Gyerekkorom kedvenc filmjei

Gyerekkoromban Óbudán három mozi volt (Felszabadulás, Óbuda, Újlaki) és egy kertmozi. A barátnőimmel viszonylag sokat jártunk moziba. Nem volt drága a jegy, és sok jó filmet vetítettek a 60-as években.

Az egyik, általam kedvelt film volt az "Aranyfej". (Amerikai-magyar koprodukciós film volt, naív, de kedves történettel, jó színészekkel.) Nagyon imponált nekem a főszereplő kislány, Millie, aki hozzám hasonló korú volt. A filmet az új Erzsébet-híd építése idején forgatták (1964. novemberében adták át a hidat), volt is benne egy érdekes jelenet, amikor a tolvajok a híd szerelőszőnyegén menekültek.

Kb. 8 éves lehettem, amikor az óbudai kertmoziban néhány napig vetítették a "Blood kapitány fia" című filmet. Nagy esemény volt, megmozdult egész Óbuda. Mindenki látni akarta. Olasz-francia-spanyol, tengeri kalandfilm volt. Azt a 2 napot sosem fogom elfelejteni. Először ugye izgalmas volt, hogy elmehetek-e, hiszen kertmozi lévén este 8-kor kezdődött az előadás és kb. 10-ig tartott. Szerencsére elengedtek az anyuék. Mivel csak néhány napig vetítették, nagy volt a tömeg, iszonyú hosszú sorba kellett beállni a jegyért. Nyári szünet volt, ráértünk, a nap folyamán többször váltottuk egymást a sorban. Még így is csak a következő napra kaptunk jegyet, de akkor annyian mentünk (a barátnőmék a szüleikkel, további rokonaik, házbeli ismerőseik stb.), hogy másfél sort elfoglaltunk a nézőtéren. A film nagyon tetszett nekünk, és főleg a főszereplő, Sean Flynn, aki a híres Errol Flynn-nek volt a fia. Csinos fiatalember volt.

1968-ig nem volt tévénk, így addig csak a barátnőimnél néztem TV-filmeket. 1964 körül mutatták be "A Tenkes kapitányát". Először többrészes sorozatként ment a TV-ben, majd kétrészes, kétszer másfél órás mozifilmként is vetítették. Természetesen mindkét változatban megnéztük.

Szintén a barátnőméknél láttam a TV-ben a "Belle és Sebastien" című filmsorozatot, amely gyönyörű hegyekben játszódott, és egy kisfiú és egy kutya barátságáról szólt. Bár fekete-fehér film volt, még így is nagyon élvezhető volt a táj szépsége.

És azután eljött az 1968-as év, amely számomra különleges volt a filmek szempontjából. 12 éves voltam akkor. Először megnéztük a barátnőimmel az "Oscar" c. francia filmet, Louis de Funes-szel a főszerepben. Halálra nevettük magunkat rajta. Utána jött "A fekete tulipán" és a "Kalandorok". Mindkettőnek Alain Delon volt a főszereplője. A fekete tulipánt "csak" háromszor néztem meg, a Kalandorokat viszont 8-szor!!! De úgy ám, hogy még Rákospalotára is elmentem, amikor már csak ott adták a moziban. A Kalandorok volt számomra akkor a film, a minden. Teljesen bezsongtam azért a filmért. Tudtam betéve az egészet. Ahogy kopott a film, egyre rövidebb lett, mert a hibás részeket kivágták belőle. Mindig tudtam, mi hiányzik onnan, ahol ugrott a kép. Otthon állandóan meséltem az anyuéknak a film tartalmát. Szinte már "menekültek", ha meghallották azt a szót, hogy "Kalandorok". És hát ugye Alain Delon volt a kedvencem. Sorra jártam a trafikokat, megvettem a fényképeit. Hát, igen, az egy ilyen időszak volt. Hozzátartozott a 12-13 éves koromhoz. (Azután persze elmúlt ez a nagy lelkesedésem.) Amikor lejárt a film forgalmazási joga és többet nem vetítették a mozikban, nagyon bánatos voltam. Akkoriban nem is gondoltam volna, hogy több évtized múltán ugyanaz a film a reneszánszát fogja élni, és különböző TV-csatornák fogják újra vetíteni, igaz, szinkronizálva. (Eredetileg feliratos volt.) És persze most már lehet kapni videón és DVD-n is. Ha akkor lett volna ilyesmi, egész nap azt néztem volna. De így talán izgalmasabb és főleg romantikusabb volt, hogy egy filmért képes voltam körbefutni az egész várost, hogy minél többször láthassam. Ma már nekem is megvan videón (én magam vettem föl, amikor egyszer vetítették a TV-ben), de nem szoktam nézegetni. Úgyis tudom kívülről még ma is. :-)) Nosztalgiából őrzöm. Egyébként tényleg jó film, de ma már nem szaladnék ki a város másik végére, hogy sokadszor is megnézzem.

1968-ban vettünk egy használt TV-t a bizományiban, mert az újak nagyon drágák voltak. Az első időben persze mindent néztünk. Éppen abban az évben adtak két jó filmet, amelyekre azóta is szívesen emlékezem vissza. Az egyik egy sorozat volt: "Az Orion űrhajó kalandjai". Azóta többször is leadták újra. A másik pedig egy háromrészes, remek angol krimi, a "Melissa". Pár éve láttam a német változatát. Az eredeti, angol film nekem jobban tetszett. Azt szívesen megnézném még egyszer, de egyik TV sem adja és DVD-n sem lehet kapni.