„Nálatok, laknak-e állatok?” (Kaláka)

Állatok! – ordítja egyik szomszéd a panelfúró másiknak .

Állatok? – Brehm. Sokukat ismerteti közülük. Sokukat nem. Egyszer blogomban felsoroltam, hogy a Larousse hányféle fajt ismer. És azt is, hogy hányfélét még nem. Esetleg sose fog ismerni, mert felfedezésük előtt kipusztítja őket a civilizációnk. Ezekben csak a Teremtő Isten gyönyörködik. Egyebekben meglepően magas a fajok száma. 
Állatok? – Nálunk csak akkorkák, amelyek átférnek a szúnyogháló résein. És vannak ilyenek. Akad közöttük még keményen csípős is. Ott köröznek a lámpa fényében, és olyik lecsap a tévénézőre.
Meghúzódnak még a szekrény lábazata mögött pókok, melyeket nem tudunk kiporszívózni. Az atkák jelenlétét is feltételezem, bár parkettázással küzdöttünk ellenük, hogy utóbb visszahozzuk őket a leterített szőnyegekkel. Olykor betéved egy-egy lepke, a fürdőszobában egy-egy magányos ősbogár, százlábú, pinceászka.
Kertes házban lakva nem zavart a kutya. De a lányunk által megmentett – ám neveletlen – kutya igen. Meg kellett válnunk tőle. Korábban tombolán nyertek a lányok egy kölyökcicát is. Durva beavatkozásnak tartottam a nyereménytárgy kifundálói részéről, támadásnak intim szféránk ellen. Éjszaka a függönyt cibálta órákon keresztül. Nem volt nyugtunk tőle. Utóbb sikerült vidéken elhelyezni, ahol – tudomásuk szerint – egy kutya végzett vele.
Jó évtizede elszaporodtak az egerek a réten, és felmásztak a panelen. Ötükkel végeztem, mire véget ért az invázió.
Egy alkalommal berepült a szobánkba egy bőregér is. Csapkodott egy darabig, majd betévedt a szekrénysor mögé. Ott ficergett mindaddig, míg meg nem ragadtam egyik szárnyát és ki nem dobtam a külső sötétségbe. Hadd repüljön.Patkányunk is volt. Hatalmas bűzt árasztott a szuterén tárolóban. Mivel nem találtam behatolásuk helyét, méreggel próbálkoztam. Szerencsétlenségemre. Ott hullottak iszonyú bűzt árasztva a tárolóban. Egy fél köbméter lent tartott mesekönyvet, hanglemezt, miegymást kellett a kukákba hurcolni, mert telítették őket ürülékükkel. A végső megoldást behatolásuk helyének az eltömése jelentette. Azóta nem jelentkeztek.
A balkonon nyáron sütkéreznek a gyíkok, a normál méretű és a lódarazsak, olykor megcikkan egy-egy kékdongó és dzsambáznak a hangyák. Be-bekukkant egy-egy feketerigó, cinke és veréb. A szarkák és a dolmányos (no meg vetési) varjak tartózkodók. Az égen áthúznak a tőkésrécék, sirályok és megannyi galamb is.
Kutyák 1. A Hármashatár-hegyet toronyiránt másztam meg kb. 15 éve. Néhány acsargó kutya kezdett szemtelenül támadni, de aztán felhagytak vele. Nem örültem nekik, mert nem ismerem a kutyatámadás eredményes visszaverésének a módját.
Kutyák 2. Később egy szürkületkor tett séta során a kihalt Duna-parton lepett meg egy 4-5 kutyából álló horda. Gondolom, hogy kóbor állatok lehettek. A vezérhím vadul kezdett ugatni, a többi pedig körbekerítésemmel kísérletezett. Hirtelen ötlettől vezérelve négykézlábra ereszkedtem, és elhatároztam, hogy ha megtámad a főkutya, pofán vágom. Lesz, ami lesz. Nagy megkönnyebbülésemre behúzta fülét-farkát és hátrált. Ekkora dogot (dögöt), mint én, még valószínűleg nem látott. Nemcsak ők hátráltak meg, hanem én is. Ők délnek, én északnak tartottam az első keresztutcáig. Azóta sem láttam őket.
Kutyák. 3. Csodatörténeteket lehet olvasni hűségükről. Elég csak okos szemükbe nézni.    
Kutyák 4. Unokáim egyik része egy hatalmas hím németjuhászt használt párnának, s játszópajtásnak. Másik unokám egy másikat. Naphosszat kergetőznek. Most is együtt töltik a napot a Balaton partján Blökivel.
Deske blogjában többször olvastam: Az állat nem gyilkol. Csak eszik. Igaza van.
A Duna-parton üldögélve szeretem nézni a sirályok és a kacsák röptét. Teljesen más stílusban teszik. A legjobb a bukóréce, amikor a vízre derékszögben veti magát a víz alá. Szépek ezek a szárnyasok és a maguk módján tökéletesek, mint mindenféle állat.
A végére két zsiráfos vicc. A tájékozatlan illető az állatkertben meglátva a zsiráfot, fejét csóválja és megjegyzi: Ilyen állat nincs is!!!
Pistike mamájával sétál az állatkertben. Megállnak a zsiráf előtt. Pistike anyjához: Nézd, mama, egy nyúl. A mama helyreigazítja: Pistike, az egy zsiráf. Mire Pistike: Jó nagy nyúl!!!