Mivel nagyjából „körbenyaraltuk” a Balatont, és az évek egymásutánjára már-már alig emlékszem, megpróbálok idesűríteni néhány jellegzetes epizódot ezekből a nyaralásokból. Induljunk el a déli parton:
Balatonfőkajár. Izzó napsütés, olvadó flaszter, árnyék sehol. Lehet vagy 40 fok a műúton. Megyek „egysebességes” orosz biciklimen Balatonra. Balatonfőkajár: Ezzel a helyiségnévtáblával találkozom először. Meg messzi a cél, messzi a tó is, de megcsillan a remény. Sikerül, sikerülni fog. Már a Balatonnál járok. (1966).
Balatonaliga (B.világos?) A bicikli már szinte magától halad, mert én „kész” vagyok. Elérek ide, ahonnan jobbra levisz az út a partra. A lejtőn fellélegzem. Árnyat adó fák környeznek további utamon. (1966)
Gamásza. Balatonszabadi-Sóstó tóparti részén nyaralok. Felmászunk a töltés túlsó oldalára. Van ott egy vízszintes plató. Valaha vasútállomás állt itt: Gamásza mh. Rég megszűnt. Csak egy puszta neve utal egykori létére. A töltés mellett rablórömizünk. Pancserekkel „nem megy flottul” a játék. Lerakás- visszabontás, sajnálkozás. Csípnek a szúnyogok. (60-as évek). Itt ismerkedem a Balatoni világossal.
Hidegen jó sör volt az.
Balatonszabadi-Sóstófürdő. Ide tartottam biciklivel 66-ban. Húszévesen szép az élet. Lehet, hogy nemcsak húszéveseké a világ, de lekerekezésem után két órával kérdi haverom: körülnézünk bringával? Körülnéztünk bringával.
Balatonszabadi. A vasútmegállónál alkalmi miséző hely, nyitott kápolna, vasárnap délelőtt: mise. A vasúton katonai szerelvény vesztegel. [Remélem, hogy részeg] katonák mindenféle ocsmányságot vagdosnak a bigott hívőkhöz a vonatról. Aztán elindul velük a szerelvény.
Siófok. Beutalóval kerülünk ide egyik évben. Az üdülő a tó mellett van, kaja a síneken túli „forfában” [könnyűszerkezetes faépület]. A meleg elég szörnyű. Mindenesetre kellemes a víz, sokat kártyázunk az alkalmi ismerősökkel, az ismerkedési esten a Depeche Mode legismertebb számát nyomja egyedül egy pasi. Énekel, bekapcsolja a dobgépet, és orgonál. Máig a fülemben a dallam. A klubhelységben élvezzük néha Maradona játékát. Argentína megnyeri a VB-t. A strandon gyönyörű képet készítek a nádasról, a felhőkről, hullámokról FED 2 orosz géppel. Zs. lányunk kiborul a víztől. Kertésznadrágjától sem hajlandó megválni. Napját a homokozóban tölti. K. reggel felébresztene mindenkit. Reggel ötkor elviszem a játszótérre hintázni. Itt hangicsálhat. Egyik gyerekünk egy hatalmas szélviharba kerülve tér a faházba, s tapasztalatait így összegzi: „Verekedik a homok”.
Zamárdi. (1964) Unokatesóm jóvoltából nyaralunk itt. Meghívja NDK-s barátait is. Este előkapja hegedűjét és magyarnótákkal szórakoztatja a németeket. Én akkor a jazz kedvelője vagyok. Arról mesélek az együtt nyaralóknak.
Szántód. Faházakban lakunk szakszervezeti beutalóval. A gyerekek jól érzik magukat. Meglátogatjuk Báróékat a szomszédban. Kerülgetjük a viharok által kicsavart fákat. Megismerkedünk egy ideális párral, s három gyerekével. Később meglátogatjuk őket budaörsi otthonukban. Még később megtudjuk, hogy elváltak. A nő lelépett egy digóval. A három lányt apjuk nevelte.
Balatonföldvár. Faház, szép idő, sok napsütés, sok szúnyog. Egyik üdülőtársunktól megtudjuk, hogy a szúnyogcsípésre jó a Fenistil. Azonnal a patikába visz utunk. Tényleg gyorsan megszünteti a gél a viszketést. A lányoknak vettem Girardi-kalapot. Lefényképeztem őket benne.
Egy szolnoki mérnök-házaspárral ismerkedünk meg. Egész nap kártyázunk, dumálunk.
Hazafelé jövet megállunk egy játszótér mellett. Iszonyú hosszú láncon lógnak a hinták. Szeles az idő. A gyerekek haját borzolja a szél. Élvezik a lengéshosszúságot, élvezik a hűsítő szelet.
Itt ér az elutazás hajnalán a berhidai földrengés. Előző este a parton üldögélek. Szokatlanul a magasban keringéltek a madarak és nem akartak leszállni. Reggel hallom, hogy recsegnek a faház dongái. Ébresztem a családot: Kifelé! Semmi bajunk nem lett. Az egyik pecás meséli társának: reggel bekaptam egy felest, de nem akartam elhinni, hogy a beton ennyire mozogna alattam. Csak nem ártott meg az az egy korty snapsz? Hazafelé félreállok, mert a Trabant nem húz. A gyertyákat tisztogatom, mert gyakran beköpi őket a keverék. Most is ez a baj. A kezeléstől életre kel a masina. Vidáman pöfög velünk haza.
Balatonboglár. 1959-ben táborozok itt. Úttörőtáborba invitál osztályfőnöknőm. Mondom neki. Nem is vagyok úttörő. Na és, ki kéri számon? Reggel zászlófelvonás. Egyszer rám bízzák. Úgy látszik kiváló úttörő lennék. A tábor a móló mellett volt. Ma már nem gondolom, hogy állnak a házak.
Ordacsehi. A francia unokák még kicsik. A síneken innen parkolunk. Visszük át a székeket, a labdát, törülközőt, pokrócot, kaját az úttesten, a sínen. Matyika megáll a tó partján, és áhítattal mondja: „Bonjour de l’eau!”
Fonyód. Többször megfordulunk itt. Öcsénk feleségével Mary Ellen nevű kicsi lányával az USA-ból itt nyaral a közösen bérelt házban. Naponta elfogy egy láda sör. Cigizünk a legtöbben. Sokat dumálunk, fogy a palacsinta. Egy vacsorameghívást rövidre fogunk, mert az étteremben megesznek a szúnyogok. Wartburgom üzemanyagcsöve folyat. Átkozott bűzt áraszt a kipufogódobon izzó keverék. Sokat szenvedek, mire sikerül a hibát megszüntetni.
Később egy vállalati üdülőben kétszer-háromszor megfordulunk. Itt tanulok meg szörfözni. Megvettem egy könyvet, amely ennek a technikájáról szól. A veszprémi raktárvezető leruccan megnézni, hogy nyaralnak a kollégák. Elkéri a szörföt. felpattan rá balról, leesik jobbra, felpattan rá jobbról, leesik balra. A próbálkozássorozat eltart húsz percig. Nem akarja elhinni, hogy képtelen meglovagolni a vízi jószágot, csak nagy sokára. Csúnyákat mond, majd elsomfordál.
A magyar gyerekek a stégről klott gatyában ugrálnak a vízbe. Nagyokat röhögnek, ahogy belecsobbannak a vízbe. Egy német nő érkezik. Apró gumicsónakjával próbál lavírozni, de többet bosszankodik, mint élvezkedik. Férje egy gumimatraccal kínlódik, mert a szél minduntalan felkapja, s el akarja ragadni tőle. Eszköz nélkül nem lehet meglenni – ez ötlik fel bennem. A gyerekek önfeledtsége, és az eszközökkel bajlódó németek. Micsoda különbség.
Erős szélben indulok szörfözni. Nehéz megtartani a jószágot. Egyszer csak egy nagyobb pöff belevág a vízbe. A szemüvegem azonnal elszáll, engem megtart a levegővel megtelt szélkabát. Kievickélek a partra kézzel evezgetve. Ha valaki megtalálja a szemüvegemet, tartsa meg. Változott azóta a „lácsóm” dioptriája.
Alsóbélatelep. 1960. Haverok együtt nyaralunk néhány napot. Libasorban megyünk a nádasban. Csapkodjuk egymásról a bögölyöket (marhabagócslégy). A hátsó embert nem csapkodja senki. Őt kegyetlenül marja az átokfajzat. Állok a vityillónk kapujában. Először hallom a szomszéd rádiójából felhangzó olasz slágert: (Modugno: Tamburredu) egy életre megjegyzem dallamát. Máig szeretem.
Balatonfenyves. A tó partján bérlünk egy többszintes házat. Alig férünk benne. Rengeteg a szúnyog, fent nincs konnektor, lent van, de kellene elektromos szúnyogirtó. Nincs a boltban. Gyertyákat veszünk. Frászt se ér, csak kormol. Estelle unoka aprócska, őt tologatom a flaszterúton. Békésen alszik a babakocsiban. Hatalmas hőségben telik az időnk. Én egy kis gumilapátos ventilátor tövében töltöm a napot. Meg is jegyzem: Úgy üldögélek itt naphosszat, mint egy vécés néni.
Balatonmáriafürdő. Kati még igen kicsi. Feleség nővérével s családjával üdülünk. Társasjátékozunk szavakkal. Berágtam, mert a partnerek jobbak nálunk. Csak arra emlékszem: Kizártam, hogy létezik a művér összetett szó. Nem volt igazam, máig szégyellem magamat akkori tudatlanságom és viselkedésem miatt.
Keszthely. Gyönyörű fasor vezetett a városba. Tán még megvan. Vállalati ellenőrként Volgával járjuk a balatoni népművészeti pavilonokat sorra. Keszthelyen is megállunk egy fás árnyékos helyen. Mi ellenőrzünk, a sofőr elalszik az ülésen a félárnyékban. Megtréfálom. Rátehénkedek a motorháztetőre, mire az szépen hintázik. A sofőr felébred. Kap ide-oda a kormánnyal. Fák mindenütt. Nem örült süket tréfámnak. De jól számított. Délután elszundítottam mellette az anyósülésen. Alig várta, hogy így legyen. Rátaposott a fékre, majd kivittem a szélvédőt, bár be voltam kötve.
Keszthelyen is nyaraltunk. Zsuzsa volt kicsike. A hatalmas strandon elaludt a takarón egy szál gatyában. Mi betakartuk őt, majd utánanéztünk az ebédnek. Grillcsirkéért indultunk. Tíz perc múlva visszatértünk. Hűlt helyét találtuk az éppen csak totyogni tudó lánynak. Elkészültünk a legrosszabbra: Emberrablók ellopták, kivitték az országból, víznek ment… Nagy tömegben keresgettük. Én akadtam rá kb. öt perc múlva. Becsinált szegény gyerek, és ebben a méltatlan helyzetben keresett minket – reménytelenül. Senki se törődött vele a sokaságból.
Gyenesdiás. Kétszer volt hozzá szerencsénk. Először vejem tanítványainak a szülei adták ki nekünk ikerházukat. Kitűnően éreztük magunkat a nagy medencével felszerelt házban. Mind elfértünk mind jól éreztük magunkat. Emlékezetes volt már a kezdés is. Mi érkeztünk oda elsőként, és megrendeltünk a helyi vendéglőből tizenöt főre vagy három-négy féle ebédet. Mire a többiek megérkeztek, meleg étel várta őket: rántott hús körettel, pörkölt galuskával, milánói makaróni stb. Boldogan vetették rá magukat a lakomára. Mindenki a kedvére való kajából evett, mindenki jóllakott. A tulaj egy nagyméretű medencét üzemeltetett. A többiek fergeteges vízi csatákat vívtak összevissza fröcskölve mindent és mindenkit. Mivel szemüveges vagyok, nem igazán vágytam rá. Amikor aztán beborult, és esőre állt, eljött az én időm. Bemerítkeztem a medencébe. Senki nem kívánta követni példámat. Kellemesen visszahűtöttem a vad nyári melegben árforrósodott csontjaimat. Ez már a XXI. században volt, amikor klán-találkozókká magasztosult a családi nyaralás. Egyre többen lettünk ugyanis az idők során.
Másodjára is megkívántuk az itt való nyaralást. Ámde egyéb hely után kellett néznünk. Nem is lett volna semmi baj, csak a nő, aki kiadta nyaralóját, odaérkezésünkkor kijelentette, hogy a ház felében még laknak, de egy nap múlva elpucolnak. Viszont van egy régi szuterénje. Oda húzódtunk Tücsivel. A nő is megaludt a konyhában. Hét nap csak hat éjszakát jelent, ő hetet számolt, úgy kellett utánagondolnunk, hogy hol akart átverni minket. Elismerte „tévedését”, másik számlát hozott, de a mi kárunkra elvétette az összeadást. A szálláshely egyébként megfelelő volt, az ígért homokozót kivéve. Egy cement körgyűrű földdel megpakolva talán mégsem homokozó. Viszont az ígért 150 m-re lévő strand kb. egy km-re volt. Ha Gyenesdiásra mész, vigyázz, kitől rendelsz szállást. Könnyen átverődhetsz.
Szigliget. Sokat mászkáltunk a várba, meg kell jegyeznem, egyre nehezebben. Valamennyi pénzt is kérnek a várkoptatásért, noha nincsen lift. Kíváncsi volnék, hogy egykor a felrobbantásának öröméért mennyit fizetett a Habsburg-ház? Én ingyen közlekedtem fel újságíróként. Viszont nyakamban Ágoston unokával. Ez évekkel ezelőtt történt. Ma már unoka nélkül is nehezen vállalkoznék a vár csúcsára hágni – noha fegyvertelenül.
Badacsonylábdihegy. Nászunk üdülőjében minden szinten szinte mind elfértünk. Ott tudta meg Zsuzsa, hogy várandós harmadik gyermekével. Fotóztam rendesen. Villámokat éjjel: zöldgyíkokat nappal, hatalmasra növesztett tábortüzet este. Igen jól éreztük magunkat.
Badacsony Megmászását utóbb kihagytam. Valamikor vagy huszonöt évvel ezelőtt felmentünk családostul, a 3 lánnyal a Szegedy Róza-házhoz. Iszonyú hőségben, minden árnyék híján. Irigykedve néztük a mellettünk elhajtó dzsipeket, amelyek beterítették az utat és az úton járókat porral. Megúsztuk szilikózis nélkül.
Badacsonyörs. Két házat kellett kivenni, mert egyben az én nagyobb rokonságom nem fért volna el. Szegény QQ (RIP) szervezte a bérléseket, s gondban volt, mert sokan lemondták a részvételt, akiknek nem volt jó a kiválasztott időpont. Ehhez képest sokan meggondolták magukat, és beestek lemondásuk ellenére. Olykor elég kaotikus állapotok alakultak, de a hangulat pazar volt. Esténként nagy énekléseket tartottunk. Az Amerikában élők immár felcseperedve szépnek látták apjuk szülőhazáját az Óperenciás tengeren innen. Lelkesen hozzáfogtak magyarul tanulni. A helyi attrakció a kint élő legnagyobb lány (az már emlegetett Mary Ellen) tűztánca volt. Két petróleummal töltött dobozzal körözött, és hajmeresztő íveket húzott. Nagy sikert aratott vele.
Zánka. 1991-ben a Regnum Marianum színeiben nagytáboron vettünk részt. Sokféle programba neveztünk be. A családom megnyerte a kötélhúzó versenyt. Valamiféle furcsa számolás következtében lett ez így, mert nem számítottunk a sikerre. A többiek körbeverhették egymást, így lettünk mi az elsők. Az ottani lapba írtam első szösszenetemet. Azóta sem állt meg ez a grafomániás folyamat.
Aszófő. Egy KDNP-s magánalapítvány jóvoltából kaptuk meg egy hétre új nyaralóházukat. 2012-ben. Immár 18-an szálltuk meg az összes helyiséget. Mégis jól éreztük magunkat. Volt sok játék, szépséges strandolás, közös traccspartik, Kirándulás Tihanyba.
Örvényes Szabadstrandjára jártunk (2012). Kifogástalanul éreztük magunkat. Sóra, fára lángosra és palacsintára nem volt gondunk. Tán halat is kóstoltunk.
Tihany Népművészeti kirakodóvásárra érkeztünk a hetvenes években. Mint megtudtuk, egy csirkefogó boltos erőszakoskodott egyik eladólányával, nem tudom milyen eredménnyel. Rettenetesen felizgatott az esemény. Más körökhöz szoktam.
Két mondat az eladás lélektanához: Mi cserepeket árusítottunk. Derült időben csaknem mindenki fekete tálakat, korsókat vett, borús időkben a színes fogyott. Egy német nő érdeklődött: hogy lehet, hogy a kerámia-házaspárból az asszonyság olyan kövér, a férfi pedig sovány. Kereskedő nem maradhat adós a válasszal: Er ist ein Sportler – vágta rá kapásból.
Balatonfüred (1964 körül) Unokatesómmal jártuk be a környéket. Itt láttam az Ének az esőben c. táncos filmet. Strandolni átjártunk a Gödrösbe (félúton van Tihany felé, az máig szabad strand.)
Csopak. Életem első találkozása a Balatonnal. Kb. 1952-54 környékén lehetett. Mégis emlékszem rá, egy Zahola nevű embertől bérelték keresztapámék a lehetőséget. Lementünk a szabad strandra. Boldogan lépkedtem a mohos sziklákon. Bátyám figyelmeztetett, hogy belecsúszok a vízbe. Á dehogy, mondtam én, majd azonnal belecsúsztam a vízbe. Nagyobb bajom nem lett. Mindenesetre ez volt az első alkalom, hogy megízleljem a Balcsi vizét.
Paloznak Antall-idők. Valamit avattak augusztus 20-án kisebb ünnepség keretében. Ide attraktív nőket vittek magukkal, én nem voltam attraktív nő, az avatás idején a parlamentben láttam el szolgálatot.
Alsóörs. Egyik gimnazista osztálytársam építész lett, és sikeresen vett részt egy falusi turizmust támogató pályázaton. Hatalmas házat rendezett be s tett alkalmassá vendéglátásra. Több osztálytalálkozónkat is itt tartottuk az ő jóvoltából. Minden alkalommal gulyást főztünk bográcsban. Minden alkalommal iszonyú sokáig vacakoltak vele az okosok, és minden alkalommal félig megfőtt húsokon rágódtunk. Mivel annak idején az osztály politechnikai képzést kapott (fele asztalos, fele lakatos volt), adódott, hogy focimeccsen merje össze magát a két osztályfélből verbuválódott csapat. Iszonyú hőségben vertük el az asztalosokat 4:2-re. Én is rúgtam egy gólt. Azóta sem kívánkozom focizni.
Káptalanfüred (kb. 1968) Menyasszonyom jóvoltából és ismeretsége által sikerült egy lejtős telken néhány napig sátoroznunk. A helyi strandon töltöttük napjainkat napozva, ejtőzve, sokat beszélgetve. Sanyo táskarádión hallgattuk Kodály Háry Jánosát.
Balatonalmádi Beutalóval a hetvenes években töltöttünk egy hosszabb időt Almádiban. Kellemes lett volna nyaralásunk, de a nyár derekán kifogtunk egy erős hidegfrontot. Plusz hét fokot mutatott a hőmérő. A strand ki se nyitott, pedig kellett volna, mert egyedül ott lehetett zacskós kakaót venni. Hiába próbálkoztam. Éva lány ezúttal nem jutott kedvenc italához.
Balatonfűzfő Egyik évben a nyári szezon utolsó pavilonellenőrzését tartottuk. Utunk végén értünk az északi oldalon a helységbe. Kollégám megkérte a sofőrt, hogy álljon meg az út szélén, mert ő még egyet fürödne a Balatonban. Engem is invitált. Mondom neki: nincs nálam fürdőgatya. Na és? Nálam sincs. Majd lerántotta ruháit és anyaszült meztelenül bevágtatott a vízbe. Törölközőt azért vitt magával, hogy ne vizezze össze a kocsi hátsó ülését.
Így végződött akkor a nyári körutunk, és így végződik rövid és szörnyen hézagos visszaemlékezésem régi és újabb korok balatoni élményeire.
Idén is megcélozzuk a tavat.
Balatonfőkajár. Izzó napsütés, olvadó flaszter, árnyék sehol. Lehet vagy 40 fok a műúton. Megyek „egysebességes” orosz biciklimen Balatonra. Balatonfőkajár: Ezzel a helyiségnévtáblával találkozom először. Meg messzi a cél, messzi a tó is, de megcsillan a remény. Sikerül, sikerülni fog. Már a Balatonnál járok. (1966).
Balatonaliga (B.világos?) A bicikli már szinte magától halad, mert én „kész” vagyok. Elérek ide, ahonnan jobbra levisz az út a partra. A lejtőn fellélegzem. Árnyat adó fák környeznek további utamon. (1966)
Gamásza. Balatonszabadi-Sóstó tóparti részén nyaralok. Felmászunk a töltés túlsó oldalára. Van ott egy vízszintes plató. Valaha vasútállomás állt itt: Gamásza mh. Rég megszűnt. Csak egy puszta neve utal egykori létére. A töltés mellett rablórömizünk. Pancserekkel „nem megy flottul” a játék. Lerakás- visszabontás, sajnálkozás. Csípnek a szúnyogok. (60-as évek). Itt ismerkedem a Balatoni világossal.
Hidegen jó sör volt az.
Balatonszabadi-Sóstófürdő. Ide tartottam biciklivel 66-ban. Húszévesen szép az élet. Lehet, hogy nemcsak húszéveseké a világ, de lekerekezésem után két órával kérdi haverom: körülnézünk bringával? Körülnéztünk bringával.
Balatonszabadi. A vasútmegállónál alkalmi miséző hely, nyitott kápolna, vasárnap délelőtt: mise. A vasúton katonai szerelvény vesztegel. [Remélem, hogy részeg] katonák mindenféle ocsmányságot vagdosnak a bigott hívőkhöz a vonatról. Aztán elindul velük a szerelvény.
Siófok. Beutalóval kerülünk ide egyik évben. Az üdülő a tó mellett van, kaja a síneken túli „forfában” [könnyűszerkezetes faépület]. A meleg elég szörnyű. Mindenesetre kellemes a víz, sokat kártyázunk az alkalmi ismerősökkel, az ismerkedési esten a Depeche Mode legismertebb számát nyomja egyedül egy pasi. Énekel, bekapcsolja a dobgépet, és orgonál. Máig a fülemben a dallam. A klubhelységben élvezzük néha Maradona játékát. Argentína megnyeri a VB-t. A strandon gyönyörű képet készítek a nádasról, a felhőkről, hullámokról FED 2 orosz géppel. Zs. lányunk kiborul a víztől. Kertésznadrágjától sem hajlandó megválni. Napját a homokozóban tölti. K. reggel felébresztene mindenkit. Reggel ötkor elviszem a játszótérre hintázni. Itt hangicsálhat. Egyik gyerekünk egy hatalmas szélviharba kerülve tér a faházba, s tapasztalatait így összegzi: „Verekedik a homok”.
Zamárdi. (1964) Unokatesóm jóvoltából nyaralunk itt. Meghívja NDK-s barátait is. Este előkapja hegedűjét és magyarnótákkal szórakoztatja a németeket. Én akkor a jazz kedvelője vagyok. Arról mesélek az együtt nyaralóknak.
Szántód. Faházakban lakunk szakszervezeti beutalóval. A gyerekek jól érzik magukat. Meglátogatjuk Báróékat a szomszédban. Kerülgetjük a viharok által kicsavart fákat. Megismerkedünk egy ideális párral, s három gyerekével. Később meglátogatjuk őket budaörsi otthonukban. Még később megtudjuk, hogy elváltak. A nő lelépett egy digóval. A három lányt apjuk nevelte.
Balatonföldvár. Faház, szép idő, sok napsütés, sok szúnyog. Egyik üdülőtársunktól megtudjuk, hogy a szúnyogcsípésre jó a Fenistil. Azonnal a patikába visz utunk. Tényleg gyorsan megszünteti a gél a viszketést. A lányoknak vettem Girardi-kalapot. Lefényképeztem őket benne.
Egy szolnoki mérnök-házaspárral ismerkedünk meg. Egész nap kártyázunk, dumálunk.
Hazafelé jövet megállunk egy játszótér mellett. Iszonyú hosszú láncon lógnak a hinták. Szeles az idő. A gyerekek haját borzolja a szél. Élvezik a lengéshosszúságot, élvezik a hűsítő szelet.
Itt ér az elutazás hajnalán a berhidai földrengés. Előző este a parton üldögélek. Szokatlanul a magasban keringéltek a madarak és nem akartak leszállni. Reggel hallom, hogy recsegnek a faház dongái. Ébresztem a családot: Kifelé! Semmi bajunk nem lett. Az egyik pecás meséli társának: reggel bekaptam egy felest, de nem akartam elhinni, hogy a beton ennyire mozogna alattam. Csak nem ártott meg az az egy korty snapsz? Hazafelé félreállok, mert a Trabant nem húz. A gyertyákat tisztogatom, mert gyakran beköpi őket a keverék. Most is ez a baj. A kezeléstől életre kel a masina. Vidáman pöfög velünk haza.
Balatonboglár. 1959-ben táborozok itt. Úttörőtáborba invitál osztályfőnöknőm. Mondom neki. Nem is vagyok úttörő. Na és, ki kéri számon? Reggel zászlófelvonás. Egyszer rám bízzák. Úgy látszik kiváló úttörő lennék. A tábor a móló mellett volt. Ma már nem gondolom, hogy állnak a házak.
Ordacsehi. A francia unokák még kicsik. A síneken innen parkolunk. Visszük át a székeket, a labdát, törülközőt, pokrócot, kaját az úttesten, a sínen. Matyika megáll a tó partján, és áhítattal mondja: „Bonjour de l’eau!”
Fonyód. Többször megfordulunk itt. Öcsénk feleségével Mary Ellen nevű kicsi lányával az USA-ból itt nyaral a közösen bérelt házban. Naponta elfogy egy láda sör. Cigizünk a legtöbben. Sokat dumálunk, fogy a palacsinta. Egy vacsorameghívást rövidre fogunk, mert az étteremben megesznek a szúnyogok. Wartburgom üzemanyagcsöve folyat. Átkozott bűzt áraszt a kipufogódobon izzó keverék. Sokat szenvedek, mire sikerül a hibát megszüntetni.
Később egy vállalati üdülőben kétszer-háromszor megfordulunk. Itt tanulok meg szörfözni. Megvettem egy könyvet, amely ennek a technikájáról szól. A veszprémi raktárvezető leruccan megnézni, hogy nyaralnak a kollégák. Elkéri a szörföt. felpattan rá balról, leesik jobbra, felpattan rá jobbról, leesik balra. A próbálkozássorozat eltart húsz percig. Nem akarja elhinni, hogy képtelen meglovagolni a vízi jószágot, csak nagy sokára. Csúnyákat mond, majd elsomfordál.
A magyar gyerekek a stégről klott gatyában ugrálnak a vízbe. Nagyokat röhögnek, ahogy belecsobbannak a vízbe. Egy német nő érkezik. Apró gumicsónakjával próbál lavírozni, de többet bosszankodik, mint élvezkedik. Férje egy gumimatraccal kínlódik, mert a szél minduntalan felkapja, s el akarja ragadni tőle. Eszköz nélkül nem lehet meglenni – ez ötlik fel bennem. A gyerekek önfeledtsége, és az eszközökkel bajlódó németek. Micsoda különbség.
Erős szélben indulok szörfözni. Nehéz megtartani a jószágot. Egyszer csak egy nagyobb pöff belevág a vízbe. A szemüvegem azonnal elszáll, engem megtart a levegővel megtelt szélkabát. Kievickélek a partra kézzel evezgetve. Ha valaki megtalálja a szemüvegemet, tartsa meg. Változott azóta a „lácsóm” dioptriája.
Alsóbélatelep. 1960. Haverok együtt nyaralunk néhány napot. Libasorban megyünk a nádasban. Csapkodjuk egymásról a bögölyöket (marhabagócslégy). A hátsó embert nem csapkodja senki. Őt kegyetlenül marja az átokfajzat. Állok a vityillónk kapujában. Először hallom a szomszéd rádiójából felhangzó olasz slágert: (Modugno: Tamburredu) egy életre megjegyzem dallamát. Máig szeretem.
Balatonfenyves. A tó partján bérlünk egy többszintes házat. Alig férünk benne. Rengeteg a szúnyog, fent nincs konnektor, lent van, de kellene elektromos szúnyogirtó. Nincs a boltban. Gyertyákat veszünk. Frászt se ér, csak kormol. Estelle unoka aprócska, őt tologatom a flaszterúton. Békésen alszik a babakocsiban. Hatalmas hőségben telik az időnk. Én egy kis gumilapátos ventilátor tövében töltöm a napot. Meg is jegyzem: Úgy üldögélek itt naphosszat, mint egy vécés néni.
Balatonmáriafürdő. Kati még igen kicsi. Feleség nővérével s családjával üdülünk. Társasjátékozunk szavakkal. Berágtam, mert a partnerek jobbak nálunk. Csak arra emlékszem: Kizártam, hogy létezik a művér összetett szó. Nem volt igazam, máig szégyellem magamat akkori tudatlanságom és viselkedésem miatt.
Keszthely. Gyönyörű fasor vezetett a városba. Tán még megvan. Vállalati ellenőrként Volgával járjuk a balatoni népművészeti pavilonokat sorra. Keszthelyen is megállunk egy fás árnyékos helyen. Mi ellenőrzünk, a sofőr elalszik az ülésen a félárnyékban. Megtréfálom. Rátehénkedek a motorháztetőre, mire az szépen hintázik. A sofőr felébred. Kap ide-oda a kormánnyal. Fák mindenütt. Nem örült süket tréfámnak. De jól számított. Délután elszundítottam mellette az anyósülésen. Alig várta, hogy így legyen. Rátaposott a fékre, majd kivittem a szélvédőt, bár be voltam kötve.
Keszthelyen is nyaraltunk. Zsuzsa volt kicsike. A hatalmas strandon elaludt a takarón egy szál gatyában. Mi betakartuk őt, majd utánanéztünk az ebédnek. Grillcsirkéért indultunk. Tíz perc múlva visszatértünk. Hűlt helyét találtuk az éppen csak totyogni tudó lánynak. Elkészültünk a legrosszabbra: Emberrablók ellopták, kivitték az országból, víznek ment… Nagy tömegben keresgettük. Én akadtam rá kb. öt perc múlva. Becsinált szegény gyerek, és ebben a méltatlan helyzetben keresett minket – reménytelenül. Senki se törődött vele a sokaságból.
Gyenesdiás. Kétszer volt hozzá szerencsénk. Először vejem tanítványainak a szülei adták ki nekünk ikerházukat. Kitűnően éreztük magunkat a nagy medencével felszerelt házban. Mind elfértünk mind jól éreztük magunkat. Emlékezetes volt már a kezdés is. Mi érkeztünk oda elsőként, és megrendeltünk a helyi vendéglőből tizenöt főre vagy három-négy féle ebédet. Mire a többiek megérkeztek, meleg étel várta őket: rántott hús körettel, pörkölt galuskával, milánói makaróni stb. Boldogan vetették rá magukat a lakomára. Mindenki a kedvére való kajából evett, mindenki jóllakott. A tulaj egy nagyméretű medencét üzemeltetett. A többiek fergeteges vízi csatákat vívtak összevissza fröcskölve mindent és mindenkit. Mivel szemüveges vagyok, nem igazán vágytam rá. Amikor aztán beborult, és esőre állt, eljött az én időm. Bemerítkeztem a medencébe. Senki nem kívánta követni példámat. Kellemesen visszahűtöttem a vad nyári melegben árforrósodott csontjaimat. Ez már a XXI. században volt, amikor klán-találkozókká magasztosult a családi nyaralás. Egyre többen lettünk ugyanis az idők során.
Másodjára is megkívántuk az itt való nyaralást. Ámde egyéb hely után kellett néznünk. Nem is lett volna semmi baj, csak a nő, aki kiadta nyaralóját, odaérkezésünkkor kijelentette, hogy a ház felében még laknak, de egy nap múlva elpucolnak. Viszont van egy régi szuterénje. Oda húzódtunk Tücsivel. A nő is megaludt a konyhában. Hét nap csak hat éjszakát jelent, ő hetet számolt, úgy kellett utánagondolnunk, hogy hol akart átverni minket. Elismerte „tévedését”, másik számlát hozott, de a mi kárunkra elvétette az összeadást. A szálláshely egyébként megfelelő volt, az ígért homokozót kivéve. Egy cement körgyűrű földdel megpakolva talán mégsem homokozó. Viszont az ígért 150 m-re lévő strand kb. egy km-re volt. Ha Gyenesdiásra mész, vigyázz, kitől rendelsz szállást. Könnyen átverődhetsz.
Szigliget. Sokat mászkáltunk a várba, meg kell jegyeznem, egyre nehezebben. Valamennyi pénzt is kérnek a várkoptatásért, noha nincsen lift. Kíváncsi volnék, hogy egykor a felrobbantásának öröméért mennyit fizetett a Habsburg-ház? Én ingyen közlekedtem fel újságíróként. Viszont nyakamban Ágoston unokával. Ez évekkel ezelőtt történt. Ma már unoka nélkül is nehezen vállalkoznék a vár csúcsára hágni – noha fegyvertelenül.
Badacsonylábdihegy. Nászunk üdülőjében minden szinten szinte mind elfértünk. Ott tudta meg Zsuzsa, hogy várandós harmadik gyermekével. Fotóztam rendesen. Villámokat éjjel: zöldgyíkokat nappal, hatalmasra növesztett tábortüzet este. Igen jól éreztük magunkat.
Badacsony Megmászását utóbb kihagytam. Valamikor vagy huszonöt évvel ezelőtt felmentünk családostul, a 3 lánnyal a Szegedy Róza-házhoz. Iszonyú hőségben, minden árnyék híján. Irigykedve néztük a mellettünk elhajtó dzsipeket, amelyek beterítették az utat és az úton járókat porral. Megúsztuk szilikózis nélkül.
Badacsonyörs. Két házat kellett kivenni, mert egyben az én nagyobb rokonságom nem fért volna el. Szegény QQ (RIP) szervezte a bérléseket, s gondban volt, mert sokan lemondták a részvételt, akiknek nem volt jó a kiválasztott időpont. Ehhez képest sokan meggondolták magukat, és beestek lemondásuk ellenére. Olykor elég kaotikus állapotok alakultak, de a hangulat pazar volt. Esténként nagy énekléseket tartottunk. Az Amerikában élők immár felcseperedve szépnek látták apjuk szülőhazáját az Óperenciás tengeren innen. Lelkesen hozzáfogtak magyarul tanulni. A helyi attrakció a kint élő legnagyobb lány (az már emlegetett Mary Ellen) tűztánca volt. Két petróleummal töltött dobozzal körözött, és hajmeresztő íveket húzott. Nagy sikert aratott vele.
Zánka. 1991-ben a Regnum Marianum színeiben nagytáboron vettünk részt. Sokféle programba neveztünk be. A családom megnyerte a kötélhúzó versenyt. Valamiféle furcsa számolás következtében lett ez így, mert nem számítottunk a sikerre. A többiek körbeverhették egymást, így lettünk mi az elsők. Az ottani lapba írtam első szösszenetemet. Azóta sem állt meg ez a grafomániás folyamat.
Aszófő. Egy KDNP-s magánalapítvány jóvoltából kaptuk meg egy hétre új nyaralóházukat. 2012-ben. Immár 18-an szálltuk meg az összes helyiséget. Mégis jól éreztük magunkat. Volt sok játék, szépséges strandolás, közös traccspartik, Kirándulás Tihanyba.
Örvényes Szabadstrandjára jártunk (2012). Kifogástalanul éreztük magunkat. Sóra, fára lángosra és palacsintára nem volt gondunk. Tán halat is kóstoltunk.
Tihany Népművészeti kirakodóvásárra érkeztünk a hetvenes években. Mint megtudtuk, egy csirkefogó boltos erőszakoskodott egyik eladólányával, nem tudom milyen eredménnyel. Rettenetesen felizgatott az esemény. Más körökhöz szoktam.
Két mondat az eladás lélektanához: Mi cserepeket árusítottunk. Derült időben csaknem mindenki fekete tálakat, korsókat vett, borús időkben a színes fogyott. Egy német nő érdeklődött: hogy lehet, hogy a kerámia-házaspárból az asszonyság olyan kövér, a férfi pedig sovány. Kereskedő nem maradhat adós a válasszal: Er ist ein Sportler – vágta rá kapásból.
Balatonfüred (1964 körül) Unokatesómmal jártuk be a környéket. Itt láttam az Ének az esőben c. táncos filmet. Strandolni átjártunk a Gödrösbe (félúton van Tihany felé, az máig szabad strand.)
Csopak. Életem első találkozása a Balatonnal. Kb. 1952-54 környékén lehetett. Mégis emlékszem rá, egy Zahola nevű embertől bérelték keresztapámék a lehetőséget. Lementünk a szabad strandra. Boldogan lépkedtem a mohos sziklákon. Bátyám figyelmeztetett, hogy belecsúszok a vízbe. Á dehogy, mondtam én, majd azonnal belecsúsztam a vízbe. Nagyobb bajom nem lett. Mindenesetre ez volt az első alkalom, hogy megízleljem a Balcsi vizét.
Paloznak Antall-idők. Valamit avattak augusztus 20-án kisebb ünnepség keretében. Ide attraktív nőket vittek magukkal, én nem voltam attraktív nő, az avatás idején a parlamentben láttam el szolgálatot.
Alsóörs. Egyik gimnazista osztálytársam építész lett, és sikeresen vett részt egy falusi turizmust támogató pályázaton. Hatalmas házat rendezett be s tett alkalmassá vendéglátásra. Több osztálytalálkozónkat is itt tartottuk az ő jóvoltából. Minden alkalommal gulyást főztünk bográcsban. Minden alkalommal iszonyú sokáig vacakoltak vele az okosok, és minden alkalommal félig megfőtt húsokon rágódtunk. Mivel annak idején az osztály politechnikai képzést kapott (fele asztalos, fele lakatos volt), adódott, hogy focimeccsen merje össze magát a két osztályfélből verbuválódott csapat. Iszonyú hőségben vertük el az asztalosokat 4:2-re. Én is rúgtam egy gólt. Azóta sem kívánkozom focizni.
Káptalanfüred (kb. 1968) Menyasszonyom jóvoltából és ismeretsége által sikerült egy lejtős telken néhány napig sátoroznunk. A helyi strandon töltöttük napjainkat napozva, ejtőzve, sokat beszélgetve. Sanyo táskarádión hallgattuk Kodály Háry Jánosát.
Balatonalmádi Beutalóval a hetvenes években töltöttünk egy hosszabb időt Almádiban. Kellemes lett volna nyaralásunk, de a nyár derekán kifogtunk egy erős hidegfrontot. Plusz hét fokot mutatott a hőmérő. A strand ki se nyitott, pedig kellett volna, mert egyedül ott lehetett zacskós kakaót venni. Hiába próbálkoztam. Éva lány ezúttal nem jutott kedvenc italához.
Balatonfűzfő Egyik évben a nyári szezon utolsó pavilonellenőrzését tartottuk. Utunk végén értünk az északi oldalon a helységbe. Kollégám megkérte a sofőrt, hogy álljon meg az út szélén, mert ő még egyet fürödne a Balatonban. Engem is invitált. Mondom neki: nincs nálam fürdőgatya. Na és? Nálam sincs. Majd lerántotta ruháit és anyaszült meztelenül bevágtatott a vízbe. Törölközőt azért vitt magával, hogy ne vizezze össze a kocsi hátsó ülését.
Így végződött akkor a nyári körutunk, és így végződik rövid és szörnyen hézagos visszaemlékezésem régi és újabb korok balatoni élményeire.
Idén is megcélozzuk a tavat.
2 megjegyzés:
A legtöbb helyen mi is voltunk. Hasonló panorámaképet lehetne összehozni, de az már csak lábjegyzetként élne.
Célszerűnek látszott a Balatont megcélozni, mert a leggyakoribb portyázóhelyünk volt. Ám adódnak egyszer látott különleges helyek is, melyek megérdemlik megörökítésüket.
Megjegyzés küldése