Köszöntő

Sikeres, boldog Új Esztendőt kívánok minden itt író és olvasó ismeretlen ismerősnek.

Reményik Sándor

Mi mindig búcsúzunk.

Az éjtől reggel,
A naptól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűlnek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, -minden könny, -vigasz.
Elfut a perc, az örök idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána.
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,
Hidegen hagy az elhagyott táj.
Hogy eltemettük: róla nem tudunk,
És mégis mondom néktek,
Valamitől mi mindig búcsúzunk.

A kicsit szomorkás vers után szívből ajánlom elolvasásra a tollal.hu oldalon Döme Zsuzsa hatvanon innen c. írásait. Sírtam is, nevettem is olvasás közben.

A búcsúzó évről meg annyit: volt benne jó is rossz is, öröm is, bánat is, munka sok, de akadt pihenés is, amikor ide ülhettem, hogy olvassam a bejegyzéseket .