Tárgyak régről

Nem kimondottan gyerekkori tárgyakról írok, szinte már a felnőttkor határáról valók. De már így is jó néhány éve velem vannak.

Az első egy kis tigris, a neve Matyi. Tudom, a kép alapján nem látszik rajta, hogy a nagymacskák családjába tartozik, de eredetileg voltak rajta fekete csíkok és persze hosszú farka van. Szóval egyértelműen tigris. Középiskolás koromban kaptam a barátnőmtől születésnapomra. Ha jól számolom, idén lesz 20 éves (lehet, hogy már 21?). Egy időben mindenhova vittem magammal, kirándulásra, nyaralásra. Aztán felvettek az egyetemre, és persze akkor sem maradhatott otthon. Anyu mondta is utána, hogy "Matyi elvégezte az egyetemet". Most a nappaliban a polcon csücsül néhány másik plüssállat mellett.





A másik tárgy a gitárom. Ballagásra kaptam, miután évekig mondtam anyunak, hogy "milyen kár, hogy nem tudok zenélni". Anyu úgy gondolta, gitározni még nem késő megtanulni. A bátyám barátait kérte meg, segítsenek neki hangszert venni, és elég sok pénzt költött rá, akkoriban nekünk az a kb. 10 ezer Ft egy vagyonnak felelt meg (1994). Amikor megláttam a dobozt, bele sem kellett néznem, tudtam, mi van benne. Elbőgtem magam. Keresztapám nem tudta, hogy most bánatomban vagy örömömben sírok.
Megvettem a Muszty-Dobai féle Gitáriskolát, és nyáron tanulgattam a gitározást. Egyik takarítás alkalmával anyu kivette a szekrény mellől, a dobozában megállította maga mellett, majd mikor a gitár eldőlt, szépen visszarakta a helyére. Néhány órával később visítva rohantam ki hozzá, ugyanis akkor fedeztem fel, hogy a gitár nyaka eltörött. Szerencsére a barátom tudta, hogy hova kell vinni megjavíttatni (neki is volt gitárja, csak ő balkezes révén nem nagyon tudott segíteni nekem, hogy gyorsabban megtanuljak játszani), el is vittük és megragasztották. Majd egy néhány napos nyaralás után, mikor hazamentem, az ágyon várt a képen is látható gitártok, amit anyu varrt farmeranyagból. A húroknál ki van szivaccsal párnázva, és van benne egy zseb is a kottáknak.
Az utóbbi években sajnos nagyon ritkán vettem elő, pedig mindig megfogadom, hogy újra fogok játszani rajta. Mivel a hallásom nem igazán jó, a hangoláshoz elektromos gitárhangolót használok, amit már egyetemista koromban vettem. A kottáim még mindig megvannak, és a kezemben is benne van jó néhány dal akkordkísérete, mégsem használom eleget. Szégyellem is magam miatta. De most nem fogok fogadkozni :-).