2014. április 2., szerda

Új téma következik, de az ötlet eredetileg nem az enyém. Történt ugyanis, hogy Bluemoon legutóbbi bejegyzéséhez Klári kommentben ezt írta, idézem:
"Csinálunk egy tablót fotókból! Én egy Rosenthal csészéből iszom, szintén örökség. De lehet fajansz, cserép vagy műanyag, az a lényeg, kinek az arcát látjuk mögötte."

Nekem pedig csak annyi a hozzáfűzni valóm, hogy ne tablót készítsünk, hanem legyenek bejegyzések fotóval, vagy anélkül, de mindenképpen meséljünk is az illető tárgyról. A tárgy pedig lehet bármi, de valami olyan legyen, ami ránkmaradt valakitől/valakiktől, használjuk, a szemünk előtt van, velünk "él", és amikor meglátjuk, minden alkalommal egy villanásnyira arra a valakire gondolunk. Ahogy Klári írta: az a lényeg, kinek az arcát látjuk mögötte.

Tudom, régebben volt már tárgyaink témánk, ezért aztán aki akar, visszanyúlhat persze ahhoz is, kiemelve az akkor leírtakból egyet, és arról mesélhet kicsit bővebben.


3 megjegyzés:

mick írta...

Majd jövök, de addig is idézem a klasszikust, akit úgyse tudok felülírni.
SÓHAJNAK BEILLŐ SZÓZAT
EGY ISMERETLEN RENDELTETÉSŰ
VASDARABHOZ, MELY
A TÖRTÉNELEM VIHARAIN
KERESZTÜL SZÉP CSÖNDBEN
MEGLAPULT EGY LIMLOMMAL
TELE LÁDIKÓBAN, MERT
SE NAGYAPÁMNAK, SE APÁMNAK,
SE NEKEM NEM VOLT MERSZÜNK
SZEMÉTRE DOBNI,
ÉS AZ UTÁNAM JÖVŐNEK SE LESZ

- Túlélsz, pöcök.

aliz írta...

sunt rerum lacrimae

mick írta...

A pöcök legtöbbször túlél minket.
Néhány pöcök azonban nem.
A pöcök se halhatatlan. Ámbátor...
Múzeumokban járva hajlamos az ember azt gondolni, hogy a pöckök egy töredéke mégis.