1991-ről elsőre az jutott eszembe, hogy abban az évben váltottam munkahelyet, méghozzá április elsejével, amit aztán utólag úgy emlegettem, hogy elég hülye áprilisi tréfa volt. És tényleg, életem egyik legrosszabb döntése volt az a váltás, évekbe telt, mire megszoktam azt a helyet és már nem úgy kezeltem, mint átmeneti állapotot, ahonnan az első adandó alkalommal megpattanok. Igaz, nem is nagyon volt hová ugrálni (megjegyzem, végül onnan mentem nyugdíjba 14 év után, ebből is kitetszik, hogy nem vagyok vándormadár típus).
Nyáron mintegy észrevétlenül visszaszoktam a nyolc éve eldobott cigarettára, ez még hozzátartozott a zaklatott hónapok természetrajzához, de aztán néhány hét füstölgés után immár végleg abbahagytam a dohányzást.
Az év első felében volt még tanulás, duplán is, rohanás munka után, meg hétvégén órákra, aztán vizsgák, professzorok, csoporttársak, júniusban fájdalmas-felszabadult búcsúzás és fényképezkedés a szeminárium belső kertjében, névsor címekkel, telefonszámokkal. Aztán elmúlt az is, az év második felére minden és mindenki lassan "emlékké nemesedett", hogy költőien szóljak.
Ősszel aztán előrevetítette árnyékát a betegség, mellyel majd a következő évben kellett face to face megküzdenem, de erről már írtam a maga helyén, fátyolt rá.
Egy szó, mint száz, ha belegondolok, mégiscsak zűrös év volt az az 1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése