Tavaly elmaradt a világvége. Azért ez tulajdonképpen jó.
Vissza kellett nézni a bejegyzéseimet, mert úgy jártam, mint Akimoto, gomolygó köd maradt 2012 után. Aztán a bejegyzéseket átfutva rájöttem, se nem haszontalanul, se nem rosszkedvben telt az év. Erre is jó egy ilyen visszatekintés.
Ami a családot illeti, változnak a dolgok, nőnek a gyerekek, Eszti idén érettségizik, egyre függetlenebb ember. A "kicsik" sem kicsik már, hiszen Dani néhány napon belül elüti a tizennyolcat, Bori meg ... ó, kamaszodni kezdett. Küzdelmes persze, hol ne volna az, ahol gyerek van a háznál. Mindig történik valami, valakinek mindig megoldandó problémával kell szembenézni ... végül is erre szerződtünk.
A munkahelyemen tulajdonképpen nem változott semmi, még akkor sem, ha közben minden nap változnak az oktatással kapcsolatos elképzelések. A feladat ugyanaz marad, csak tavaly már nehezebb volt kivitelezni. Idén meg még nehezebb lesz.
Nagy öröm, nagy élmény, nagy meglepetés volt tavaly a Rómában töltött egy hét. Gyakran gondolok rá, hogy valami jóra tudjak gondolni. Az utazás öröm. Lengyeltóti minden évben többször is az tud lenni, és tavaly blogos kiránduláson is voltam Akimotoéknál. Az nagyon vidám emlék 2012-ből.
Ami a blogírást illeti, a sajátomat igyekszem rendszeresen írni (különben most nem lennének emlékeim?), próbálok szorgalmas lenni a VilágMán (több-kevesebb sikerrel), és júniustól egy kicsit a kultúra felé is nyitottabb vagyok, és igyekszem írni ezt-azt a Gittegylet oldalára. Az év első felében sok filmet néztem, aztán inkább olvastam és zenét hallgattam. Voltak Nádas Péter Párhuzamos történetei, Bach, jazzisták és Samuel Yirga. (Utóbbi fiatalember nagyon különleges zongorista, akinek a játéka mostanában elvarázsol. )
2012-ben készítettem életem első (és minden bizonnyal utolsó) riportját egy íróval. Elég fura figura volt, úgyhogy nem kaptam kedvet nyűgös írókkal beszélgetni. Viszont ezt is kipróbáltam, és jó érzés, hogy még mindig tudok olyat csinálni, amit nem csináltam előtte soha.
Örülök, hogy az elmúlt nehéz évben mindig voltak körülöttem szeretettel teli emberek, és hogy mindig akadt a sok sötét gondolat elől menedék. Utazás, könyv, zene, blog, mikor mi.
Az év vége aztán sok feszültséget, bosszankodást hozott, mert január első napjaiban költöztünk.
Nem volt nagy kedvenc az elmúlt év, talán egyszer majd jobban látszanak az értékei, mint most.
5 megjegyzés:
Milyen igazad van.
Ez az utolsó mondat az értékek felismeréséről nagyon tetszik.
Nem unatkoztál 2012-ben az már biztos. Gittegylet VilágMa könyvek zenék, Yrga, utazások, interjú, no és permanens módon a gyerekek, költözés előkészítése.
Remélem, nem lesz nehezebb ez az év a pedagógusoknak. Bizakodom.
Egy nagy felismerés a dolgok fontosságáról: a jelenlét. Kiderült, hogy 2012-ben jelen voltál, de mennyi helyen! Nem csak földrajzi értelemben. Meglesz a hozadéka, az biztos.
Csodálom, mennyi mindent csinálsz! Valaha én is képes voltam megsokszorozni magam...
Ez most így újraolvasva tényleg kicsit zsúfolt év. Na, nem csoda, hogy fáradt vagyok. :D
Megjegyzés küldése