Mivel először ez a pár sor jutott eszembe:
"Soká volt arcom hasztalan, de most azért van arcom, hogy szeressék, azért van arcom, hogy boldog legyek"
"Az arcok mindenre jók; a tűzre és a fagyra, az éjre és szitokra, borra, kisemmizésre"
Nos, próbálom a régi cetlikre írt idézeteim köré rendezni az életem. A cédulák már persze elvesztek. De az a szokásom, hogy az aktuális szöveget kitűzöm, megmaradt, diákként a padomra vagy otthon a szobámban az asztalom fölé, manapság a munkahelyemen van valahova odabiggyesztve egy-egy sor, egy-egy segítő-vidámító szó. Néhanap keserű szavak is, de hát ilyen az élet...
Kicsit (?) szétszórt leszek, mint mindig, néha egy-egy korszakhoz túl sok "szöveg" járna, néha meg semmi. Egyes időszakokhoz túl sok a kép, másokhoz meg alig. /A dia-divat miatt, vagy mert én épp a fényképezőgép másik oldalán voltam/ No, majdcsak alakul.
Mindjárt a gyerekkoromnál a bőség zavarával küzdök. Apám "agyonfényképezett", és rengeteg verset írt az ő kicsi lányához.
Mondható: életem első 5-6 éve a költészet és a zene jegyében telt. Azért ez csodálatos, ugye? Nem lehetek elég hálás érte...
Aranyalma ághegyen
Kutyatár, kutyatár...
![]() |
| A hóhullásban feldereng Bakóca, s a szánkóban egy dundi gyerek |
![]() |
| ...egy szőke kislány színeket tanul képeskönyve a rét és a virágok |
Kutyatár, kutyatár...
Nem teljes a sor - Patyi Bodri, Lady, Csuti, Dashenka, Mackó, Floki, Youpi, Radar, mind-mind a pajtásaim voltak.
"Csak az boldog, ki játszhat..."
"Csak az boldog, ki játszhat..."
"

Képek, emlékek, algériai mozaik
"Együtt szerettük második hazánkat,
a Nagy Kalandot együtt éltük át..."
"...napfényben látom még Algériát,
kaktuszt, pálmafát, bougenvilliát..."
Kamaszkor, világmegváltás, álmok és álmodozások kora
"...gyümölcslevet iszom és gyümölcsről álmodom."
"Hajam felhője az álmok terhét hordozza, úgy röpködnek benne,
mint madarak a nap
hálójában.""Jázminban mosok kezet, gránátalmával melegítem a világot, úgy tekintem az őszt, mintha tavasz volna. Végül is tökéletesen egyedül vagyok."
"A semmi ágán ül szivem..."
"Amikor verset ír az ember...mindig más volna jó..."
"'Nem az a kérdés, hogy fogoly vagy-e, arról van szó, hogy meg ne add magad"


"Te. Annyi hiábavaló útkeresés, annyi elveszett nap után, te jössz, babérral a kezedben, s némán, mint az égbolt. Fény gyúlt ki, s az ifjú megismerete önmagát."
"És cinkosan szorítottad meg a kezem,
és én erősen fogtam a tiédet,
szét ne váljunk ebben a halálos nagy tömegben."
![]() |
| 1975-2011 |
![]() |
| 1978-1998
|














4 megjegyzés:
Jelentem, ha nem lenne már fehér a hajam, ettől a bejegyzéstől teljesen megőszültem volna.:))) Pontosabban:a képek beillesztése meghaladja a képességeimet, és kimerítette a mérhetetlen türelmemet is. Erőgyűjtés után talán képes leszek a későbbi fejezetekre is. Addig is Mindenkinek szép és derűs ünnepet!
Hát... nagy kár lett volna, ha mégis úgy döntesz, kihagyod ezt a "feladatot". :)
A mosolyod nem változik!...
@flora: hát a mosolygást épp eleget "gyakorlom/tam", így legalább ez talán tényleg nem változott:)))
@Ági:ha kész lennék valamikor a "második résszel",segítenél, és ide tudnád esetleg tenni folytatólagosan? Vagy új bejegyzésként tegyem ki?
rhumel
Megjegyzés küldése