Békét!

Az emmausz.freeblog.hu tavalyi statisztikája, ha jól számoltam össze: 404 db poszt. Naponta tehát több mint egy anyagot feltettem. Ezek mind arról szóltak, hogy mivel töltöttem Isten szent napját, miről mi a véleményem, kikkel találkoztam, miben lelem kedvemet, stb., stb. Egyik bejegyzésben annak adtam hangot, hogy akik rendszeresen olvasnak engem, jobban ismernek, mint én saját magamat. Nyugtával dicsérd a napot, kommenteltem Ági évértékelő felhívását. Sajnos igazam lett: Egyik szeretett húgom december 28-án elhunyt. (RIP) Még friss a család gyásza. Az enyém is. Tudva tudom, hogy neki már jó. De az űr attól még létező űr. „Innen” ezt éljük meg.
2012-ben egyébként két unokánk született, egy fiúcska, vele lakunk egy fedél alatt még egy-két hónapig. Az ő szemünk előtt bontakozó életkéje megaranyozta napjaimat. Született egy angyalka is, Angéla. Ő is nagyon aranyos, de hát ritkábban jutok el hozzájuk.
Karácsonykor legkisebb lányunk is eljegyeztetett. Immár mind a négy gyermekünk inkább máshoz tartozik. Nincs is ezzel semmi baj. Az ellenkezője fájna.
A 2012. év egyik apró történése a könyvmegálló felállítása. Tegnap látogattam meg utoljára. Örömömre kint élő lányunk az ötletet kivitte apró francia településükre, ahol szintén megvalósítják.
Az év nagyobb történése, hogy az év eleje kórházban ért. Beállították a keringési zűrjeim gyógyszerelését. Én csak becsületesen beszedem a bogyókat, (utántöltöm, mint spicces ember a bort). Hála Istennek, egész évben elfogadható állapotban leledztem.
Kocsimat valaki összetörte, nászom megjavította. Beigazolódott: elsőbbsége csak annak van, akinek megadják. Volt, aki a preventív vezetésre figyelmeztetett. Azt hiszem az igazi prevenció, ha a garázsban áll a kocsi. Onnan legfeljebb ellopják.
Nagy élményünk volt idén a „klántalálkozó”. Létszámunk ez idő szerint tizennyolc fő. Lassan már szállodát kell bérelnünk ennyi emberre, ennyi gyerekre (unokára).
Örültem olimpiai sikereinknek, miközben fáj, hogy ez már az ajzószerek párviadala.
Nem örültem az ország szűnni nem akaró politikai kettéosztottságának. Utóbb egy kommentben odanyilatkoztam, hogy „varrjuk össze” a két felet tehetségünk szerint. Ez akarati kérdés is, nem csupán indulati, mint a szurkolók fanatizmusa. Most az „öltéstechnikán” gondolkozom. Legjobb a Feljebbvalóval megbeszélni.
Mindenesetre azt a tapasztalatot szűrtem le magamnak, hogy szabadságom, békém, magamon belül található. A nyugdíjam se több, se kevesebb nem lesz, ha a bennem megfogalmazódó felismeréseket megosztom másokkal. Ez az én hatósugaram, hatóköröm. Nagyon elszomorít a Facebook-on meg-megjelenő hír egyes személyek eltűnéséről. Nem tudom, hogy jól tenném-e, ha megosztanám saját anyagomban a képmásukat. A striciket óvatosságra intené a képanyagok közzététele, s eredményessége erősen kétséges. Ez megint olyan dolog, amit a Gondviselő elé viszek. Segítse az ártatlanokat, és szabadítson meg a gonosztól engem, téged, mindnyájunkat.
Ezeknek a szellemében kívánok belső derűt és békét az újabb időszakokra Mindenkinek.