2014. január 21., kedd

Változom - fejlődök?

Nagyon tetszett Ági megfogalmazása: „fejlődéstörténet”, mert úgy érzem, az én változásom egyértelműen fejlődésnek tekinthető. Életünk során fejlődnünk kell, feladataink vannak, ezeket meg kell oldani, ami nem megy változás – pozitív irányú változás – nélkül. Ha hibázunk, akkor abból tanulnunk kell, fejlődnünk kell, ha nem tanulunk, újra és újra ugyanazokat a hibákat fogjuk elkövetni mindaddig, amíg meg nem tanuljuk a leckét. Ugyanazokkal a nehézségekkel fogunk találkozni életünk során, amíg meg nem értjük végre, mit rontottunk el. Én sem tudom megmondani a „tutit”, nem tudom pontosan, mikor mit rontottam el, de igyekszem javítani a korábbi hibáimon. Évek óta érzem, hogy minden tragédiaként megélt problémából ki lehet jönni pozitív egyenleggel, és amióta ezt vallom, sokkal jobb az életem. Pozitívan látom a dolgokat, sokkal kevesebbet panaszkodom, és tudom, hogy a pozitív gondolatoknak teremtő erejük van. A hozzám közel állók az elmúlt néhány (leginkább egy-két) évemet szerintem sokszor csodálkozva nézik. Vagy nem hiszik el, hogy változtam, vagy nem tetszik nekik a változás. Néhány jó barát van csak, aki látja az óriási fejlődést, amin keresztül mentem, és örül is neki. Mert miben is változtam? Türelmesebb lettem, nyugodtabb. Sokkal kevésbé stresszelek olyan problémákon, amiknek a megoldása nem rajtam múlik. Kerülöm a felesleges konfliktusokat, de továbbra is kiállok a saját érdekeim érvényesítése érdekében, és nem félek attól, hogy nagyot lépjek, sok mindent változtassak az életemen. Nem ragadok bele a megszokottba csak azért, mert félek az újtól. Jobban figyelek az apró jelekre, amelyek arra utalnak, hogy esetleg valamilyen probléma közeledik, így megelőzhetővé válnak a dolgok. Továbbra is határozott vagyok és felelősségteljes, de tudom, hogy nem kell feláldoznom magamat (a személyiségemet) senkinek a kedvéért. Kicsit önző vagyok, vagy inkább úgy fogalmaznék, önérdek-követő, mert ez az önzőség mások számára sem jelent hátrányt, sőt, akit szeretek, az még többet kap belőlem/tőlem, mint eddig. Akik viszont nem hatnak pozitívan rám, a fejlődésemre, azokat leépítem. Biztos vagyok benne, hogy jó úton járok. Fejlődök.

6 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Úgy tűnik, jó úton jársz. Maradj mindig ilyen erős! Az egészségnek jót tesz egy kis bűntudatmentes egoizmus!

mick írta...

Próbálok pozitív maradni. Mindnyájan útonjárunk és nem utcán. Az utca egy útszakasz. Az út valahonnan valahová tart. Hogy honnan hová, ez a legfontosabb.

klaribodo írta...

Nagyra értékelem, hogy személyes dolgaidról tárgyilagosan, ugyanakkor meggyőzően tudsz írni.

Névtelen írta...

Örülök, hogy találkoztunk a blogvilágban.
stali

aliz írta...

ezek a változások és ahogy megéled, tudatosan, értékeled őket ! - remek! :)

Gigi írta...

Aranyosak vagytok, köszönöm a kedves szavakat :).