Változások éve

Ebben az évben felnőttek a gyerekeim.
No, nemcsak életkort tekintve, hanem az iskolai tanulmányokat figyelembe véve.
A lányom befejezte az egyetemet, ő húsz évet töltött iskolapadban.
A fiam sikeresen letette a tűzoltó kiképzéshez kapcsolódó vizsgát, ő tizenhárom és fél évet töltött tanulással. Ha ehhez hozzászámítjuk még az én tizenhat és fél évnyi iskolában töltött időmet, akkor elmondhatom, hogy ötven évet töltöttem el a magyar iskolarendszerrel szoros kapcsolatban.
Szóval, hosszú idő óta ez volt az első olyan év, amikor nem érintett a szeptember elsejei iskolakezdés.
A nagyobbik gyerekem már évek óta ismét Szegeden él, a kisebbik az idén költözött el tőlem.

Szokom még, hogy gyerekeim önállóan élnek, igyekszem nem mindennap telefonálni nekik, hogy ettek-e rendesen, minden rendben van-e körülöttük, vagy csak hogy halljam a hangjukat.

Az év második fele azzal telt el, hogy eladtam az édesanyám lakását Szegeden és vásároltunk egyet Óbudán neki, azt felújítottuk, ahogy illik, villanyvezeték, vízvezeték csere, burkolás, festés, mázolás, fürdőszoba teljes felújítás, parketta csiszolás, redőny csere, javítás, szegedi lakás kiürítése, költözéshez összepakolás, költözés, kipakolás.
Mivel az anyukám 87 éves, ezért mindezt egyedül intéztem, illetőleg ügyintézős segítéséget életem párja nyújtott, a szegedi lakáseladásnál és ottani kiürítésnél pedig a lányom. Mindezek mellett dolgoztam.
Az események három helyszínen, egymástól 170-180 kilométer távolságban történetek.
Csoda, hogy nem volt semmire időm az utóbbi öt hónapban?

El is fáradtam nagyon, ma az utolsó dobozokat is kibontottuk de még mindig nincs igazán minden a helyén.
De az anyukám már itt lakik a szomszéd utcában és naponta akár többször is átsétálhatok hozzá.

Ősszel felmerült egy új munkahely esélye, ebben kérdésben jelenleg még várakozó állásponton vagyok, illetőleg beadtam a pályázatot és várom az elbírálást.
Ha sikerül, akkor tavasztól megint megváltozik az életem.