Csak villanások

Nem konkrét emlékeim vannak, csak villanások, és azt sem tudom megmondani, pontosan mikorról, nagyjából 6-7 éves koromig. - nyáron mindig szandálban jártam, nyár végére a lábfejem csíkosra barnult :) - az oviban volt egy féllábú kisfiú, Jancsika. Nagyon szerettük, mindig mosolygott, ő volt a csoport bohóca. - anyu mondta, szóljak a bátyámnak, hogy jöjjön ebédelni. Én papucsban rohantam le a lépcsőn, de megbotlottam, és fejjel a vas lábtörlőre estem. Még mindig látszik a sebhely a szemöldökömön. - az óvodában az egyik csoporttársam nagyon kényeskedő volt. Egyszer egy labda véletlenül fejbe vágta, elkezdett hisztizni, hogy elgörbült az orra. Mi meg csúfoltuk, hogy eddig is görbe volt. (Tudom, nem volt szép tőlünk, de mint tudjuk, a gyerekek kegyetlenek. És tényleg görbe volt az orra.) - nagyapám kertjében állt a víz. Nyáron békát fogtunk, télen meg krumplival hokiztunk. - az első pohár tej fejés után az enyém volt. Nagyon szerettem a habos, langyos tejet. Most is szeretném, csak nem jutok hozzá, ha meg mégis, csak felfőzve ihatnám, úgy meg már nem az igazi.