2011. november 25., péntek

1982

Ha jól számolom, ebben az évben szerelmes voltam. Ez önmagában nem túl meglepő, mert életem első 12 ártatlan, elmélkedésre szánt évét leszámítva mindig szerelmes voltam valakibe. 82-ben többnyire egy zenész fiúba, aki a házunkban lakott.
Az általános iskola utolsó évében jártam, és januárban már tudtam, hova akarok továbbtanulni, az akkori legjobb pécsi gimnázium angol tagozatára. Nem volt nagy izgalom, kitűnőket nem utasítottak el.
Hogy a nyarat mivel töltöttem, nem emlékszem pontosan, gondolom azzal, amivel általában, dolgoztam egy hónapot valami unalmas irodában, a fennmaradó időben pedig színes könyveket olvastam. A Világirodalom Remekeit színes textilkötésben.
Szeptemberben aztán sokkolt a gimnázium. Egyrészt, Isten bocsássa meg, hogy ezt írom, nagyon csúnyácska és öreg osztályfőnököm lett, másrészt magyar szakos is volt a szentem. Nagyon rossz konstelláció. A többi tanárral sem volt szerencsém, a matektanár kedves volt, de borzalmasan unalmas, töritanárnak a párttitkárt kaptuk, a biosztanár pedig egy ősöreg nénike volt. Imádták a frontális órákat, mi pedig derekasan küzdöttünk, hogy az óra eleji feleltetés izgalmai után nehogy látványosan elaludjunk. Emlékszem, abban az időben (is) adta a tévé az Abigél című sorozatot, úgyhogy unalmamban azt képzeltem, én is egy ilyen borzalmas bentlakásos iskolában tanulok.
Sajnos az angol órák sem szolgáltak felüdüléssel, a nő valami hisztis, fiatal tanerő volt, aki gyakran fakadt sírva órán, amikor a fiúk megjegyzéseket tettek a mellére vagy a seggére. Év végén első dolga volt, hogy megszabaduljon a csoporttól, amiért életem végéig hálás leszek neki. Ekkor vett át minket Klári, aki egy csodálatos nő volt, és aki miatt tulajdonképpen angoltanár lett belőlem.
A zenészből, aki felettem járt egy évvel, hamar kiszerettem. Már akkor se voltam híve a hosszú, reménytelen szerelmeknek. Aztán, talán a sok tanulás, talán az új környezet miatt, 82-ben már nem szerettem bele jelentősen senkibe. Volt pár fiú, aki tetszett, volt pár fiú, akinek tetszettem, de hogy matematikai hasonlattal éljek, nem volt metszethalmaz. Ez persze nem maradt így sokáig, de az már egy másik év története.

5 megjegyzés:

klaribodo írta...

Na, tessék. Most izgulhatunk, mikor lesz már 1983. :)))

rhumel írta...

Ha jól sejtem az az akkori pécsi gimid az én első középiskolás évem iskolája is?:)
(Igaz, én a kémia tagozatra jártam. És sajna csak 1 évig csodálhattam a félelmetesen szigorú Kr. tanár urat:(. Na de majd egyszer az én lajosos évem is elkövetkezik, akkor majd felidézem a többi tanárt is. )

írta...

Ó, igen. :) Nekem nem volt szerencsém Kr. tanárúrhoz, csak ha esetleg helyettesített. Nekünk egy fiatal, de hasonlóan szigorú kezdő tanárnő tanította a kémiát. Most a nagylányomat tanítja, igaz, egy másik iskolában. :::)))
Mikor jártál oda, Rhumel?

rhumel írta...

Jóval korábban, mint Te:)))
És csak elsőben, ez a 71/72-es tanév volt.
(Még régebben a (mostani) iskola honlapján találtam egy tablós részt, ahol az érettségi évét beírva még az is látható, ma hol van a suliban a tablókép. Az én osztályomé sajna nem stimmel, se a tanárok képe, se az osztálytársaimé :((. Pedig de jó lett volna emlékfelidézőnek! A Tiédet (86-ost) mos megnéztem, de nem dereng, ki lehetett az öreg magyartanárnőd:)

írta...

A férje is ott tanított, ha ez esetleg segít. Mondjuk a tablóképe nem aktuálisan készült. Állítólag most fiatalabbnak néz ki, mint akkoriban ::))