Brumm-brumm-brumm
(Ez három tulajdonságom volt.)
Próbálom áttenni magyarra.
1. Igen szeretem a jó poénokat. (Ezért elég sok Karinthyt olvastam.)
2. Éjjel-nappal valamiféle dallam szól bennem belülről. Ez lehet opera-betét, Beatles-sláger, bármi. Az este fülembe mászott zene reggel is ott folytatódik, ahol álmomban megszakadt.
3. Komolyan gondolom, hogy minden ember méltósága azonos, és egy-egy személy többet ér az egész univerzumnál.
Brummmmmmmmmmmm.
6 megjegyzés:
minden személy... mert mindenki külön univerzum is...:)
Persze.
Elég csak belenézni egy kicsi gyerek szemébe.
Benne az ősbizalom, a nyitás mindenre stb.
Jé, de érdekes, ez a belső zene-dolog nálam is megvan. Mindig a fejemben játszik valamilyen dallam és igen, én is sokszor úgy ébredek föl, hogy az esti dallam folytatódik (szoktam is ezen csodálkozni). :)
Ági, lám, nem vagy egyedül ezzel.
:)
jé... erre irigykedem..., én csak a fejfájásommal vagyok igy (hogy úgy ébredek, hogy folytatódik a tegnapi..:( kicserélném valami szép dallamra!:)
Majdnem botfülem van, de szeretem a zenét. Viszont énekelni csak egyedül, vagy az unokáimnak merek... Szerencsére máris jó hallásról tesznek tanúságot, úgyhogy nem vezetem túlságosan félre őket...
Megjegyzés küldése