nos, a ballagás szerencsésen lezajlott mégis csak (már amennyire egy ballagás "szerencsés" lehet.)
ime a csoportképünk, tanárostul, az iskolaépület előtt, a fa alatt:
meg van egy kép a szavalásomról is: junius volt, s ujjongtunk?...sehol semmi ujjongás, én is állok előre dőlve, mint egy -rosszul ültetett, nem elég mély gyökerű - csemetefa a szélben...
a naplómből kiderült, hogy folyton szavaltam, azaz szavaltattak... (én voltam az iskola legjobb szavalója itt is, meg a korábbi iskolámban is ...) Meg folyton hegedültem, zenekarokban is, vagy háromban... szerepeltünk is (Pesten is ), nyáron elkezdtem teniszezni is. Meg valóban elutaztunk a Balatonra, Meg voltam Vásárhelyen is, a kedvenc nagynénémnél Magdi néninél . (Ő is nálunk) Jó volt olvasni, hogy Anyu testvéreivel milyen szoros rokoni kapcsolatban voltunk. (Pesten az öccsénél , Feri bácsinál laktam mindig..
A Balatonról előbb eljöttünk....Anyu bátyja fizetett be nekünk (Gyuri bácsi)egy IBUSZ szobát, hogy nyaraljunk.... mielőtt elutaztak a fiúk után külföldre, (aki 56-ban disszidált) anyuval nagyon sajnáltuk őket, akkor úgy tűnt ez végleges, de valóban Gyuri bácsit akkor láttam utoljára... (Mert pár év múlva súlyosan megbetegedett, és végleg elment...)Egy nappal előbb hazajöttünk a nyaralásból, nem volt túl kellemes, az idő se jó, folyton esett.Sőt arra emlékszem, hogy majdnem búcsút vettem az életemtől, én aki olyan biztos úszó voltam az ismert Marosban, az ismeretlen Balatonban a szél egyre beljebb vitte a felfújható labdám, amibe kapaszkodhattam, kiderült, már le nem ér a lábam, egy ideig úsztam a labda után, de már nem volt bennem szufla, igy visszafordultam, egy ideig alig kapva levegőt, szinte fuldokolva , kétségbeesve, tudtam, hogy ilyenkor lepörög az ember élete, hát nekem olyan rövidnek tűnt ami eddig volt, hogy igazán ettől a gondolattól estem kétségbe.de aztán erőt vettem magamon, és a labdát is kihozta utánam két beljebb úszó fiú...
ez a Gomba mellett van, itt vásároltunk be
Anyu összebarátkozott egy többgyerekes nénivel.. Benjámin László költő feleségével. Jókat beszélgettek... egész bizalmas szintebarátnők lettek.(de ez nem lep meg, mert anyuval szemben sokan megnyiltak, még az én barátnőim is...)...Néha elmentünk moziba, A Két Lotti elég maradandó élményt hagyott bennem. (mindig is iker szerettem volna lenni:)
Ezen a nyáron vették el a konyhánkat (is) Az egész házat már rég államosították, de utána is szabdaltak le a lakóterületünkből. először fent az előszobát, meg amit kiadtunk régebben, most meg lent (ahol maradt a feljáratunk, eredetileg nagyapa fakereskedésének irodai melléképületben) a konyhánkat is. A történethez hozzátartozik a rumli, és hogy az ajtó befalazásához nem biztosítottak elég maltert, azt a meszet használták fel végül amit anyu vett...
("Teljesen nem tudták befejezni a falazást illetve a malterozást, mert nem gondoskodtak mészről. Amennyit malteroztak, még azt is azzal a mésszel csinálták, amit anyu szerzett." -olvasom...)
A bizonyítványom kitűnő volt, nem is amiatt izgultam az évzárón, hanem az újbóli szavalás miatt csak. esetleg.Jutalomkönyvnek a Kelét kaptam (azóta se olvastam), meg külön a matek tanárunktól Szabó Sári osztálytársammal, e kisérő szavakkal "legalább ti dolgoztatok" (az osztállyal nemigen volt megelégedve, emlékszem egyszer az osztályba lépve, a nagy fölfordulásra ami fogadta, a pad szélére vágta a naplót, h azt hiszem szét is esett....)
---
A gimibe iratkoztam be, már ismerős volt számomra, hiszen ide járt anyukám is,meg az összes idősebb rokonom, meg én is már ide jártam a gimizenekarba, és a karvezetőnk - egyébként mat-fiz tanár - lett az osztályfőnököm... Itt is gyűjtöttem az ötösöket(csak a rettegett földrajz tanár tolt ki velem ...)de igy is általános dicsérettel zártam a negyedévet. Dolgoztam a Középiskolai Matematikai Lapokba Meg önképzőkörbe is jártam. Meg tánciskolába is. Anyu járt Szülők Akadémiára , én akkor irkáltam szorgalmasan a naplóm...
"A tegnapelőtti este olyan élményt tartogatott számomra, amilyenben még nem volt részem. ez az élény egy szinházi közvetités volt. Címe: Anna Frank naplója. Főhőse egy 13 éves zsidó kislány, a darab tulajdonképpen az ő megtalált naplójának az átdolgozása.Tehát a darab megtörtént esemény volt. Két család két évig egy amsterdami raktárban él. Odamenekültek, hogy megmentsék életüket De sajnos, hiába. - Nagyon magávalragadott a darab. Összeborzadtam, amikor arra gondoltam, hogy hány és hány zsidó családnak lett ugyanolyan szomorú vége, de nem is kell olyan messze mennem, hisz apukám is élhetne most is és még meddig, ha nem lett volna háború, zsidóüldözés. Jaj, borzalmas ez. Nem is jó erre gondolni, úgy összeszorul a szivem. -------"
(A szivem azóta is ... )
...találtam még képet 1957-ből, Anyuval, az udvarunkon , a fehér padon, kedvenc diófánk alatt (ez még általános iskolás etapból lehet, tehát inkább a legelejére illene, de legyen zárásnak. Szeretem ezt a képet (képünket):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése