Április, Sárpilis

Muszáj egy s-hanggal megtoldani, hogy közel értelmes szót kapjunk. Nem tudom, hogy miért játszom ezzel a szóval, de valahogy mindig sárpilisnél kötök ki. Valahogy úgy, mint amikor Blanka unoka emlegeti a csapadékot és nem furtonfurt „kijavítom”, mintha ő tévedne: Pacsadék.
Tehát április. Legyen mindjárt az eleje, a bolondok napja (április bolondja, május szamara), vagy a szeles április. Maga a szó költőre emlékeztet. Hogyne tenné: Áprily Lajos verseinek mindegyike áprilys.
Na jó.
Ezúttal az indítás eléggé „szeles”-re sikerült (szeles, mint az április, szeszélyes mint az április).
1984. (orwelli jóslatokat idéz, melyek majd csak később fognak beigazolódni felvetései, szinte pontról pontra. Nem is tudom, miért írta meg a jövőt. Talán, ha kihagyja eszmefuttatását, senkinek nem jut eszébe a komplett őrültségeket megvalósítani.)
Nos, 1984 áprilisában egyetlen kisfiunk született. Három lány után egy fiúcska. Összedugjuk a fejünket a feleséggel, mert a névválasztás közös tevékenysége minden párnak. Miféle közelharcok tudnak ez ügyben lenni. Ennek ez nem tetszik, annak meg az. Óhatatlanul beugrik Nyírő József góbéja, a fiatal apa, akinek felesége Bojzás Kisné gyermeket vár. Oszt mi legyen a neve, ha fiúnk születik? – kérdi apjuktól. Mire az kifakad, felőlem lehet Bojzás Kis Napóleon is.
Nálunk a következő történt. Mint említettem, három lányunk született. Nevük sorban Éva, Zsuzsa, Kata. Ám egy háromlányos apa mire gondol, amikor jön a negyedik? Arra, hogy az is lány lesz. Márpedig akkor a neve legyen Anikó – hangzott a javaslatom. Feleségem el is fogadta, neki is tetszett ez a név. Ám itt nem hagyta abba az érdeklődést. S mi lesz a neve, ha fiunk születik. Az előzőekre apellálva mondom neki, ha fiunk születne, akkor legyen a neve Anikó. Ám hitetlenkedésemre rácáfolt az élet. Csakugyan fiúcska lett a negyedik. Mivel megbeszélt fiúnév nem szerepelt a feleség tarsolyában, egymagának kellett döntenie, mégpedig azonnal. Férjét, apai nagyapját Miklósnak hívták, legyen hát egy újabb Miklós. Így kapta áprilisi fiacskánk a Miklós nevet.
Akkoriban fiatal házas csoportunkban öt párnak csupa lányai születtek – Gyuláéknak, Pistáéknak, Vincééknek és nekünk egyaránt 3-3 lányunk egymásután, Péteréknek kettő. Majd ezt követően egy-egy fiú mind az öt családban (ha nem is mind áprilisban). Máig nem tudjuk megfejteni az okát.
Lehet, ha nem is biztos, hogy ez a béke jele. Háború után muszáj fiúknak születniük, mert a harcok során kilőnek közülük egy-két generációt.
Békében jöhetnek a lányok.