2015. december 20., vasárnap

Adni - kapni

Ahogy most elgondolkodtam az ajándékokról, arra jöttem rá, lehet, hogy nekem nem is voltak vágyaim. Így az a szerencse ért, hogy nem is lettek csalódásaim :)
Egyetlen van, amire élesen emlékszem vissza: szerettem volna egy olyan igazi versenyrollert, amilyen a házbeli, pár évvel idősebb Istvánkának volt. Az a roller maga volt a gyönyörűség! Először is nem fából volt, mint az enyém, hanem fémből, fékje is volt, hátul le is lehetett ülni rajta, az egész nagyon dizájnos volt, ahogy ma mondanánk, és elől még fémlemezen egy szépen festett ötös szám is virított rajta. No, ez a roller volt, amit nem kaptam meg. Amikor kértem, még túl kicsi voltam hozzá, mire belenőttem volna, már kinőttem belőle.

Egy-egy ajándékra, persze, emlékszem, főleg karácsonyiakra, de, sajnos, már csak bennem élnek. A névnappal, születésnappal hátrányos helyzetű vagyok, ugyanabban a hónapban vannak, ráadásul nyáron, többnyire éppen itthon se voltunk, nem kapcsolódott az összevont ünnepléshez nagy ajándékozás.
Felnőtt koromra az igazán kedves ajándékok már nem annyira az ünnepekhez kötödnek, inkább eseményekhez vagy éppen azokhoz se. Ajándék, csak úgy :)

Aminek viszont minden részletét le tudnám írni, az az ajándékkészítés. Hetedik osztályos korom óta közösségben élek, eleinte tagjaként, majd, már a gimnázium vége felé, egyik vezetőjeként. Az ajándékozás alapfeladat volt. Örömteli, szép feladat. Kitalálni, elkészíteni, becsomagolni, átadni, hol egyformát mindenkinek, hol személyre szabottat. És milyen örömet szerzett idén adventben, ahogy az egyik, már harminchoz közeli fiatalember beszélgetés közben  felemlegette, amit hajdan kapott. Pedig csak papír volt, még édesapámmal együtt vágtuk ki nekik a fenyőfákat zöld kartonból, hogy a ráragasztott hópehely-pöttyöket kiszínezve, jótettekkel díszített karácsonyfájuk legyen. 
Mennyire megmelengette a szívemet az is, amikor egyszer az egyik, már szintén felnőtt lány mondta, hogy már harmadszor költözik, de azt a bizonyos képet, amit kapott, mindenhova viszi magával.

Én szeretek örülni. Az ajándékozás pedig - akár így, akár úgy, hiszen ez az adok-kapok nem is választható szét olyan egyszerűen - erre a legjobb találmány.


Nincsenek megjegyzések: