Metamorfózisok

Ingerel a cím. Mármint, hogy saját anyagom címe is változásaink legyen, vagy változásaim. De hát mindenkinek ez a témája, aki hajlandó közzétenni saját változásait. Választok egy rokon értelmű szót, legyen metamorfózis az én címem. Ugye ez átalakulást jelent. Mindenki tudja biológiából, hogy a pl. a lepkék teljes metamorfózison esnek át: hernyó, báb, lepke.  Az átváltozások alól emberként én se vagyok kivétel. vallom, hogy jelenleg köztes állapotban leledzek. Voltam magzat, vagyok, testlélek egysége, leszek örökéletű jelen bábállapotomat követően: amikor történik velem valami. Ki ne mondd, hogy mi. Nem abban a korban élünk, amelyik elfogadja a halált. Ha tudná mindenki, hogy halálbiztos bábállapotának a vége, talán nem berzenkedne senki annyira ellene.
Persze a változások téma alighanem nem erre van kihegyezve, hanem azokról az apróbb-nagyobb változásokra, amelyek életem(ünk) során végbement bennünk. A megszorítás nemhogy szűkítené, inkább kiterjeszti a továbbgondolást. Emberi fejlődésünk, belső indíttatású változások, külső kényszer hatására történő változások, testi-lelki változások, életállapotbeli változások, életkor okozta változások, környezetünk hatására végbement változások, életfilozófiánk kikényszerítette változások, a politikai változásokra adott válaszunk, egészségi állapotunkban bekövetkező változások, iskolázottságunk, tevékenységeink (munkahelyünk) meghatározta változások. A világ kinyílása okozta változások, a világháló előidézte módosulások, megnyílások.
Az a bajom az előzőekben kibontott csomaggal, hogy az évek elemzésekor mindre kitértem. S senkit se szeretnék untatni az ismétlésekkel.
Anyám testében fogalmam se volt arról, hogy létezik másféle élet, mint az embrióé, a magzaté. 3,60-asl születtem, most legalább 30-szor ekkora vagyok. Ugyanúgy nincs fogalmam arról, hogy halálom mekkora változást fog eredményezni. (Írva van: Szem nem látta, fül nem hallotta, értelem föl nem fogta, amit az Úr készített az őt szeretőknek.)
Amikor születtem, ötmilliárd ember lakta a bolygót. Most, amikor írok kb. 7,2 md a létszámunk.             
Amikor születtem, nem volt (most már nincs eredeti) fogam, s kopasz voltam (mostanában kezd ritkulni a hajam). Amikor születtem, nem tudtam, hogy mi leszek. Érettségi idején se nagyon. Minden érték érdekelt, minden hitványság taszított. Végül üzemgazdász lettem, de ez csak a végzettségem. A nagy változás akkor következett be, amikor foglalkozást váltottam, és publicista lettem. Ez csakugyan nagy változás, de már legalább kétszer írtam róla.
Magánéletem nagy változásai a sereg, utána nősülés, amikor egy korábban ismeretlen ember lányát kezdtem el különleges módon kedvelni, szeretni. A gyerekek érkezése, akik korábban sose voltak, de lettek. Felnevelésük folyamata, az ő változásaik nyomon kísérése. Kirepülésük. Unokák érkezése. Gondok és hatalmas örömök. Fellini nyomán számukról azt mondhatnám, hogy nyolc és fél. részünkről ez nem érdem, csak teljesítmény.
Én, fölülírott Gyorgyovich Miklós, ép elmével és világos tudattal úgy nyilatkozom, hogy a legnagyobb változás egyelőre előttem áll. Pál apostol ír erről: „most még homályosan látunk, mintegy tükör által. Akkor majd színről színre”. Na, ez az előttem álló nagy ugrás még várat magára. De amikor bekövetkezik, akkor képtelen leszek megírni Nektek.