de a cim, különösen a Mick-es változat annyira a kezembe ad egy ötven évvel ezelőtti irásom (versem?), "Metamorphozis", hogy nem tudom kihagyni... (megjegyzésként még annyit, hogy 20 évesen irtam, megannyi terv fogytán, és változás előtt... vagy inkább szerepek előtt, ( gyermek, diák, szerelmes, hegedűs, énekkari, zenekari tag, tanár, rendező, feleség, anya, újságiró, nagyanya... nyugdijas , na nem, ez nem szerep...legyen még blogger is) hiszen - merem remélni - hogy legvégül maradtam az, aki voltam, hogy vagyok, aki voltam... vagy mást ne mondjak - ne tartsatok nagyképünek, de szeretném hinni , hogy vagyok aki vagyok, és az is leszek...
egyelőre nem találom azt a verset:( (és most "lusta" vagyok még megkeresni is)
---
nem keresem azt a régi, ifjú verset, jut eszembe, kéznél van egy friss mai, végül is ez is a változásról szól... (sőt)... a mostaniról és egy végső jelzéséről (ehhez képest a többi csak részletkérdés.. volt... avagy csak forma, iroda-lom:)) (bár, épp ez se zene...), csak egy pillanatkép és egyben summázat :
ÖSSZEMENTÜNK
a város, ahol felnőttem
összement
velem együtt
Hol vannak a nénik
akik: hogy megnőtt ez a kislány
mondták anyukámnak
és hol van ő
Ők is összementek
aztán végleg el
Én még eltotyogok itt
egy darabig
(S hogy ki fog rám
emlékezni?
Arra a kislányra
aki nagyra nőtt
már most sincs ki...
az újra kicsi
öregasszonyra se
sokan
de tán arra, ami
közte voltam...
kiknek valamit adtam)
persze
még mindig lehet, adni mindig is.. ha más formában is... az a baj ,
hogy mindig mindent idő előtt lezárok... a régi versben is, de azt is
úgy fejeztem be valahogy, hogy " ... hogy élhessek a mának, s ami a legfőbb, nem magamnak: másnak."
---
5 megjegyzés:
"Megmaradt Szobotkának" ? - Több ez annál, Aliz. Vince születése óta annyi örömteli változás látható. Kívülről, persze.
nem szobotkai értelemben gondoltam...
nagyon kedves vagy. ez az összeszűkült város és a mozgáskorlátzottságom annyira lehangol, nem kéne... igazad van! Vince persze mindig felvidit, még a telefonba is... :), ez igaz.
Aliz, nagyon különbözőképpen gondolkodunk. Kihúzod a teljes élet legjobb mozzanatait? Szerintem semmi nem veszti érvényét attól, hogy az idő túllépett rajta. Persze, te tudod. Minden mosolyodnak örülök.
:)kösz, hát most "nagyot" mosolyogtam :):) (pedig Vince nincs is a közelemben, telefon se...)
ezt utólag irtam, amit lehúztam, mert úgy éreztem , nem tartozik annyira a megadott tárgyhoz. De mégis a legfontosabb. Adni. Mindig:) (azon nem jár el az idő) És nem lehet eleget....
Igaz! És mekkora öröm, ha elfogadják, amit adni tudsz/tudunk. :)
Megjegyzés küldése