Jobb adni, mint kapni

Az ajándék izgalommal jár. Izgatott várakozással, hogy vajh eltalálták-e, hogy mit szeretnék kapni? Persze már gyerekként tudtam én, hogy jó időben el kell kezdeni a célozgatást, hogy vajh, mit is hozzon a jézuska, vagy mit tojjon a nyuszi...
Aztán hamar eljött az idő, amikor már én is ajándékozni akartam. Nem emlékszem már, hogy hogy tettem szert pénzre, annak idején nem volt divatos zsebpénzt adni a gyereknek,  de egy biztos, hogy volt pénzem (nyilván apámtól kértem már hetekkel karácsony előtt, hogy ajándékozási vágyamat teljesíthessem)
Szóval volt pénzem és ezzel kinyílt a ehetőségek széles tárháza, mert ugye akinek pénzre van, annak van lehetősége is válogatni, hogy kinek mit ajándékozzon.
Máig emlékszem arra az izgatott, bizsergésre, hogy ezt is megvehetném, arra is futja a pénzem, de vajon melyiknek örülne jobban a megajándékozott...
Már karácsony előtt több mint két héttel megvolt minden ajándékom, be is csomagoltam felmasniztam szépen és vártam, hogy jöjjön a karácsony este.
De az idő persze ólomlábakon járt,  már  minden szekrény aljában tudtam milyen ajándékok rejtekeznek, azt is megtaláltam, amit  nekem szántak, de ez semmi volt ahhoz a kínhoz képest, hogy vajon az én ajándékomnak örülnek-e majd? vajon a többiek ajándéka mellett eltörpül-e az én ajándékom, vagy észreveszik-e egyáltalán, meg fogom-e tudni, hogy a karácsonyesti öröm mennyire szól a tőlem kapott ajándéknak és mennyire a többiekének? Izgatott voltam, kétségek gyötörtek.

Tűrtem, tűrtem, aztán  egy héttel karácsony előtt, egyik este előálltam, hogy én már nem bírom tovább, és szépen mindenkinek átadtam a karácsonyi  ajándékaimat.

Arra persze már nem emlékszem, hogy mennyire örültek az ajándékoknak - de bizonyára nagyon-  mert én soha azelőtt olyan izgatott nem voltam egy ajándékozásnál, mint akkor, amikor én adtam ajándékot.

Azóta is megmaradt, hogy sokkal jobban élvezem az ajándékozást az ajándékot adó oldalról.


Update:

Nos, nem emlékeztem, hogy örült-e a megajándékozott az ajándéknak, de választ kaptam  a kérdésemre. Most amikor édesanyám halála után nekem jutott az a rettenetes feladat, hogy a holmijait összeszedjem, eltegyem, kidobjam, elajándékozzam- találtam egy Óra és Ékszer Vállalat feliratú kis zacskót, benne az a két gyöngy, amit a fentebb emlegetett alkalommal ajándékoztam az anyukámnak- több mint ötven évvel ezelőtt...