk, használjuk őket ahogy jónak látjuk, kimondjuk, leírjuk, egyes szavakkal sűrűn élünk, aztán leszokunk róluk és újak jönnek a helyükbe.
12 megjegyzés:
Nekem meg újabban a be- igekötő helytelen használata tűnt fel néhány blogon: a megszokott meg-, be- stb. helyett jön divatba. Most hirtelen nem jut példa eszembe, de majd gyűjtök.
meg-, fel-, le- stb helyett
Könnyebb lenne hibás szóhasználatot, bosszantó köznyelvi fordulatokat gyűjteni, kacérkodtam a gondolattal, aztán lemondtam róla. Ki örülne a rossz példáknak?
Rózsa, a "bevállalni"-félékre gondolsz? Igaz.
Minden helyett mondják: tolja ezerrel.
Beájul, leizzad, na, én ezektől megyek a falnak. :(((
Csak kíváncsiságból kérdem: ugye ti még érzitek a zuhanyzó/zuhanyzás abnormális voltát? Újabban már egy gyakran ismételt tévéreklámban is zuhanyzásnak mondják, tényleg őrület, hogy lassan hivatalossá emelik. :(
Igen, a "bevállal"-ra és számos testvérkéjére gondoltam, egész meglepő társulásokban! Rettenetesek a fülnek. Lehetséges, hogy ezeket is megszokjuk és szabályossá lesznek?!...
Jaaaaaj! Az a be-, az szörnyűűűű!! Ilyenek: besírok, befogadjuk a pályázatot, benéztem a dolgot (= elnéztem). Idegrohamot kapok tőlük. Befogadni hajléktalant lehet meg kidobott háziállatot. A pályázatot elfogadjuk. A múltkor egyszer valamire mondtam, hogy jó, majd mindjárt beszólok a kolléganőnek, hogy ez meg az... Persze én úgy értettem, hogy bemegyek a szomszéd szobába és megmondom a kolléganőnek, amit kell, tehát beszólok neki a szobába. Éppen itt volt egy másik kolléganő tizenéves lánya, ő meg elkezdett vihogni, mert ő azt hitte, hogy én most megmondom a magamét. Ő a beszólás új jelentésére gondolt. Tiszta dili, nem?
Kedves Samu, igaz, hogy furcsa és sok élcelődésre alkalmat adó, de létezik szaknyelv és ennek, bizony, vannak érthetetlennek tűnő, de mégsem véletlen és buta kifejezései. Ilyen pl. a pályázat befogadása, ami jogszabályi meghatározása egy adott munkafázisnak, és egészen mást jelent, mint elfogadni egy pályázatot. Pályázat elfogadása meg nincs is, mert az már a támogatása.
Bocsi, csak kitört belőlem a szakmai állat :)
És legalább mutatja azt is, hogy mennyire fontos, hogy mögé is lássunk a szavaknak.
Csatlakozom Krisztához. Éppen most olvastam alaplé recepteket, sorra minden szakács ezt írja: "jól kiforraljuk". (Mint kiderült,a hagyma és a paprika vagy más hozzávalók péppé főnek ilyenkor)
Na, jobban tettem volna, ha meg sem szólalok. Akkor megúsztam volna a kioktatást. Ezentúl néma leszek, mint a sír.
Megjegyzés küldése