Sport...

Nagycsoportos koromban csak azért jártam tornázni, mert a bátyámat hordták német órára (sokat nem ért a dolog), és engem nem volt hova tenni, hát vittek engem is ugyanabba az iskolába, ahol tornázni volt lehetőség az én korosztályomban. Konkrétan semmire nem emlékszem azokból az órákból (vagy edzésekből), csak arra, hogy mivel akkor tanultam meg az R hangot kiejteni, jó erősen megnyomtam, és azt hitték, Kriskónak hívnak. Meg egyszer nem mertem szólni, hogy pisilni kell, és becsorgott. Hát azt nagyon szégyelltem, nem csoda, hogy még most is emlékszem rá (még nem voltam hat éves). Az iskolában torna órákon vegyesen teljesítettem. Kötelet mászni sosem tudtam, életemben egyszer sikerült, érettségi előtt nem sokkal, amikor fenyegetett az egyes, hát minden erőmet összeszedtem és egy farmernadrágban (!) - hogy ne dörzsölje ki a kötél a combomat - felmásztam. Kaptam egy négyest, nekem tökéletesen megfelelt. A rúdra sem szabályosan másztam, de arra legalább sikerült valahogy. Az volt amúgy a szerencsém, hogy a tanáraim értékelték az igyekezetet is, illetve ha valaki amúgy mindenből ötös volt, nem adtak rossz jegyet, csak ha tényleg nagyon gyenge volt tesiből. Én meg nem voltam gyenge általában, csak nem mindenben voltam ügyes. De pl. a talajtorna egészen jól ment, kosárlabdázni is szerettem, szóval összességében sok bajom nem volt ezzel. A napi mozgást a biciklizés adta, nemcsak közlekedési eszközként használtam, hanem "idegnyugtatóként", ha nem sikerült valamilyen keményebb matek feladatot megoldani (ez már középiskolában volt), felpattantam a biciklire, bekerekeztem Nyíregyházáig meg vissza (kb. 10 km) és hazaérve megoldottam. A táncot sportnak tekintjük? Harmadikos koromtól hetedikig néptáncos voltam. Heti kétszer másfél óra, plusz a fellépések és extra próbák. Szerettem nagyon és jó is voltam benne. Csak botor módon abbahagytam, nem kellett volna. De most már mindegy. Az egyetemen választani kellett egy sportágat, négy féléven keresztül volt kötelező a testnevelés óra. Fél évig aerobicra jártam, nagyon utáltam. Aztán volt tollaslabda, azt szerettem a legjobban, és végül jobb híján kosaraztam. Kibírhatók voltak az órák. Mostanság a sport csak olyan formában van jelen az életemben, hogy kisCs. úszni jár, illetve mindkét gyerek judozni. Néha persze biciklizek velük, de most már a zumbát is hanyagolom elég régóta, mivel nem igazán van időm elmenni esténként, nincs kire hagyni a gyerekeket (anyósra nem szívesen, az apjuk meg nem jön annyiszor, ahányszor én zumbáznék). Pedig tudom, hogy mozogni kellene, de arra számítok, hogy egy-két év múlva akár már egyedül is otthon maradhatnak, hogy el tudjak menni egy-egy edzésre. Addig meg sétálok, amennyit tudok :).