2015. április 6., hétfő

Mind április

Ha április, akkor Húsvét. Ez az első gondolat, ami a hónap nevére beugrik. Húsvét a maga csöndjével, örömével, szépségével, a nagyhéttől a feltámadásig vezető ívével. És, persze, a kiszámíthatatlan áprilisi időjárással; olykor rövidujjú blúzban, fagylaltozással megkoronázva az ünnepet, vagy mint most is, kabát, sál, sapka; az elmúlt években pedig olyan esők, hogy még a körmenet is elmaradt, ami pedig csak nagyon zord körülmények közt történhet.

Ugyancsak borzasztó időjárás kellett ahhoz is, hogy a szokásos húsvéthétfői kirándulásunk elmaradjon. Mindig húsvéthétfőn és mindig Makkosmáriára, hiszen az nekünk szinte karnyújtásnyira van. Ott aztán volt locsolkodás, játék, magunk kitalálta csuda programok. Íme bizonyság, amikor még régifajta - zsinórral összefűzött lapokból álló (ez volt most az én szerencsém, de hogy fűzöm majd vissza? :) - fotóalbum őrizte az emlékeket.


És az április ma is ugyanúgy húsvéthétfő és Makkosmária. Mehettem volna ma is, csak lusta voltam. Csak éppen nem a mostani gyerekek-fiatalok mennek, hanem az akkoriak, sokan már az unokákkal. Áprilisi hagyomány? Nosztalgia? Együtt lenni jó? Nem tudom, megőrződött.

Mint ahogy azt is követeli-kívánja ez a hónap, hogy kimozduljunk végre, ki a szabadba, élvezni a világot, a tavaszt. Visszanéztem a blogban, miről is beszélhetnék még, és minden évben ilyenkor, képek a kószálásról, a természetről.
Például 2010 áprilisában, a Pilisben:








Persze, a szeszélyes áprilisnak van más arca is.

Április volt az egyik évben, amikor sikerült szert tennem egy külboka törésre. Még hallottam az asztalon fekve, ahogyan a nővér az ajtónyitásban kiadja a bal cipőmet kint várakozó édesapámnak, egy empatikus "erre már nem lesz szüksége" megjegyzéssel :)
Szerencsére, azóta is rendes pár cipőben járok.

A következő évben április volt akkor is, amikor édesapám meghalt.

Hét évvel ezelőtt pedig egy tavaszi estén, a traumatológián, csinos öltésekkel igyekeztek összepasszítani felszakadt fejemet. Előtte a neurológiai vizsgálaton, ami fejsérülésnél kötelező, többek között megkérdezte az orvos, hogy milyen hónap van most. Tudtam, hogy április.


3 megjegyzés:

klaribodo írta...

Szép áprilisok, együtt töltött Húsvétok,mint amiről beszámolsz, szinte ugyanaz. Csak nekem az anyu halt meg áprilisban, Húsvét után egy héttel. És nagypénteken döntött úgy a magzatom, hogy mégse érdekli ez a világ. Húsvét után egy héttel hazamehettem egyedül.
Nyáron jártunk az anyuékkal Makkosmáriára. Nem tudok erről a hónapról írni.

mick írta...

Érdekes egybeesések ezek. Egyebekben gyanítom, bármelyik hónapól írtunk volna, életünk drámájának egy szeletét ugyanígy megmutatta volna.

Kriszta írta...

Igen, Klári, van hasonlóság, de, azt hiszem, mégis mindegyikünknél más színeket és hangsúlyt kap az emlékezés.

Én is így gondolom, Mick.