- Tudok fütyülni és szeretek is, amolyan hangszerféleségként használom ezt a képességemet (különösen, amióta az énekhangom már nem a régi).
- Borsosan és cukorral eszem a káposztáskockát.
- Egyetlen látnivalója van Budapestnek, amit nem szeretek, taszít és szinte félelmet ébreszt bennem, akárhányszor látom, ez pedig a Gellérthegy.
13 megjegyzés:
A másodikra mondom: dettó. :))
Most mit írjak 2.pontba, ha Te "lelőtted" előlem ?!:))))Legfeljebb kiegészítést: de csakis kristálycukorral, por szóba se jöhet.
Hihihi:)
Nem is vettem észre Akimoto dettóját az előbb!
Akkor mi itt hárman a borsos-cukros cvekedlievők táborát képviseljük:)
...négyen!(s szerintem mi vagyunk többségben!)
Csatlakozhatok, ha kevésnek találjátok a létszámot. Igaz, nekem megfelel a porcukor is, csak legyen ott a bors az asztalon.
stali
Azt hittem, hogy csak én szeretem az édes-csípős cvekedlit.
:)
Gellérthegy. Azt hiszem, értem félelmedet, de mi lenne Bp.-tel nélküle. Olyan karakteres látvány.
No, én teljesen kilógok a sorból, mivel én semmilyen formában sem szeretem a káposztás tésztát. :-(( A munkahelyemen időnként szoktunk kapni ebédre, hát, olyankor nagyon szendvedek, de persze megeszem, mert nincs helyette más.
Akkor heten vagyunk (de csak kristállyal, hogy ropogjon...)! Már vagy 40 éve nem ettem! Itt szentségtörésnek számítana, sőt, el sem képzelhető!
Nyolcan :)
Kilencen. Jó sok borssal. :)
Hát ez jó! azt hittem, rendhagyó vagyok a káposztáscvekedlivel és kiderül, hogy ez az általános? :) Mert rám mindig furcsálkodva szoktak nézni, ha megemlítem, hogy cukor nélkül nem az igazi.
Ja, én is szigorúan csak kristálycukorral! :)
Hahaha! Milyen központi téma lett a káposztás tészta! :-)))
Megjegyzés küldése