Az írásról

Néha azt szoktam mondani, grafomániás vagyok. Persze szó nincs irodalmi művekről, az nekem nem megy. Nem a fogalmazással van gond, azt nyilván lehet tanulni, fejleszteni, talán a stílusomat is meg tudnám találni. Inkább azzal van gond, hogy nincs elég fantáziám hozzá. Nem tudok kitalálni még rövid történeteket sem nagyon, hosszú, szövevényes regényekről pláne szó sem lehet.

Arról tudok írni, ami megtörtént. Ezért is a blog az én műfajom. Oda nem kell fikciókat írni, csak napló-szerűen a történeteimet. Lassan 10 éve kezdtem el blogot írni, belegondolni is szörnyű, milyen hosszú idő telt el azóta :). Volt időszak, amikor naponta több rövid posztom is megjelent, manapság már több nap, vagy akár hét is eltelik két poszt között. Elgondolkodhatnék azon, mi ennek a változásnak az oka, és valószínűleg meg is tudnám magyarázni, de maradjunk annyiban: mostanában nincs motiváció. Ritkábban érzem az ellenállhatatlan késztetést az írásra.

Írni azért szoktam, csak nem személyes történeteket (kivéve, amikor e-mailt írok barátoknak), hanem hivatalos leveleket, jelentéseket, feljegyzéseket. Ezek megírása néha nagy nehézségeket okoz számomra, különösen a jogi nyelvezetet nem bírom megszokni (a „javaslat került megfogalmazásra” típusú kifejezésekkel ki lehetne kergetni a világból), a magyartalanságot igyekszem elkerülni, de sajnos sokszor lehetetlen. A munkahelyemen a jövőben várhatóan még több dokumentumot kell elkészítenem (megírnom, megszerkesztenem), ezért nem ígérem, hogy a blogomat sokkal rendszeresebben fogom írni, de azért igyekszem, megteszem, ami tőlem telik.