Macska

Kedvet kaptam bemutatni a mi beszédes macskánkat, olyan szépen írt Klári is, Rózsa is, no meg Holdgyöngy blogja is rásegített az emlékekre.

Ha már emlékek, bizony először azt fogom elmondani, hogy EZ a macska lett egy dícséretet kiérdemlő fogalmazás tárgya és alanya, miszerint "Hogyan adott nevet apám a macskának". A dolgozatot írató tanárnő a szaktanári fogadóórán lelkendezve mesélte, milyen jót szórakozott. (A dolgozatban a macska Rudi néven szerepelt, a gyerekem általános iskolai tanulóként is érezte, talán a Picsó - ami az akkor kismacska végleges neve lett - még akkor sem illő az iskolai dolgozatba, ha már apjaként tisztelte meg Életem Párját. Maga a névadás tényleg úgy történt, ahogy leírta.)

Tehát Picsó a maga csíkjaival teljes jogú, ám kertben élő családtag lett és az első hetén túl valóban kinti macskává vált. Ő volt az a kandúr, aki nem szerette a tejet. Ám évente egy-két kalandos nap után egészen jellegzetes hangon mégis kért. Így aztán mindig tudtuk, mikor járt udvarolni, mert ez a hang és ez a kívánság máskor sosem fordult elő.
Kivéve egy olyan évet, amikor kora tavasszal láttuk is Kis feleséget (irtó satnya, fehér hassal megáldott, fején-hátán csíkos bundácskát hordó, a mi kandúrunk számára maga a Csoda lehetett). És valamikor a nyár közepén egyszer csak hazaérkezett a mi macskánk, előadta, hogy kérek tejet, s amikor letettük a táljába, félreállt, a semmiből ott-termett Kis feleség és a NÉGY kisgyermek számára így biztosította a tejet. Apjának pedig a családját is be tudta így mutatni. Ahogy a tál kiürült, lekísérte a családot, soha többé nem láttuk sem Kis feleséget, sem a gyerekeket.  Ő maga továbbra is élte vidám életét, következő tavaszig tej nélkül.

Majd a vadon tartott macskák szokása szerint egyszer csak oly sokáig nem jött, hogy vagy elköltözött, vagy elköltözött. De azért rövidesen lett másik háztáji cica nálunk, talán nem kell mondanom, csíkos. Eddigre már a Nagy nem írt iskolai fogalmazványokat, de a méretes kiscica bizony Kispics lett. Érdekes módon ő már nem volt oly beszédes, mint elődje.

No, még azt is elmondom, elmentünk két hétre nyaralni, a szomszéd minden jóval ellátta, amikor hagyta, meg is szeretgette. Mi megérkeztünk ugyebár két hét után. Azt a felháborodott szidalom-özönt, ahogyan letolta apját, miszerint ŐT ennyi ideig hagyni magára, hát tényleg elszégyelltük magunkat.

Akinek valaha volt macskája, teli van ilyen, vagy ehhez hasonló történetekkel. De ahogyan a hozzánk nőtt emlékek nekünk fontosak és maradandóak, a kapott cím alapján nem tehettem meg, hogy megtartsam magamnak. Emlék. Hátha az olvasónak képszerű lesz, szivesen éli át velem az emlékeimet.