1. Reggelenként mindig negyedórával korábban szól az ébresztőóra, mint kellene, hogy legyen időm magamhoz térni. (Vö. Ha az ember arra született volna, hogy kiugorjon az ágyból, akkor kenyérpirítóban lakna.)
2. Azért (is) szeretek tanítani, mert a gyerekekkel együtt minden kézműveskedést kipróbálhatok, ami különben olyan snassz lenne vén fejjel, magamban.
3. Egyszer fogadásból megsimogattam egy sünit. Mindketten túléltük :)
6 megjegyzés:
Na igen, de a kenyérpirítóból nem kiugrana, hanem kilöknék, hehe... :)
Mindhárom válaszodban igazi humor csillan meg.
:)
Nahát! Eltűnt a tegnap esti bejegyzésem! :-(( Azt írtam, hogy nagyon tetszik ez a hasonlat a kenyérpirítóval. De hová lett a szöveg???
Én sosem értettem, hogy miért kell korábbra állítani a vekkert, főleg, ha öt percenként lenyomkodja az ember (mint a férjem is). Nekem csörög és már fel is keltem :)
én mindig visszaalszom, ha előbbre állitom az ébresztőt... hiszen van még idő- jelszóval!:)
Hasonlót én is megértem. Egyszer születésnapja után 8 nappal írtam valakinek gratulációt. Utóbb elgondolkoztam rajta, hogy akár 8 nappal korábban is írhattam volna. Ugyanakkora munka.
Ennek analógiájára: Ha fel akarok kelni, akkor felkelek.
Megjegyzés küldése