1971 - Elköltözés Óbudáról

1971-ben már gimnáziumba jártam, az én kedvenc iskolámba, amelyről már olyan sokszor írtam. Most nem is akarok belemenni az iskolai részletekbe. Januártól júniusig még elsős voltam, azután szeptembertől megkezdtük a második tanévet. Sok szép emlékem van mindkét évből. Szerencsére az akkor készült "irományom" őrzi ezeket.

Az 1971-es év legnagyobb eseménye azonban kétségkívül a költözés volt. Akkoriban még Óbudán laktunk, ott, ahol születtem és felnőttem. Óbudát akkor már évek óta bontották, és ezzel párhuzamosan már épültek az új panelházak. Tudtuk, hogy hamarosan a mi házunk is lebontásra kerül. 1971-ben azután mi is megkaptuk a papírt, amely értesítés volt arról, hogy még abban az évben lebontják a házat. Ezután kaptunk három címet a város különböző kerületeiben, amelyeket meg kellett nézni, és a háromból egyet el kellett fogadni. Ez volt a hivatalos menete az új lakás kiutalásának. Mi kivételesen kaptunk egy negyedik címet is. No, nem protekció volt ez, hanem a háromból az egyik lakás teljesen alá volt dúcolva, lakhatatlan volt, és ez a megtekintéskor derült ki. Ezért ahelyett kaptunk egy másik címet. Végül ezt a negyediket fogadtuk el. Szívesen maradtunk volna Óbudán, főleg én szerettem volna, de azt mondták, hogy mi nem kaphatunk lakást az ottani, új lakótelepen. Így azután elkerültünk a város másik végére. Magát a költözést nagyon élveztem. Nem csoda, hiszen 15 és fél éves voltam. Nekem akkor az egy jó buli volt. Amivel megbíztak, ahová elküldtek, azt elintéztem, otthon meg pakoltam lelkesen. Október végén költöztünk át. Elég hamar megszoktuk az új lakást. Szerencsére nem kellett iskolát váltanom, de azért az új helyről jóval messzebb volt a gimi, mint Óbudáról. Időben is hosszabb volt az út, valamint át is kellett szállni. De akkor az ilyesmit még jól bírtam. 18 évig laktunk abban a lakásban. 1989-ben költöztünk el onnan. (Azt a költözést már nem élveztem annyira, mint az elsőt.) A régi óbudai házunk helyére pedig fölépítettek egy hatalmas, tízemeletes lakóházat.

(Most ismét költözés előtt állok. Januárban lesz esedékes. Ez már a negyedik lesz életem során, mivel 2000-ben is volt egy. Azt már nagyon nem szerettem, de szükséghelyzet volt. És erre a mostanira sem vágytam. De muszáj. Amint már korábban írtam, édesanyám tavalyi, váratlan halála után egyedül maradtam egy nagy lakásban. Ezért kell most megint költözködnöm. Nem lesz kellemes, de hálás vagyok azért, hogy a mai, nehéz ingatlanhelyzetben sikerült eladni a lakást és találni helyette egy másik, jóval kisebbet.)