Utazások: Nyaralások: A lovaskocsitól a repülőgépig.

Utazások: Nyaralások: A lovaskocsitól a repülőgépig.

Fotók az internetről.

A hetedik x betöltése után visszanézve örömmel állapíthatom meg, mennyi szép utazásban volt nekem részem.
Első emlékem, hogy lovasszekérrel vitt minket anyukámmal az apám kora hajnalban a konyári vasút állomásra. 
Már maga az csodaszép volt, hogy a csillagos ég alatt kocsikázhattunk. Talán tíz éves lehettem, vagy még annyi sem. Három napos debreceni nyaralás, gyógyfürdőzés. szobabérlés egy ismeretlen család kertes házában, séta a városban - mind-mind fantasztikusan érdekes egy kiskamasz számára. Jött a sok ember szemben rám az utcán és én mindenkinek szorgalmasan köszöntem. Egyesek mosolyogva visszaköszöntek, mások egykedvűen elmentek mellettem. Egy idő után rám szólt az anyu: Itt nem kell ám köszöngetni, senki nem ismer. Nem nagyon értettem, hogy van az, hogy a falumban mindenki üdvözöl mindenkit, városban meg nem.

Aztán Karcagra vitt el a bátyám, aki ott volt katonatiszt. Szép, polgári lakásban laktak, csak ámultam mennyire más az ötvenes évek falusi berendezéséhez képest. Sétálni vittek a városba, már nem köszöngettem, fagylaltot vettek, első alkalommal nyalhattam sétálás közben, le is pottyantottam a felső gombócot, annyira bámultam az épületeket, az embereket. Este meg színházba mentünk.  Azt a csodát! Egy operettet néztünk meg csodaszép díszletekkel, a színészeken gyönyörű ruhákkal. A címére sajnos már nem emlékszem, de a színház varázsára igen, ez máig tart. 

Tizennégy  évesen Csillebérc! Úttörőtábor. Busz, vonat, fogaskerekű. A főváros látványa, a hegyek, a parlament, a nagycirkusz, színház - soha el nem halványuló emlékek. Gyönyörű tíz nap volt. Máig tartó barátság egy Zala megye-i kislánnyal.

Egy nyári napon meg motorral indultunk Vince bátyámmal, hogy néhány napot a menyasszonyánál töltsek Tokodon. Repült a Pannónia velünk, itt-ott megálltunk, akkor láttam először közelről a Tiszát,  a Dunát. Fantasztikus út volt. 
Ez év őszén ugyanide indult a család vonattal lakodalomba. Nagy kaland volt az is. 

Aztán a pesti munkám két hónapig, tulajdonképpen az is egy nagy utazás volt. Egyedül megállni a lábamon, elboldogulni a vidéki kislánynak Pesten. / Ez nem nagyon sikerült nekem/ Viszont a pesti kiruccanásnak köszönhetem a későbbi férjemet, egy hosszú haza vonatozás hozott össze bennünket. 

Már két apró gyermekem volt, amikor a sógornőm hívására és az én segítőkész anyósom biztatására tíz napos kirándulást tettünk a Magas Tátrában kocsival, sátorral. Baráti társasággal, három kocsival sátoroztunk erdő szélen, faluvégen. Vadkemping. Hol van az már! Láttuk Lőcsét, Betlért, Krasznahorkát? Rozsnyót s  a Tátrát fent a magasban. Átrándultunk egy napra Lengyelországba: Zakopáné, Krakó, Auswicz. Micsoda utak voltak ezek! 
 


Sokáig ez volt az emlékezetes nagy utazás. Jöttek a szürke hétköznapok. Gyereknevelés, küzdés a mindennapokban, házépítés. Nyaranta, egy-egy vasárnap strandolás Hajdúszoboszlón, Debrecenben. Vettünk egy Danúbia motort. Nem volt egy jó vétel, már a boltból sem jött haza a maga erejéből. Később is sok baj volt vele, valami gyújtáshiba, vagy mi. Azért próbálkoztunk. Volt, hogy az oda-vissza úton többször is leállt velünk. 

Ide még beszúrom az egyetlen páros üdülésünket Hévizen. CSÉB üdülés fillérekért.  Tíz napra szólt és bár nagyon élveztük, a nyolcadik napon már annyira hiányzott a mamákra hagyott három lányunk, hogy haza vonatoztunk.

Úgy tíz év múlva tudtuk lecserélni a motort  az első használt trabantra. Azta!, hogy mi milyen boldogok voltunk. Három gyerekkel oda mehettünk, ahova akartunk, meg ahova a pénzünk engedte. Hosszabb kirándulásokat tettünk: rokonlátogatás: Székesfehérvár, Tokod, Rétság, balatoni nyaralás, zalai kirándulás. Néhanapján a trabant sem indult. Megtoltuk a lányokkal, s pöfögtünk tovább jókedvűen, hangosan énekelve.  Évek teltek, míg havonta rakosgatva az árát és kivárva a kiutalást négyütemű, új trabantunk lett. Megszerettük ezt a márkát, a bukszánk is ezt bírta el. A lányok felnőttek, egyik Debrecenben, másik Pesten tanult, mentünk hozzájuk. Aztán jött a betegség, bajok, lemondtunk a kiskocsiról, eladtuk.Vonattal utaztam néha-néha, meg busszal a gyerekekhez. Sok egy napos  kirándulás külön busszal a Vöröskereszt, Faluház, Nyugdíjas Klub  szervezésében.Megismerhettük az ország szép tájait, városait.

Aztán elment a férjem és én egyedül maradtam. A gyerekeim magukkal vittek emlékezetes nyaralásaikra.

Felejthetetlen: Erdély. Kilenc nap alatt kétezer km. Bejártuk minden szép táját.
 
Aztán meg Horvátország. Láttam a tengert! Olyan volt, akár egy képeslap. Hihetetlenül kék vizű a fehér sziklák között. Trogir, Krka Nemzeti Park a vízeséssel. Maga a csoda. Vonattal utaztunk oda is tizenhét órát, vissza is. Megérte! Nyaralás az Őrségben, együtt a családdal. Szombathely, Kőszeg, gyönyörű városok, erdélyi tájak, barátságos emberek. 

A hetvenedik születésnapomra az angliai út. Repülőre ültem. Csodás út volt. Bristol, London, családlátogatás. Köszönöm a sorsnak, a családnak, a bevállalós természetemnek, hogy ennyi szép helyet bejárhattam. Az élet valóban egy nagy utazás.